A kenyérsütők kara

Csiporka, és Bíborka dalra fakad

Csiporka igyekezett az alaposnál is alaposabban agyon rágicsálni a tányérjára tett néhány zöldet a hajnali reggelizéskor, hogy úgy érezze, sokat evett. Jó sok vizet kortyolt rá, hogy azzal is teljen a gyomra, de nagy bánatára még így sem sikerült elérnie, hogy ne érezze éhesnek magát.

– Azért sem panaszkodom! – húzta ki magát. – Majd csak megszokom! Repülni akarooook! – súgta, hogy erősítse magát.

Ibi gyorsan bepakolta a használt edényeket a mosogatóba, hogy ne foglalják az asztalon a helyet, amikor már hívta is őket Márti mama, hogy megnézzék, tényleg simává varázsolta-e magát a tészta.

– Na, most kiderül, jól dolgozott-e a friss lisztünk! – emelte meg a bogárkák segítségével a konyharuha szélét.

– Azta! – kiáltott fel Bíborka. – Teljesen sima lett!

– És már nem is ragad! – dugta bele finoman a kezét Csiporka.

– Nem bizony! Most hozzáadjuk a kovászt, a sót, meg egy kis olajat, hogy ne váljon majd a kenyerünk hamar szárazzá. És aztán következik a dagasztás. Minden adalékot alaposan bele kell dolgoznunk a tésztába, hogy teljesen elkeveredjen – mesélte el a következő lépést a lányoknak Márti mama.

– Hol van Ibi? – nézett körbe Csiporka.

– Kiment, megrakni a kemencében a tüzet. Először papírt és aprófát tett, majd a tetejükbe a vastagokat. A vékonyak hamar lángra lobbannak, és begyújtják a jó nagy hasábokat.

– És nem fog megégni a kenyerünk abban a nagy lángolásban? – kérdezte Csiporka.

– Megégne az bizony, de okosabbak vagyunk annál, hogy akkor tegyük be a tésztát, mikor a legjobban lobog a láng – mosolygott rá Márti mama.

– De, ha megvárjuk, míg elalszik a tűz, akkor meg nyersen marad, nem? – kérdezte Bíborka.

– Szerencsére nem – válaszolta Márti mama. – Először is a hosszan égő tűztől átmelegszik az egész kemence, aminek vastag fala sokáig megtartja a meleget. De a lángok elmúltával még nem alszik el a tűz. Ha a fát elégetjük, faszén lesz belőle. Olyasmi feketés, mint amit a kályha mellett láttatok. Amikor a faszén már csak pislákol, az a parázs. Jó sokáig villogtatja apró narancsos lángszemeit. Na, akkor a legjobb a sütéshez az idő!

– A parázsnak ugye… nincs köze a darázshoz? – kérdezte meg félénken Bíborka, de közben fáradhatatlanul dögönyözte kis karjaival a kenyértésztát.

– Azon kívül, hogy mindkettő marása hosszan égve fáj, semmi közük egymáshoz. A tűz a barátunk, a segítőnk, ha betartjuk a szabályokat.

– Ó! Az embereknél mindennek szabálya van! – jegyezte meg a szabad életet kedvelő Csiporka.

– Van bizony! Elég egy kiröppenő szikra, és egy egész házat képes lángra lobbantani! Ezért is nem szabad gyerekeknek a tűzzel játszani! – tette hozzá Márti mama, majd megmarkolta fáradt derekát.

– Kész! Most újra pihennie kell a tésztának! Tudjátok mit? Mi meg üljünk le egy kicsit, aztán megnézzük Ibit a kemencénél.

Márti mama megmosta, megtörölte a kezét, és azonnal leült, hátát neki támasztotta a konyha falának. Ekkor lépett be Ibi.

– Látom, anya, elfáradtál! Pihenj csak! Megmasszírozom egy kicsit a vállad, a hátad! – tette rá a kezeit Márti mamára, aki bár sikkantott a hirtelen hidegtől, nagyon készségesen simult Ibi gyomrozó kezei alá. – Ti meg kezdhettek öltözni! Megmutatom nektek a tüzet! – szólt az asztal szélén szótlanul bámuló bogárkákra.

Mire Ibi befejezte anyja kényeztetését, a lányok is elkészültek. Ibi végignézett rajtuk:

– Mára még hidegebb lett, mint tegnap volt. Ha bejöttünk, valami cipőt is kell készítenünk rátok! Most itt a szőrös galléromon nem fázik meg a talpatok – tette fel a kis turbánosokat a nyaka mellé, hogy onnan is áramoljon feléjük a testmelege.

Már két lépéssel a kemence előtt is érződött a tűz melege.

– Megmutatod, milyen belül? – kérte Csiporka.

– Már nyitom is! – tárta ki azonnal Ibi a vasajtót.

– De gyönyörű! – sóhajtott fel elégedetten a szépségekre igen fogékony Bíborka. – Hogy táncolnak a piros, narancs, sárga lángok a fekete cipőikben! Örökké tudnék gyönyörködni bennük!

– Én meg belebújnék, hogy most rögtön nyár legyen! – viccelt Csiporka.

– Lenne is akkor egy sült bogarunk! Elég lenne egy szempillantásnyi odabenn, máris megégnénk, olyan magas a hőmérséklet.

– Ó… – lepődött meg Csiporka. – Mondta Márti mama, hogy a tűz nem játék, de azt azért nem gondoltam, hogy ennyire veszélyes.

Ibi ránézett. Nem szólt semmit, Csak megfogott egy vékony gallyat, és a tűzbe dobta. Egy szempillantás alatt megkapta a tűz, s nagy lánggal elégett.

– Láttad! Itt a bizonyíték! Jól jegyezzétek meg! – tanítgatta őket Ibi. – Még dalt is tanultunk róla az iskolában.

– Te tudsz énekelni? – kapta fel a fejét érdeklődve Bíborka, aki híres volt szép hangjáról.

– Hát, nem vagyok egy nagy csoda, de énekkaros voltam.

– Mi is mindketten! – mosolygott rá Bíborka.

– De Bíborka még szólót is énekelt az iskolai vizsgán! – tette hozzá barátnőjével barátnőjének dicsekedve Csiporka.

– Na, akkor halljuk a dalt! – vezényelt Bíborka lelkesen.

Ibi bezárta a tolóajtóval a kemencét, és nekifogott az éneklésnek:

– De szép volt! – tapsolták meg a bogárkák. – Tanítsd meg nekünk!

– Rendben! Befelé menet gyakorolunk! De most muszáj bemennünk. Anya már azóta áthajtogatta a tésztát, gondolom.

– Minek kell hajtogatni? Nem takaró az! – értetlenkedett Csiporka!

– Hogy jó levegős legyen a tészta.

– Minek neki levegő, ha nincs is orra??? – csodálkozott Bíborka.

– Tényleg nincsen, de attól lesz majd a kenyér belseje lyukacsos, könnyű. A kovász, a hajtogatás, a pihentetés teszi még finomabbá!

Aztán a kerti úton haladva először bátortalanul, később biztos hangon zengték a bogárkák Ibi dalát. Ahogy a végére értek, mindig újrakezdték. Mire a konyhába értek, már harsogták hármasban a tűz dalát.

– De jó kedvetek lett odaki’! – örvendezett Márti mama, majd ő is beállt a kórusba.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 04. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése