A kenyérsütők kara

Csiporka, és Bíborka dalra fakad

Csiporka igyekezett az alaposnál is alaposabban agyon rágicsálni a tányérjára tett néhány zöldet a hajnali reggelizéskor, hogy úgy érezze, sokat evett. Jó sok vizet kortyolt rá, hogy azzal is teljen a gyomra, de nagy bánatára még így sem sikerült elérnie, hogy ne érezze éhesnek magát.

– Azért sem panaszkodom! – húzta ki magát. – Majd csak megszokom! Repülni akarooook! – súgta, hogy erősítse magát.

Ibi gyorsan bepakolta a használt edényeket a mosogatóba, hogy ne foglalják az asztalon a helyet, amikor már hívta is őket Márti mama, hogy megnézzék, tényleg simává varázsolta-e magát a tészta.

– Na, most kiderül, jól dolgozott-e a friss lisztünk! – emelte meg a bogárkák segítségével a konyharuha szélét.

– Azta! – kiáltott fel Bíborka. – Teljesen sima lett!

– És már nem is ragad! – dugta bele finoman a kezét Csiporka.

– Nem bizony! Most hozzáadjuk a kovászt, a sót, meg egy kis olajat, hogy ne váljon majd a kenyerünk hamar szárazzá. És aztán következik a dagasztás. Minden adalékot alaposan bele kell dolgoznunk a tésztába, hogy teljesen elkeveredjen – mesélte el a következő lépést a lányoknak Márti mama.

– Hol van Ibi? – nézett körbe Csiporka.

– Kiment, megrakni a kemencében a tüzet. Először papírt és aprófát tett, majd a tetejükbe a vastagokat. A vékonyak hamar lángra lobbannak, és begyújtják a jó nagy hasábokat.

– És nem fog megégni a kenyerünk abban a nagy lángolásban? – kérdezte Csiporka.

– Megégne az bizony, de okosabbak vagyunk annál, hogy akkor tegyük be a tésztát, mikor a legjobban lobog a láng – mosolygott rá Márti mama.

– De, ha megvárjuk, míg elalszik a tűz, akkor meg nyersen marad, nem? – kérdezte Bíborka.

– Szerencsére nem – válaszolta Márti mama. – Először is a hosszan égő tűztől átmelegszik az egész kemence, aminek vastag fala sokáig megtartja a meleget. De a lángok elmúltával még nem alszik el a tűz. Ha a fát elégetjük, faszén lesz belőle. Olyasmi feketés, mint amit a kályha mellett láttatok. Amikor a faszén már csak pislákol, az a parázs. Jó sokáig villogtatja apró narancsos lángszemeit. Na, akkor a legjobb a sütéshez az idő!

– A parázsnak ugye… nincs köze a darázshoz? – kérdezte meg félénken Bíborka, de közben fáradhatatlanul dögönyözte kis karjaival a kenyértésztát.

– Azon kívül, hogy mindkettő marása hosszan égve fáj, semmi közük egymáshoz. A tűz a barátunk, a segítőnk, ha betartjuk a szabályokat.

– Ó! Az embereknél mindennek szabálya van! – jegyezte meg a szabad életet kedvelő Csiporka.

– Van bizony! Elég egy kiröppenő szikra, és egy egész házat képes lángra lobbantani! Ezért is nem szabad gyerekeknek a tűzzel játszani! – tette hozzá Márti mama, majd megmarkolta fáradt derekát.

– Kész! Most újra pihennie kell a tésztának! Tudjátok mit? Mi meg üljünk le egy kicsit, aztán megnézzük Ibit a kemencénél.

Márti mama megmosta, megtörölte a kezét, és azonnal leült, hátát neki támasztotta a konyha falának. Ekkor lépett be Ibi.

– Látom, anya, elfáradtál! Pihenj csak! Megmasszírozom egy kicsit a vállad, a hátad! – tette rá a kezeit Márti mamára, aki bár sikkantott a hirtelen hidegtől, nagyon készségesen simult Ibi gyomrozó kezei alá. – Ti meg kezdhettek öltözni! Megmutatom nektek a tüzet! – szólt az asztal szélén szótlanul bámuló bogárkákra.

Mire Ibi befejezte anyja kényeztetését, a lányok is elkészültek. Ibi végignézett rajtuk:

– Mára még hidegebb lett, mint tegnap volt. Ha bejöttünk, valami cipőt is kell készítenünk rátok! Most itt a szőrös galléromon nem fázik meg a talpatok – tette fel a kis turbánosokat a nyaka mellé, hogy onnan is áramoljon feléjük a testmelege.

Már két lépéssel a kemence előtt is érződött a tűz melege.

– Megmutatod, milyen belül? – kérte Csiporka.

– Már nyitom is! – tárta ki azonnal Ibi a vasajtót.

– De gyönyörű! – sóhajtott fel elégedetten a szépségekre igen fogékony Bíborka. – Hogy táncolnak a piros, narancs, sárga lángok a fekete cipőikben! Örökké tudnék gyönyörködni bennük!

– Én meg belebújnék, hogy most rögtön nyár legyen! – viccelt Csiporka.

– Lenne is akkor egy sült bogarunk! Elég lenne egy szempillantásnyi odabenn, máris megégnénk, olyan magas a hőmérséklet.

– Ó… – lepődött meg Csiporka. – Mondta Márti mama, hogy a tűz nem játék, de azt azért nem gondoltam, hogy ennyire veszélyes.

Ibi ránézett. Nem szólt semmit, Csak megfogott egy vékony gallyat, és a tűzbe dobta. Egy szempillantás alatt megkapta a tűz, s nagy lánggal elégett.

– Láttad! Itt a bizonyíték! Jól jegyezzétek meg! – tanítgatta őket Ibi. – Még dalt is tanultunk róla az iskolában.

– Te tudsz énekelni? – kapta fel a fejét érdeklődve Bíborka, aki híres volt szép hangjáról.

– Hát, nem vagyok egy nagy csoda, de énekkaros voltam.

– Mi is mindketten! – mosolygott rá Bíborka.

– De Bíborka még szólót is énekelt az iskolai vizsgán! – tette hozzá barátnőjével barátnőjének dicsekedve Csiporka.

– Na, akkor halljuk a dalt! – vezényelt Bíborka lelkesen.

Ibi bezárta a tolóajtóval a kemencét, és nekifogott az éneklésnek:

– De szép volt! – tapsolták meg a bogárkák. – Tanítsd meg nekünk!

– Rendben! Befelé menet gyakorolunk! De most muszáj bemennünk. Anya már azóta áthajtogatta a tésztát, gondolom.

– Minek kell hajtogatni? Nem takaró az! – értetlenkedett Csiporka!

– Hogy jó levegős legyen a tészta.

– Minek neki levegő, ha nincs is orra??? – csodálkozott Bíborka.

– Tényleg nincsen, de attól lesz majd a kenyér belseje lyukacsos, könnyű. A kovász, a hajtogatás, a pihentetés teszi még finomabbá!

Aztán a kerti úton haladva először bátortalanul, később biztos hangon zengték a bogárkák Ibi dalát. Ahogy a végére értek, mindig újrakezdték. Mire a konyhába értek, már harsogták hármasban a tűz dalát.

– De jó kedvetek lett odaki’! – örvendezett Márti mama, majd ő is beállt a kórusba.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése