Édenkert a dzsungel mélyén

Vancouver kapitány, aki a Cook expedició egyik hajójának parancsnoka volt, 1792-ben horgonyt vetett Oahu szigetén, a Waimea öbölben, hogy vizet vételezzen az ide torkolló folyócskából. Partra szálló három emberét a bennszülöttek elfogták, és a közeli Puu O Mahuka Helau hegyen isteneiknek feláldozták. Ma a völgy békés hely, és gondozott botanikus kertnek ad otthont.Egy ilyen kis folyóvölgy szinte teljes keresztmetszetet nyújt a Csendes-óceáni szigetvilág dús színekben tobzódó növényzetéről. A vízfolyásban a kacsa és a liba itteni változata úszkál, a sétányon páva próbál hatalmas tollegyezőjével versenyre kelni a virágokkal. Ő éppúgy „bekerült lény”, mint a lépten-nyomon előbukkanó mongúzok. Előbb mókusnak néztem őket, de farkuk nem zászlós, és nem mogyorót esznek, hanem kígyót. Pontosabban csak ennének, mert ebben az édenkertben nincs ebből a hüllőből. Van viszont csótány, ami akkora, hogy – igaz, jókora túlzással – B-52-esnek becézik az itteniek.

A Waimea Falls Park persze nem annyira állatvilágáról híres. Orchideák földön, fán, bokron, gyömbér, ritka rózsaszín táró… Napestig lehetne sorolni a gyönyörűségeket amelyek az itthoni kertészek szívét nagyon megdobogtatnák. A csúcsélmény a pillangóvirág kollekció, amelyben a fehértől a sötétbordóig a szivárvány minden színe megtalálható. Én a piroson kívül mást még sose láttam.

A tóvá szélesedő víz alig folyik, így a tündérrózsák, vízililiomok, lótuszok nem csak hatalmas virágot, hanem méteres leveleket is növesztenek. Bimbójuk almányi, és errefelé fallikus szimbólum. Ennek megfelelő varázserőt is tulajdonítanak neki. A messziről és főleg más égtájról érkezett ember – mint például én – leginkább a kávécserjén csodálkozik el. Az amúgy jelentéktelen formájú és levélzetű bokron olyan piros bogyók teremnek, mint a ribizli. És ebből lesz a kávébab. A kakaóról pedig ne is beszéljünk… Egy sárgadinnyeszerű termésből fejtik ki a magját. Itt jegyzem meg, hogy ennek is varázsereje van – a helyiek szerint. A dzsungel mélyén tett túra után, ismét a bejáratnál, tovább silabizálom Vancouver kapitány történetét. A gyilkos közjáték után egy évvel ismét erre vezetett az útja. Alighanem nagyobb erőkkel szállt partra, mert a nagyfőnök átadott neki három bennszülöttet engesztelésül. Vancouver hitte is, meg nem is, hogy ők voltak a tettesek, mindenesetre bosszút állt rajtuk.