A két bolhaszelídítő

Csiporka és Bíborka új barátra lel

Másnap reggel ismét Csiporkáék értek elsőként az iskolához. Mind a hárman igen csendesek voltak, mert még nem lábaltak ki a mindent elborító álmosságból. Este mindig eszükbe jutott valami mesélnivaló, így igencsak későn aludtak el. Így az Állatkert felé igyekezve az autóban beszélgetés helyett csak a folyamatos ásítozás zaja verte fel a csendet. Ibi meg igencsak meresztgette álmos szemeit, nehogy balesetet okozzon. Kiszállás előtt szólalt meg először:

– Be kell vezetnünk a kötelező lefekvési időt, lányok! Mit szóltok a maximum 9 órához?

– Rendben! – sóhajtotta Csiporka. – Majd megtanulunk gyorsabban mesélni! – kacagta el magát.

A kihalt parkolóban egészen közel álltak meg a bejárathoz. A szellő susogása helyett azonben puffanásokat, morgolódást hallottak.

– Mi lehet ez? – fülelt megszeppenve Bíborka.

– Itt van valaki – állapította meg Csiporka.– Valaki, aki folyton morog és pattog… Megvaaan! Ez Bobo lesz!

– Nézzük meg, mit csinál! – bújt ki Ibi hajának rejtekéből Bíborka. – Egyáltalán miért jött ilyen korán??? Tegnap jócskán elkésett!

– Lopakodjunk a hangok felé! – indítványozta Ibi, és már el is indult a kerítés melletti bokrok felé olyan halkan lépegetve, ahogy csak bírt.

– Odanézz! Ez tényleg Bobo! – lepődött meg Bíborka. – De mit akar itt??? Miért borogatta ki a szemetet a kukából???

– Akadálypályát épített magának belőlük! Nézd csak! A flakonok a lábnyomok, a zacskók meg a színes szalagok helyettesítői – gondolom.

– De minek csinál ilyet kora reggel? – értetlenkedett Ibi.

– Tegnap a testünkkel és a szemünkkel kezdtük el az írástanulást egy nyomkövetős pályán. Bobo először be sem állt a próbába, aztán végül megpróbálta, de nem ment neki – magyarázta Bíborka.

– Ó, értem már! – csapott a fejére Csiporka. – Gyakorol, hogy ma jobban boldoguljon a feladatokkal!

Igazad van! – lepődött meg Bíborka, aki csak most értette meg, hogy a bolhagyerek minden korábbi viselkedése ellenére tanulni akar, és fel szeretne zárkózni hozzájuk. – Segítsünk neki! – indítványozta Csiporkára nézve.

– Akkor én megyek is! Ti pedig vigyázzatok egymásra! És ne feledjétek, hogy semmitől nem kell kétségbe esnetek! Mindenre keresünk megoldást! Időben itt leszek értetek! – puszilta meg a lányokat, s visszaindult az autóhoz, majd hirtelen visszafordult! – El ne késsetek a nagy segítésben!

– Jó… – mondta bizonytalanul Bíborka. – De honnan kéne tudnunk, hogy hány óra van?

– A főbejáratnál van egy nagy falióra. Nem emlékeztek? – kérdezte Ibi.

– De… És te emlékszel, hogy még nem tanultuk meg leolvasni az időt? – kérdezett vissza Csiporka ártatlanul.

– Hűűű, ez igaz! – esett kétségbe Ibi. – De muszáj indulnom, hogy nyitásra a boltba érjek!

– Ne tessék aggódni! Majd én figyelem az időt a mobilomon! – szólalt meg mögöttük egy hang.

– Hát, te ki vagy? – lepődött meg Ibi, és nem jutott eszébe, hogy a lányok meséltek neki a mobilos ügyről délután.

– Ő az! – súgta neki Csiporka.

Ibi zavartan nézett rá.

– Tudoood! – folytatta Csiporka.

– Nem tudom… – súgta vissza Ibi.

– Tudod, meséltem hogy szerel…

– Ó, te jó ég, hogy mit tesz az emberrel az álmosság! – csapott a fejére Ibi. – Szia Hangyi!

– Honnan tetszik tudni a nevem? – kerekedett ki a meglepődéstől a hangyafiú szeme.

– A lányok meséltek este rólad is – tájékoztatta Ibi mosolyogva, majd rákacsintott a bogárkákra, és szaladni kezdett az autó felé. – Este megtanuljuk az órát! – kiabálta még vissza nekik. – Ha lesz egy kis időm, rákeresek a neten, hol kapható bogárkaróra. Vagy picimobil.  Valamelyikre szükségük lesz, ha már ilyen nagy iskolások!  – motyogta magának a kocsiban a város felé haladva. – Én vagyok a legszerencsésebb a földön! Nem mindenkinek pottyan két ilyen kedves, okos tündér az életébe! – gondolta, majd fékezett, és leállította a kocsit a bolt előtt, ahol már kanyargózó sor várta a nyitást.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése