Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A szeretetes ajtók rejteke
Csiporka és Bíborka megtanítja a viráglányt arra, mi a legfontosabb
– Elkészültem! Gyertek a galléromra! Irány a garázs! – hívta a bogárkákat Ibi.
– Hol a darázs? – meredt meg Bíborka egy szempillantás alatt.
– Félek tőle! – kapta a szemei elé a kezét Csiporka, mintha igaz lenne, hogyha nem látok valamit, akkor az nincs is.
– A mezőn mindent elleptek. Csapatban rajzottak! Alig tudtunk elbújni előlük a levelek alá!
– Az a hír járta, hogy nagyon veszélyesek. Mindenkibe beleharapnak! Miért akarsz darázsmarást?! – értetlenkedett Bíborka.
– Ne féljetek! Nem darázsról beszéltem, hanem garázsról. A garázs az autók hálószobája. Ott pihennek, amikor nem használjuk őket.
– Az autók fáradékonyak és fázósak? – kérdezte Bíborka meglepődve.
– A járművek többsége kemény fémekből készül, így nem érez igazán hideget, fáradtságot a testük. A legtöbb ember megvédi az autóját a nyári sugárzó napsütéstől, a villámlástól, a jégesőtől, a fagytól, sőt a felelőtlen, vagy a garázda emberek rongálásától. Építenek, vásárolnak, vagy bérelnek számukra egy zárt helyet, egyrészt azért, hogy kíméljék őket, másrészt azért, hogy ne sérüljenek, így sokkal tovább használhassák őket a gazdáik.
– És hol lehet autót szedni? – kérdezte Bíborka.
– Az autót hatalmas gyárakban kis darabokból állítják össze, nem fán teremnek! – mosolygott Ibi.
– És hogy kerülnek az emberekhez? – kapcsolódott be Csiporka is a párbeszédbe.
– A férfiak többségének gyermekkori álma, hogy egyszer majd lesz egy csodaszép, különleges autója. Sokan kicsi koruktól gyűjtögetik rá a pénzt, vagy a fizetésükből rakosgatják össze a rávalót. Vannak, akik pedig kölcsönöket vesznek fel, hogy álmaik verdáját megvehessék az autókat áruló boltokban.
– A kölcsön az olyan, hogy ad neked valaki pénzt, hogy vásárolhass, és megmondja, mikorra add vissza? – következtette ki Csiporka.
– Majdnem. Csak az a bibi, hogy általában nagyobb összeget kell a kapottnál visszaadni, ezért lesz egyre több pénze a kölcsönt adóknak. Haszon nélkül, jószívűségből bizony nagyon ritkán kap segítséget valaki manapság, azt tapasztalom.
– Más kárán akarnak meggazdagodni??!!– döbbent meg a jószívű Csiporka.
– Sajnos, igen.
– Akkor már értem, hogy működik a kölcsön. Adok neked öt frissfinom hajtást, hogy ne maradj éhen, amikor nincs pénzed zöldet vásárolni, de tőled már hét hajtást várok vissza, hogy én gazdagabb legyek, mint amilyen előtte voltam – konkretizálta a problémát a hasára azonnal Csiporka.
– Pontosan ezt, bár a bankok, vagyis a pénzkölcsönzők ügyletei ennél átláthatatlanabbak a magunkfajta egyszerű embereknek. Nem érdemes az ilyesmibe belebonyolódni. A szüleimtől egész életemben azt hallottam: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!”
– Hogy jön a takaró a pénzhez? – értetlenkedett Bíborka.
– Okos szüleid vannak – állapította meg bölcsen Csiporka. Arra neveltek, hogy ne vásárolj addig, míg nem gyűjtötted össze a rávalót, így nem kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy a megadott időben mégsem tudod kifizetni a pénzadóknak a megnövelt pénzt.
– Értem már! – csapott a fejére Bíborka. Így nem kell aggódnod, csak dolgoznod és gyűjtögetned szorgalmasan. De buta vagyok! Az előbb még azt hittem, hogy a takarónk alá kell dugnunk a pénzünket alvás közben úgy, hogy ki ne lógjon egy pénzcsücsök se onnan…
– Neked honnan volt annyi pénzed, hogy virágboltot is tudtál nyitni, meg autót is szereztél? – kíváncsiskodott Csiporka. Még nem túl sok éve dolgozhatsz, hiszen fiatal vagy!
– A bolt kialakításában a szüleim segítettek. A megtakarított pénzük egy részét megkaptam tőlük a bolthoz, mert tudták, az az álmom. Az autót pedig édesapámtól örököltem.
– Mörökölteeed?? Mennyi új van itt nálatok! Csak kapkodom a fejem! Alig értek itt nálad valamit a városi világból – nyögte Bíborka.
– Örököltem – helyesbítette Ibi kedvesen. – Néhány évvel ez előtt édesapám megbetegedett, és hamarosan meghalt. Anyukám soha nem tanult meg vezetni, így, hogy álltában ne menjen tönkre apa kocsija, nekem adta az öreg Opel Vectráját. Nagyon megszerettem. Vikinek neveztem el, mert Vekinek az ébresztő órámat, vagyis a vekkeremet nevezem. Két ilyen különböző dolognak csak nem lehet azonos neve! – mosolyodott el Ibi, feloldva a korábbi szomorkodását.
– Ó, sajnálom, hogy elvesztetted az apukádat… Mi sosem ismertük a szüleinket…
– Egymást is csak onnan, hogy egy levélen láttuk meg a napvilágot – tette hozzá Bíborka, majd azonnal témát váltott: – És Viki merre lakik? Menjünk már végre oda hozzá! Hol a lakása? Mutasd, kérlek, az utat!
– A házunknak van egy hátsó kijárata is, ami egy apró udvarra nyílik. Az a Viki-lak. Gyertek! Odamegyünk! – indult meg Ibi.
– De jó neked! Hozzád három bejárat is tartozik! – irigykedett önkéntelenül Bíborka.
– Ne irigykedj! – pirongatta meg Csiporka. A gombaházunknak ezer be-és kijárója is volt! Hol van ahhoz Ibi és Viki három ajtaja?!
– Ó, szégyellem magam! – szállt magába azonnal az egyébként nagyon is jószívű Bíborka. – De tudjátok, valamiért nagyon szeretem az ajtókat.
– Az ajtókat szereted?? De miért? – lett nagyon kíváncsi hirtelen Ibi.
– Azért, mert ahányszor bementem rajtuk valahová, mindig történt velem valami szeretetes.
– Szeretetes??? Az milyen? – nyitotta tágra Ibi a szemeit.
– Nem érted? Pedig igen egyszerű! Megtaláltuk a gombaházunkat, és azonnal megszerettük, és első otthonunkká fogadtuk. Amikor Bagoly bácsi meghívott minket a tanodájába, a kapun belépve sok hasznosat tanultunk, és örök barátokra leltünk. Aztán idepottyantunk a nagy idegenbe, és az első virágos ház ajtaján belopakodva nem csak eledelt találtunk, hanem téged is.
– És te azonnal megörültél nekünk – kapcsolódott be a szeretetfolyamba Csiporka is.
– És gondoskodsz rólunk.
– Tanítgatsz minket.
– Vigyázol ránk – kapkodták egymás szájából a szavakat a bogárkák.
– Ez a szeretetes. Érted már? – kérdezte meg Csiporka a viráglányt.
– Értem és érzem. Egészen más lett az életem, mióta barátaimmá szegődtetek – mosolygott rájuk Ibi.
– És…és a te életed is olyan szeretetes lett mostanában, mint a miénk? – emelte fel szégyenlősen lehajtott fejét Bíborka.
– Nagyon! Sőt nagyon-nagyon! Barátokra vágytam, és megkaptalak benneteket. Mellettetek sosem unatkozom, és nem érzem egyedül magam. Jobb barátokat nem is vágyhattam volna! – simogatta meg kis barátnői fejét Ibi. – De nézzétek csak! Kiértünk az udvarra. A mögött a virágos, dupla szárnyú ajtó mögött lakik Viki. Ne várassuk tovább! Kalandra fel!
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése