Lávapatak a lábam alatt

A trópusi napon a fekete kő tűzforró, a hőség csak folyamatos vízivással viselhető el

BIG ISLAND A Hawaii-szigetcsoport legdélibb tagja a legnagyobb. Egyik vulkánja, a Kilauea, amely több mint négyezer méter magas, ma is aktív. Legutóbbi, 1983-as kitörése óta ontja a lávát az óceánba, hektárokkal gyarapítva a sziget területét. A kitörés idején a lávaáradat felégetett egy kisebb települést, átfolyt a parti úton, és meg se állt a vízig. Ez a rész ma is olyan, mint a pokol tornáca, vagy kevésbé lírai szavakkal egy nagy kohósalakhányó. A vörösen izzó láva valahol fenn buggyan elő, de patakjának teteje „befagy”, ezáltal egy saját maga építette alagútban folyik a tengerig, Néhol és néha azonban előbukkan, mert annyira vékony a felső burok. A nemzeti park szakavatott őrei az ilyen helyeken óvják az arra járókat, nehogy beleszakadjanak a folyékony kőzetbe, az azonnali halálba. Ők tudják, merre búvik a patak.

A megfagyott és kihűlt lávamező amúgy sem embernek való tájék. A trópusi napon a fekete kő tűzforró, a hőség csak folyamatos vízivással viselhető el, és nem sokáig. Vizespalackok nélkül be sem engednek senkit, mert a kiszáradt ember elájul, és mire megtalálják a fekete buckák között, akár meg is halhat. Viszont a látvány mindenért kárpótol. A lávapatak karnyújtásnyira áramlik az embertől, ez a karnyújtás azonban biztosan elmarad. Az arcom is izzik a sugárzó hőségtől. Mint nyáron az aszfaltban, buborék nő mellettem, csak éppen lavórnyi nagyságú. Akkorát pukkan, mintha valaki ráütne egy vashordóra. Kétbalkezes videózó útitársam éppen akkor kapcsolta ki a videóját, amikor e zaj hallatán métereset ugrottam. Olyan volt az a hang és az érzés, mint amikor Dél-Afrikában George, az ötméteres óriáskrokodil felugrott előttem és tátott szájában kinyílt-bezáródott a gégefedő.

Az ijesztően szép tájról azt gondolná az arra járó, hogy minden elpusztult, élettelen salaksivatag. Az élet azonban legalább olyan erővel támad, mint a halott láva. A repedésekben páfrány nyitogatja levélfodrait, az évtizedesnél régebbi kövön már kisebb cserjék is fel-fel tűnnek, a perzselően meleg kövek között pedig koromfekete gyíkocskák surrannak. A mindennapos trópusi zápor lehűti a forró sziklákat, de negyedóra múlva már ismét lángolnak a naptól. Repednek, porladnak, a zöld vegetáció pedig visszaveszi elveszett birodalmát. Egyedül az elöntött aszfaltút nem nő újra.

 

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése