Szőrfej Zöldpecér támadása

Csiporka és Bíborka megvédi jótevő barátnőjét, a viráglányt

img_20171015_0006-crop.jpg– Gyere már, együnk végre! – húzgálta meg Csiporka a pillangó karját finoman, mert ő még egyre Ibit figyelte, aki frissen, fürgén, mosolygósan kínálta vevőinek a virágokat, majd a kiválasztottakból nagy szakértelemmel csinos csokrokat varázsolt tarka papírjaival, szalagjaival.

– Mrrr, mrrr – kordult válaszul Bíborka üres gyomra.

– Ne repülj, nehogy észrevegyenek és le akarjanak csapni, mint a buszon!

– Rendben! – állt kötélnek Bíborka.  – Akkooor… ereszkedjünk le a lépcsőkorláton! Egészen olyannak látszik, mint a csúszda, amit neked építettünk, amikor otthon az óriás virág kelyhében fürdőztünk egész nap, és amikor haza akartunk indulni, te nem tudtál lejönni. Indulááás! – rikkantotta váratlanul Bíborka.

Választ sem várt, felpattant a lépcsőkorlátra. Leült, hátra intett Csiporkának, majd meglökte magát, és lesuhant a földszintre.

– Csendesen! – pisszegett utána Csiporka, de barátnője azt már egyáltalán nem hallotta. Így felállt és nagy nehezen felkapaszkodott a korlát tetejére. Ott megállt pihegni és letörölte a verítéket homlokáról. – Mindig ez az erőlködés! – morogta. – De elegem van belőle!

Aztán elszánta magát – bár szédült, ahogy meglátta az alatta tátongó mélységet –, majd ő is elrugaszkodott. Egy darabig minden rendben ment. Már kezdte élvezni a száguldást, amikor hirtelen átfordult a nagy lendülettől, és az utolsó méteren legurult a mélybe…img_20171015_0005-crop.jpg

– Hol vagyok? Élek egyáltalán? – kérdezte a lábtörlő közepén hanyatt elterülve, mozdulatlanul. – Bizonyára igen, ha hallom, hogy azt mondtam, élek-e! – elmélkedett rebegő hangon.

– Csiporka! Emeld fel végre a fenekedet és gyere reggelizni! – szólt rá Bíborka.

– Biztosan nem tudom megtenni… – jött az elhaló válasz.

– Fáj valamid?? – ijedt meg azonnal a pillangó, és rögtön mellé röppent.

– Nem tudom. Még nem próbáltam… – suttogta a bogárka.

– Akkor próbáld meg, kérlek! Egy jó vastag szőnyegen csak nem üthetted meg magad olyan nagyon! – méltatlankodott Bíborka hangosan.

A hangerejével leplezte bizonytalanságát, féltését, mert komolyan aggódott, hogy barátnője még mindig nem mozdult meg az esés óta.

– Trá, trá, trá, tráááá! – ordított párbeszédükbe egy autó dudája odakintről.

– Megyek már! – kiáltott ki Ibi, és már hallották is könnyű lépteit, ahogy futott ajtót nyitni. – Mindent hoztál, amit kértem? Ó, de szépek! Volt viola is?! Azt nem is reméltem!! – hallották boldogöröm hangját. – És a zöldek?

– Nem volt mindenféle, de hoztam a legszebbekből egy jó öllel! – jött kintről a mély, kedves hang válasza, majd kicsapódott az ajtó, és egy kedves arcú fiatalember sietett be a boltba, lábával szélesre tárva az ajtót.  – Hová tegyem őket, Ibiszép?

– Csak tedd a pultra, majd mindent szépen fajtánként vázákba rendezgetek!  – Add ide, kérlek, a számlát is gyorsan, hadd rendezzem a tartozásomat! Mára még sok vendég ígérkezik!

Aztán már csak pénzcsörgés, vízcsobogás és a vázák zaja hallatszott, majd újra a mélyvidám hang:

– Viszlát, Drága!

– Viszlát! Köszönöm!! Ahogy fogy az áru, küldöm a megrendelőt! Óvatosan vezess!

Ibi szavaira már csak a becsapódó ajtó felelt.

– Mi volt ez? Mi volt ez a szörnyű zaj? – nyögte szenvedőn Csiporka továbbra is mozdulatlanul.

– Megérkezett az új áru a boltba. Sok-sok virág, zöldek a legjavából – csábítgatta barátnőjét Bíborka, hátha üres hasa és az új ennivaló ígérete megmozdítja végre.

Ekkor újra nyílt az ajtó.

– Jó reggelt, Szomszéd! – köszönt egy egyáltalán nem kedves, gunyoros férfihang a bejárati ajtót kicsapva.

– Jó reggelt, Mihály! – hallatszott a halk, kelletlen válasz. – Minek köszönhetem a látogatásodat?!

– Látom, jó sok zölded van. Nekem adhatnád!! Nagyon kifogytam belőlük! – ismerte be a férfi morgósan.

– Nem adjuk! – ordította Csiporka, aki azonnal felpattant. Ibihez rohant és a zöldek elé állt. – Csak a testemen át!! Sehová nem viszi az éléstáramat!!

– Dehogy adjuk! – emelte fel a harcias bogárkát Ibi mosolyogva.

– Ki ő? – súgta a fülébe Csiporka.

– Ez a bajszos sosem segít nekem, de mindig elvárná, hogy kisegítsem, amikor a sok mulatozás közben elfelejt árut rendelni – válaszolt hasonló halkan Ibi, aki ezzel jelezte, hogy szándékosan zárja ki a beszélgetésből a nem szívesen látottat.

Mire ezt elmondta, Bíborka is hozzájuk röppent. A férfi döbbenten figyelte a vele szemben álló hármast, és meglepetten hallgatta csendes párbeszédüket.

– Nem segít sosem, csak kihasznál téged?! – kérdezett vissza Csiporka.

Bíborkát a hallottaktól éktelen düh fogta el.

– Menj innét, te Szőrfej Zöldpecér!!! – kiáltott rá a férfira. Úgy látom, te olyan vagy, mint nálunk az erdőben Cincogi, a cickány, aki nem hozott magával ebédet, de mindenki ebédjét megdézsmálta a bokor alatt – emlékezett vissza.

– Csend legyen, Cseppség! – rivallt rá a nyegle férfi dühbe gurulva, hiszen az erdei példa igazsága sértette hiúságát. – Mindjárt lecsaplak benneteket, és akkor csend lesz!!

– Ha itt valaki le lesz csapva, az te leszel – szólt a férfire higgadtan, csendesen, méltósággal, de hidegen Ibi. – Addig is csapd be magad után az ajtót, és ne rémisztgesd a barátaimat!

– Ha lusta voltál, vállald a következményeit is!! – kiáltott rá harciasan Csiporka.

Szavaik hallatán a férfi dühösen látta, hogy nem jár sikerrel, így hirtelen sarkon fordult és bevágta maga után az ajtót. A hatalmas csapódás után odabenn egy darabig csend volt.

– Mi volt ez? – suttogta merészségüktől utólag megijedve Csiporka.

– Régen osztálytársak voltunk… – kezdte vallomását Ibi szomorkásan. – Ó, de szép fiú volt! – villantotta fel mosolyát. – Most már tudom, csak azért foglalkozott velem, hogy lemásolhassa rólam a házi feladatokat. Akkoriban erre nem jöttem rá…, azt hittem, szeret, így középiskolás korunkban együtt jártunk.

– Sok-sok ember járt tegnap együtt az utcán, de szerintem egyik sem szerette a másikat! – mondta nagy komolyan Bíborka.

– Főleg az a fedelesgurulóka nem szerethetett bennünket, hiszen majdnem maga alá tepert mindhármunkat! – emlékezett vissza Csiporka is.

– Együtt járni azt jelenti, hogy szerelmesek lettünk egymásba… Vagyis csak én… Azt terveztem összeházasodunk. Minden tervemet, és az álmaimat is elmeséltem neki. Ezt a virágboltot is… Ellopta az ötletemet és hamarabb nyitott virágboltot nálam… az én terveim alapján… Aztán, amikor én is megnyitottam az üzletemet, tönkre akart tenni. El akarta csalni a vásárlóimat… Végre rájöttem, hogy átvert. Sokáig jártam csukott szemmel, mert szerettem… – szégyenkezett a viráglány. – Aztán összeszedtem magam és  megfogadtam, hogy többé nem állok szóba vele.

– Ezt igazán jól tetted! – helyeselt Csiporka.img_20171113_0002-crop.jpg

– Te vagy a világ legkedvesebb viráglánya!  – simogatta körbe bíborszárnyai finom érintésével a kis pillangó Ibi felderülő arcát.

– Köszönöm, hogy megvédtetek, kiálltatok mellettem! De fontos, hogy az ellenlábasainkkal ne kiabáljunk, ne sértsük meg őket. Erre vigyázzatok!  Kérlek benneteket!

– Sokkal sértőbb az elutasító, hideg nyugalom… Igazad van! Megtanulom tőled! – jelentette ki Csiporka.

– Egyetértek! – helyeselt Bíborka, majd fellibbent egyenesen a viola nektártól csepegő kelyhébe, és onnantól már csak jóízű cuppogása árulta el hollétét.

– Menj te is végre reggelizni, Csiporkám! – tette egy üdezöld hajtás tövébe a bogárkát Ibi. – Én meg kipakolom az árut!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 01. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése