Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A két bolhaszelídítő
Csiporka és Bíborka új barátra lel
Másnap reggel ismét Csiporkáék értek elsőként az iskolához. Mind a hárman igen csendesek voltak, mert még nem lábaltak ki a mindent elborító álmosságból. Este mindig eszükbe jutott valami mesélnivaló, így igencsak későn aludtak el. Így az Állatkert felé igyekezve az autóban beszélgetés helyett csak a folyamatos ásítozás zaja verte fel a csendet. Ibi meg igencsak meresztgette álmos szemeit, nehogy balesetet okozzon. Kiszállás előtt szólalt meg először:
– Be kell vezetnünk a kötelező lefekvési időt, lányok! Mit szóltok a maximum 9 órához?
– Rendben! – sóhajtotta Csiporka. – Majd megtanulunk gyorsabban mesélni! – kacagta el magát.
A kihalt parkolóban egészen közel álltak meg a bejárathoz. A szellő susogása helyett azonben puffanásokat, morgolódást hallottak.
– Mi lehet ez? – fülelt megszeppenve Bíborka.
– Itt van valaki – állapította meg Csiporka.– Valaki, aki folyton morog és pattog… Megvaaan! Ez Bobo lesz!
– Nézzük meg, mit csinál! – bújt ki Ibi hajának rejtekéből Bíborka. – Egyáltalán miért jött ilyen korán??? Tegnap jócskán elkésett!
– Lopakodjunk a hangok felé! – indítványozta Ibi, és már el is indult a kerítés melletti bokrok felé olyan halkan lépegetve, ahogy csak bírt.
– Odanézz! Ez tényleg Bobo! – lepődött meg Bíborka. – De mit akar itt??? Miért borogatta ki a szemetet a kukából???
– Akadálypályát épített magának belőlük! Nézd csak! A flakonok a lábnyomok, a zacskók meg a színes szalagok helyettesítői – gondolom.
– De minek csinál ilyet kora reggel? – értetlenkedett Ibi.
– Tegnap a testünkkel és a szemünkkel kezdtük el az írástanulást egy nyomkövetős pályán. Bobo először be sem állt a próbába, aztán végül megpróbálta, de nem ment neki – magyarázta Bíborka.
– Ó, értem már! – csapott a fejére Csiporka. – Gyakorol, hogy ma jobban boldoguljon a feladatokkal!
Igazad van! – lepődött meg Bíborka, aki csak most értette meg, hogy a bolhagyerek minden korábbi viselkedése ellenére tanulni akar, és fel szeretne zárkózni hozzájuk. – Segítsünk neki! – indítványozta Csiporkára nézve.
– Akkor én megyek is! Ti pedig vigyázzatok egymásra! És ne feledjétek, hogy semmitől nem kell kétségbe esnetek! Mindenre keresünk megoldást! Időben itt leszek értetek! – puszilta meg a lányokat, s visszaindult az autóhoz, majd hirtelen visszafordult! – El ne késsetek a nagy segítésben!
– Jó… – mondta bizonytalanul Bíborka. – De honnan kéne tudnunk, hogy hány óra van?
– A főbejáratnál van egy nagy falióra. Nem emlékeztek? – kérdezte Ibi.
– De… És te emlékszel, hogy még nem tanultuk meg leolvasni az időt? – kérdezett vissza Csiporka ártatlanul.
– Hűűű, ez igaz! – esett kétségbe Ibi. – De muszáj indulnom, hogy nyitásra a boltba érjek!
– Ne tessék aggódni! Majd én figyelem az időt a mobilomon! – szólalt meg mögöttük egy hang.
– Hát, te ki vagy? – lepődött meg Ibi, és nem jutott eszébe, hogy a lányok meséltek neki a mobilos ügyről délután.
– Ő az! – súgta neki Csiporka.
Ibi zavartan nézett rá.
– Tudoood! – folytatta Csiporka.
– Nem tudom… – súgta vissza Ibi.
– Tudod, meséltem hogy szerel…
– Ó, te jó ég, hogy mit tesz az emberrel az álmosság! – csapott a fejére Ibi. – Szia Hangyi!
– Honnan tetszik tudni a nevem? – kerekedett ki a meglepődéstől a hangyafiú szeme.
– A lányok meséltek este rólad is – tájékoztatta Ibi mosolyogva, majd rákacsintott a bogárkákra, és szaladni kezdett az autó felé. – Este megtanuljuk az órát! – kiabálta még vissza nekik. – Ha lesz egy kis időm, rákeresek a neten, hol kapható bogárkaróra. Vagy picimobil. Valamelyikre szükségük lesz, ha már ilyen nagy iskolások! – motyogta magának a kocsiban a város felé haladva. – Én vagyok a legszerencsésebb a földön! Nem mindenkinek pottyan két ilyen kedves, okos tündér az életébe! – gondolta, majd fékezett, és leállította a kocsit a bolt előtt, ahol már kanyargózó sor várta a nyitást.
***
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Pomaranski Luca portréja
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Történetek a füstölődő szal...
Pince bejárat, Tokaj
Emlék
Rekviem-féle egy pót-nagyap...
Síkpályás hegymászás feltör...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Szilágyi Imre statisztikus...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feljárat a borospincékhez
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Szent Donát kápolna Balaton...
Sárga tengeralattjáró és vö...
Isten lélegzete
Mezitlábas Madonnák a Hagia...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése