A vörössárga szőrlény

Csiporkát és Bíborkát orv támadás éri

– Anya! – szólalt meg a vasárnapi ebédhez terítés közben Ibi. – Ebéd után hazamegyünk. Otthagytam minden munkát az áramszünet miatt. Muszáj hétfő reggelre összerendeznem a számlákat, mert vinnem kell őket a könyvelőhöz.

– Ó…! – keskenyedett el egy szempillantás alatt Márti mama kedves arca.

Nem szólt semmit, hiszen tudta magától is, hogy hamarosan vége lesz a hosszú hétvége boldogságának. Most mégis váratlanul érte Ibi bejelentése.

– Anya! Kérlek, ne szomorkodj! – simogatta meg arcát szeretettel lánya. – Két hét múlva hazajövünk megint!

– Tudom, kislányom – mosolygott rá Márti mama. – De olyan jó volt együtt lenni ezzel a két aprósággal! Szinte észrevétlenül elfutottak az együtt töltött napok. Velük valahogy mindig történik valami érdekes! Sokszor szinte fájt a hasam a sok nevetéstől! – ragyogott fel Márti mama szeme a bogárkák említésétől.

Ahogy ezt kimondta, kivágódott az ajtó kis ablaka, és beröppent rajta Bíborka.

– Gyertek gyorsan! A fóliaház ajtajában áll egy vörössárga szőrlény! A szájából meg lóg valami hosszú!

– Hol hagytad Csiporkát?  – kérdezte azonnal Ibi ijedten.

– Ő nem tud repülni! – kezdett aggódni Márti mama is.

– Bent maradt a melegházban, és bebújt a zöld levelek közé. Még nincs vele baj! Úgy láttam, a vörösség nem éri el a fenti kis szellőző ablakot! Meg szerintem be sem férne ott! – bizonygatta igazát Bíborka leginkább saját magának, mert igenis nagyon féltette Csiporkát.

Márti mama és Ibi azonnal elkezdte magára kapkodni a kinti ruhákat, de a pillangónak most minden lassú volt. Nem értette, miért csinálnak mindent olyan lassan, ahelyett, hogy rohannának kifelé.

Ahogy Ibi elkészült, nem várta meg anyját, hanem végigiramodott a kis járdán a sátor felé. A begombolatlan kabát csak úgy libegett mögötte a futás szelétől.

– Jaj, csak ne legyen semmi baja! – fohászkodott Ibi rohantában.

A melegházhoz érve azonban semmi szokatlant nem látott, csend volt.

– Csiporka! Hol vagy??? Jól vagy? – szólongatta.

– Bújj elő, bogárkám! – hívta a kissé késve odaérő Márti mama is azonnal.

– Itt vagyok! Minden rendben velem! – látták meg felfelé mászó kis testét a fólia belső falán. – Gyertek be értem! Még jó messzire vagyok az ablaktól! Bárcsak lefogytam volna már a pocakomat! Mennyivel könnyebb volna egyszerűen felröppenni! – zsörtölődött magában, de közben boldog volt, hogy barátai azonnal a segítségére szaladtak.

Ibi nem teketóriázott, kihúzta a reteszt, s berontott a sátorba. Lekapta a ponyván mászó Csiporkát a házikó faláról, és magához szorította.

– Ja, de jó, hogy nincs semmi bajod! – simogatta meg az apróság fejét szeretettel.

– Hová tűnt a támadód? Láttad merre ment? Hogy nézett ki? – kérdezte Márti mama.

– Itt állt a sátor ajtajában, nézte, ahogy eszegetem a káposzta levelét, és nyalogatta a száját! Hosszú bajsza volt, keringőző farka, csíkos háta, és villogó, zöld szemei. Hatalmas volt! És a szemei meg félelmetesek! Szinte máshová sem tudtam nézni! Majdnem beszippantottak! – borzongott meg a visszaemlékezéstől Csiporka.

– Járjuk körbe a melegházat! – javasolta Ibi. – Hátha rátalálunk!

– Azt hiszem, lányom, valami macskaféle lehetett. Lehet, hogy észrevette, hogy jövünk, és megbújt hátul a fűben.

– Hogy vettétek észre, hogy idegen van a kertben? – kérdezte Ibi a bogárkákat.

– Kaparászást hallottam az ajtón. Azt hittem, Csiporka szaladgál rajta, hogy eddze magát, de ahogy a káposzta fölött elszálltam, láttam, hogy élvezettel rágcsál egy lila levelet. Rájöttem, hogy ő  nem lehetett! Ekkor láttam meg a felágaskodó, hatalmas karmokat! Úgy megijedtem, hogy azonnal hozzátok repültem! – lábadt könnybe Bíborka szeme. – Jól tettem?

– Jól bizony! Nyugodj meg! Már nem érhet benneteket semmi baj! – nyugtatgatta kedvesen Márti mama.

– Anya! Vedd át tőlem a lányokat! Körbejárom a melegházat!– tette át a két bogárkát anyja meleg tenyerébe Ibi.

Egy darabig csend volt, csak Ibi léptei hallatszottak a száraz füvön. Márti mama és a két bogárka szeme izgatottan követte őt. Látták, hogy lehajol, beletúr a házikó mögötti sűrű fűbe.

–Itt van! A sarjúban kucorog! Egy sárgásvörös kiscica! Mellette meg egy döglött egér!  De jó kis ragadozó ösztönöd van! Pedig még kicsike vagy! – guggolt le elé Ibi mosolyogva. – Gyere ide! Cicc! Cicc! – hívogatta. – Gyere! Nem bántlak! – guggolt le a közelében, és kinyújtotta felé a kezét.

A kis állat először nem mozdult, csak apró, szív alakú, rózsaszín orra mozgott fáradhatatlanul. majd megzörrent a fű, és a cica, szemeit állandóan Ibin tartva, hason csúszva közelíteni kezdett felé.

Közben Márti mama is hátra került, hogy a lányok is láthassák a kis lényt.

– Csak nem fél tőlünk? – lepődött meg Bíborka.

– De bizony! Nagyon kicsi még! Nézzétek csak! Annyira figyel, hogy nem is pislog!

– Cicus! Cicuka! – kezdte szólongatni kedves hangján most már Bíborka is a kis jószágot.

A kis bajszos hangja hallatán ismét egy kicsit közelebb csúszott, de szemeit Ibin tartotta. Így a feszült figyelemtől észre sem vette, amikor Márti mama mögé lépett. Némán felemelte, és a karjába fogta. A cica szemei megrebbentek, de a simogató, nyugtató kéz megtette hatását, és néhány pillanatnyi körömvillogtatás után elnyugodott Márti mama ölelésében.

– Isten hozott nálunk! Ugye örökre velünk maradsz? – simogatták boldogan mind a négyen az új családtagot.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 05. 08.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése