A két bolhaszelídítő

Csiporka és Bíborka új barátra lel

Másnap reggel ismét Csiporkáék értek elsőként az iskolához. Mind a hárman igen csendesek voltak, mert még nem lábaltak ki a mindent elborító álmosságból. Este mindig eszükbe jutott valami mesélnivaló, így igencsak későn aludtak el. Így az Állatkert felé igyekezve az autóban beszélgetés helyett csak a folyamatos ásítozás zaja verte fel a csendet. Ibi meg igencsak meresztgette álmos szemeit, nehogy balesetet okozzon. Kiszállás előtt szólalt meg először:

– Be kell vezetnünk a kötelező lefekvési időt, lányok! Mit szóltok a maximum 9 órához?

– Rendben! – sóhajtotta Csiporka. – Majd megtanulunk gyorsabban mesélni! – kacagta el magát.

A kihalt parkolóban egészen közel álltak meg a bejárathoz. A szellő susogása helyett azonben puffanásokat, morgolódást hallottak.

– Mi lehet ez? – fülelt megszeppenve Bíborka.

– Itt van valaki – állapította meg Csiporka.– Valaki, aki folyton morog és pattog… Megvaaan! Ez Bobo lesz!

– Nézzük meg, mit csinál! – bújt ki Ibi hajának rejtekéből Bíborka. – Egyáltalán miért jött ilyen korán??? Tegnap jócskán elkésett!

– Lopakodjunk a hangok felé! – indítványozta Ibi, és már el is indult a kerítés melletti bokrok felé olyan halkan lépegetve, ahogy csak bírt.

– Odanézz! Ez tényleg Bobo! – lepődött meg Bíborka. – De mit akar itt??? Miért borogatta ki a szemetet a kukából???

– Akadálypályát épített magának belőlük! Nézd csak! A flakonok a lábnyomok, a zacskók meg a színes szalagok helyettesítői – gondolom.

– De minek csinál ilyet kora reggel? – értetlenkedett Ibi.

– Tegnap a testünkkel és a szemünkkel kezdtük el az írástanulást egy nyomkövetős pályán. Bobo először be sem állt a próbába, aztán végül megpróbálta, de nem ment neki – magyarázta Bíborka.

– Ó, értem már! – csapott a fejére Csiporka. – Gyakorol, hogy ma jobban boldoguljon a feladatokkal!

Igazad van! – lepődött meg Bíborka, aki csak most értette meg, hogy a bolhagyerek minden korábbi viselkedése ellenére tanulni akar, és fel szeretne zárkózni hozzájuk. – Segítsünk neki! – indítványozta Csiporkára nézve.

– Akkor én megyek is! Ti pedig vigyázzatok egymásra! És ne feledjétek, hogy semmitől nem kell kétségbe esnetek! Mindenre keresünk megoldást! Időben itt leszek értetek! – puszilta meg a lányokat, s visszaindult az autóhoz, majd hirtelen visszafordult! – El ne késsetek a nagy segítésben!

– Jó… – mondta bizonytalanul Bíborka. – De honnan kéne tudnunk, hogy hány óra van?

– A főbejáratnál van egy nagy falióra. Nem emlékeztek? – kérdezte Ibi.

– De… És te emlékszel, hogy még nem tanultuk meg leolvasni az időt? – kérdezett vissza Csiporka ártatlanul.

– Hűűű, ez igaz! – esett kétségbe Ibi. – De muszáj indulnom, hogy nyitásra a boltba érjek!

– Ne tessék aggódni! Majd én figyelem az időt a mobilomon! – szólalt meg mögöttük egy hang.

– Hát, te ki vagy? – lepődött meg Ibi, és nem jutott eszébe, hogy a lányok meséltek neki a mobilos ügyről délután.

– Ő az! – súgta neki Csiporka.

Ibi zavartan nézett rá.

– Tudoood! – folytatta Csiporka.

– Nem tudom… – súgta vissza Ibi.

– Tudod, meséltem hogy szerel…

– Ó, te jó ég, hogy mit tesz az emberrel az álmosság! – csapott a fejére Ibi. – Szia Hangyi!

– Honnan tetszik tudni a nevem? – kerekedett ki a meglepődéstől a hangyafiú szeme.

– A lányok meséltek este rólad is – tájékoztatta Ibi mosolyogva, majd rákacsintott a bogárkákra, és szaladni kezdett az autó felé. – Este megtanuljuk az órát! – kiabálta még vissza nekik. – Ha lesz egy kis időm, rákeresek a neten, hol kapható bogárkaróra. Vagy picimobil.  Valamelyikre szükségük lesz, ha már ilyen nagy iskolások!  – motyogta magának a kocsiban a város felé haladva. – Én vagyok a legszerencsésebb a földön! Nem mindenkinek pottyan két ilyen kedves, okos tündér az életébe! – gondolta, majd fékezett, és leállította a kocsit a bolt előtt, ahol már kanyargózó sor várta a nyitást.

***

Szerző: 2018. 11. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése