Bogár-felvételi

Csiporka és Bíborka számot ad tudásáról

Csütörtökön reggel ismét korán csörgött a vekker, de senki nem tiltakozott ellene, mert igaziból mindhárman kíváncsiak voltak rá, hogyan vizsgálják meg vajon a bogárkák képességeit, tudását.

Az állatkert bejáratánál a biztonsági őr mellett egy apró növésű, vastag szemüvegű ember is állt, aki csak kockás kalapja szélét billentette meg az érkezők köszöntésének viszonzásaként.

– I-gaz-ga-tó – szótagolta balra nézve Csiporka, miközben áthaladtak a bejárati folyosón.

– P  é  n  z  t  á  r – betűzgette Bíborka, aki jobbra csavargatta a fejét.

A kis kockás ember váratlanul eltátotta a száját, előkapta a zsebéből a noteszét és a tollát, és sietősen írni kezdett.

– Mit ír vajon a kockás bácsi? – súgta Ibi fülébe Bíborka.

– Lehet, hogy forgalomszámláló, és azt számolja, hányan jöttek be a kapun – tippelt Ibi minden meggyőződés nélkül.

– Hát, szerintem nem, hiszen a jegyeken biztosan van valamilyen szám, ami alapján pontosan meg tudják számlálni a nap végén, mennyien voltak egy-egy nap az állatkertben. Sőt, szerintem a bevételből is lehet erre következtetni – gondolkodott hangosan Csiporka, és Ibi gallérján azonnal hátra fordult, hátha ki tud deríteni valamit az ember kilétéről.

– Jó vastag szemüvege van! – jegyezte meg Bíborka. – Nem valami szép látvány… – sajnálkozott kifelé, de belül örült, hogy az ő szeme teljesen rendben van.

– Nem hát! De szegény, ha nem viseli, szinte semmit sem lát… Tudod, Bíborkám, a szépség nem minden. És az embereknél elég hamar el is múlik ráadásul. Sokkal többet ér, szerintem, a kedvesség, és a jóság.

– Most azt mondod, hogy minden vastag szemüvegű ember extra kedves? – értetlenkedett a pillangó.

– Nem. De azt gyanítom, nagyon okos lehet. Az okos emberek sokat olvasnak. Biztosan attól romlott el a szeme! – vélekedett Csiporka.  – Ó! Eltűnt a szemem elől! – bosszankodott a bogárka csalódottan. – Most hogy derítsem ki, hogy ki ő?!

Mire ezt kimondta, épp odaértek a Bogársuli bejáratához.

– Ibi! Te nem tudsz bejönni ide! Túl magas vagy! – kapaszkodott meg feltámadó félelmében Ibi fülében a pillangó.

– Kérem, fáradjanak be! – szólt ki egy férfihang.

Ibi a lépcsőre tette a két bogárkát, és a biztonság kedvéért tolt egyet Bíborkán, hogy biztosan bemenjen az iskolába. Néhány pillanat múlva Csiporkát hallotta:

– Látod, Bíborka? Nem tűnt el mégsem! Csak biztosan tud egy rövidebb utat is az iskoláig – örvendezett Csiporka.

– Dr. Kockás Alfréd vagyok – mutatkozott be a portánál megismert vastag ókulárés férfi. Az állatiskolák központi igazgatója vagyok – hajtotta meg magát. – Jobb oldalamon foglal helyet iskolapszichológusunk, Dr. Méh Elvira. A bal oldalamon ül Hangya Balambér, a nem röpképes bogarak tanítója, mellette, Légy Stefánia, a repülők oktatója.

– Csiporka vagyok – hajolt meg tanárai felé illedelmesen a kis csíkos hasú bogár. – Jó napot kívánok!

– Bíborka vagyok – folytatta azonnal a pillangó. – Kezét csókolom!

– Illedelem tízből tíz pont – szólalt meg Alfréd úr.  – Olvasás tízből kilenc pont Csiporkának, nyolc pont Bíborkának.

– Honnan tetszik tudni, hogy ezen a héten megtanultunk olvasni? – lepődött meg Csiporka.

– A bejáratnál azonnal észrevettem, ahogy tájékozódni kezdtetek – dicsérte meg őket az igazgató úr, s a lányok örömükben azonnal elfelejtették, hogy kezdetben kissé furcsa jelenségnek tartották.

– Jártatok-e már iskolába? – tette fel Kockás úr a következő kérdést.

– Jártunk bizony! – szólalt meg az időközben teljesen oldottá vált Csiporka.

– Tetszik ismerni a mi szépséges erdőnket, ahol a gombaházunk is áll? – kérdezte Bíborka. – Na, ott tanultunk mi Bagoly Brúnó tanító bácsi Erdei tanodájában.

– Brúnó…, Bagoly… Hm, nem ismerem – vallotta be Alfréd úr kelletlenül.

– És tudtok-e számolni? – szólalt meg most először Légy Stefánia.

– Bújócskázva tanultuk! Egy, kettő, három, négy…

– Elég! – vágott közbe a tanítónő. – És a szorzótábla? Az megy-e?

– Porzótáblaaa? Por az nálunk nincsen! – jelentette ki Csiporka. – Csak Bíborka szárnyán van. De tetszik tudni, mi Ibivel rendesen takarítunk!

– Táblánk viszont van a boltban – egészítette ki barátnőjét Bíborka. – Arra írja Ibi a virágok nevét, és az árát.

– Ki beszél itt porról??? – tüsszentett a szó említésének hatására a kissé túl érzékeny Méh Elvira.

– Hát, a Lógus néni! – nézett a hölgyre kedvesen Bíborka, bár egy kissé értetlenül.

– Ő nem Lóhús néni, hanem az iskolai szihi, vagy mi – nézett Csiporka kissé megrovóan Bíborkára.

Párbeszédük hallatán az asztal mellől, és a ház elől hangos kacagás törte meg a beálló csendet.

– Úgy látom, mellettetek sosem fogunk unatkozni! – törölgette meg a kacagástól könnyező szemét egy kockás zsebkendővel Kockás Alfréd bácsi a vastag szemüveg mögé nyúlva. – Elvira, Stefánia, Balambér! Kedves kollégáim! Egyetértetek velem ugye, ha mindkét felvételizőnket a haladó csoportba helyezzük?

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése