Szőrfej Zöldpecér támadása

Csiporka és Bíborka megvédi jótevő barátnőjét, a viráglányt

img_20171015_0006-crop.jpg– Gyere már, együnk végre! – húzgálta meg Csiporka a pillangó karját finoman, mert ő még egyre Ibit figyelte, aki frissen, fürgén, mosolygósan kínálta vevőinek a virágokat, majd a kiválasztottakból nagy szakértelemmel csinos csokrokat varázsolt tarka papírjaival, szalagjaival.

– Mrrr, mrrr – kordult válaszul Bíborka üres gyomra.

– Ne repülj, nehogy észrevegyenek és le akarjanak csapni, mint a buszon!

– Rendben! – állt kötélnek Bíborka.  – Akkooor… ereszkedjünk le a lépcsőkorláton! Egészen olyannak látszik, mint a csúszda, amit neked építettünk, amikor otthon az óriás virág kelyhében fürdőztünk egész nap, és amikor haza akartunk indulni, te nem tudtál lejönni. Indulááás! – rikkantotta váratlanul Bíborka.

Választ sem várt, felpattant a lépcsőkorlátra. Leült, hátra intett Csiporkának, majd meglökte magát, és lesuhant a földszintre.

– Csendesen! – pisszegett utána Csiporka, de barátnője azt már egyáltalán nem hallotta. Így felállt és nagy nehezen felkapaszkodott a korlát tetejére. Ott megállt pihegni és letörölte a verítéket homlokáról. – Mindig ez az erőlködés! – morogta. – De elegem van belőle!

Aztán elszánta magát – bár szédült, ahogy meglátta az alatta tátongó mélységet –, majd ő is elrugaszkodott. Egy darabig minden rendben ment. Már kezdte élvezni a száguldást, amikor hirtelen átfordult a nagy lendülettől, és az utolsó méteren legurult a mélybe…img_20171015_0005-crop.jpg

– Hol vagyok? Élek egyáltalán? – kérdezte a lábtörlő közepén hanyatt elterülve, mozdulatlanul. – Bizonyára igen, ha hallom, hogy azt mondtam, élek-e! – elmélkedett rebegő hangon.

– Csiporka! Emeld fel végre a fenekedet és gyere reggelizni! – szólt rá Bíborka.

– Biztosan nem tudom megtenni… – jött az elhaló válasz.

– Fáj valamid?? – ijedt meg azonnal a pillangó, és rögtön mellé röppent.

– Nem tudom. Még nem próbáltam… – suttogta a bogárka.

– Akkor próbáld meg, kérlek! Egy jó vastag szőnyegen csak nem üthetted meg magad olyan nagyon! – méltatlankodott Bíborka hangosan.

A hangerejével leplezte bizonytalanságát, féltését, mert komolyan aggódott, hogy barátnője még mindig nem mozdult meg az esés óta.

– Trá, trá, trá, tráááá! – ordított párbeszédükbe egy autó dudája odakintről.

– Megyek már! – kiáltott ki Ibi, és már hallották is könnyű lépteit, ahogy futott ajtót nyitni. – Mindent hoztál, amit kértem? Ó, de szépek! Volt viola is?! Azt nem is reméltem!! – hallották boldogöröm hangját. – És a zöldek?

– Nem volt mindenféle, de hoztam a legszebbekből egy jó öllel! – jött kintről a mély, kedves hang válasza, majd kicsapódott az ajtó, és egy kedves arcú fiatalember sietett be a boltba, lábával szélesre tárva az ajtót.  – Hová tegyem őket, Ibiszép?

– Csak tedd a pultra, majd mindent szépen fajtánként vázákba rendezgetek!  – Add ide, kérlek, a számlát is gyorsan, hadd rendezzem a tartozásomat! Mára még sok vendég ígérkezik!

Aztán már csak pénzcsörgés, vízcsobogás és a vázák zaja hallatszott, majd újra a mélyvidám hang:

– Viszlát, Drága!

– Viszlát! Köszönöm!! Ahogy fogy az áru, küldöm a megrendelőt! Óvatosan vezess!

Ibi szavaira már csak a becsapódó ajtó felelt.

– Mi volt ez? Mi volt ez a szörnyű zaj? – nyögte szenvedőn Csiporka továbbra is mozdulatlanul.

– Megérkezett az új áru a boltba. Sok-sok virág, zöldek a legjavából – csábítgatta barátnőjét Bíborka, hátha üres hasa és az új ennivaló ígérete megmozdítja végre.

Ekkor újra nyílt az ajtó.

– Jó reggelt, Szomszéd! – köszönt egy egyáltalán nem kedves, gunyoros férfihang a bejárati ajtót kicsapva.

– Jó reggelt, Mihály! – hallatszott a halk, kelletlen válasz. – Minek köszönhetem a látogatásodat?!

– Látom, jó sok zölded van. Nekem adhatnád!! Nagyon kifogytam belőlük! – ismerte be a férfi morgósan.

– Nem adjuk! – ordította Csiporka, aki azonnal felpattant. Ibihez rohant és a zöldek elé állt. – Csak a testemen át!! Sehová nem viszi az éléstáramat!!

– Dehogy adjuk! – emelte fel a harcias bogárkát Ibi mosolyogva.

– Ki ő? – súgta a fülébe Csiporka.

– Ez a bajszos sosem segít nekem, de mindig elvárná, hogy kisegítsem, amikor a sok mulatozás közben elfelejt árut rendelni – válaszolt hasonló halkan Ibi, aki ezzel jelezte, hogy szándékosan zárja ki a beszélgetésből a nem szívesen látottat.

Mire ezt elmondta, Bíborka is hozzájuk röppent. A férfi döbbenten figyelte a vele szemben álló hármast, és meglepetten hallgatta csendes párbeszédüket.

– Nem segít sosem, csak kihasznál téged?! – kérdezett vissza Csiporka.

Bíborkát a hallottaktól éktelen düh fogta el.

– Menj innét, te Szőrfej Zöldpecér!!! – kiáltott rá a férfira. Úgy látom, te olyan vagy, mint nálunk az erdőben Cincogi, a cickány, aki nem hozott magával ebédet, de mindenki ebédjét megdézsmálta a bokor alatt – emlékezett vissza.

– Csend legyen, Cseppség! – rivallt rá a nyegle férfi dühbe gurulva, hiszen az erdei példa igazsága sértette hiúságát. – Mindjárt lecsaplak benneteket, és akkor csend lesz!!

– Ha itt valaki le lesz csapva, az te leszel – szólt a férfire higgadtan, csendesen, méltósággal, de hidegen Ibi. – Addig is csapd be magad után az ajtót, és ne rémisztgesd a barátaimat!

– Ha lusta voltál, vállald a következményeit is!! – kiáltott rá harciasan Csiporka.

Szavaik hallatán a férfi dühösen látta, hogy nem jár sikerrel, így hirtelen sarkon fordult és bevágta maga után az ajtót. A hatalmas csapódás után odabenn egy darabig csend volt.

– Mi volt ez? – suttogta merészségüktől utólag megijedve Csiporka.

– Régen osztálytársak voltunk… – kezdte vallomását Ibi szomorkásan. – Ó, de szép fiú volt! – villantotta fel mosolyát. – Most már tudom, csak azért foglalkozott velem, hogy lemásolhassa rólam a házi feladatokat. Akkoriban erre nem jöttem rá…, azt hittem, szeret, így középiskolás korunkban együtt jártunk.

– Sok-sok ember járt tegnap együtt az utcán, de szerintem egyik sem szerette a másikat! – mondta nagy komolyan Bíborka.

– Főleg az a fedelesgurulóka nem szerethetett bennünket, hiszen majdnem maga alá tepert mindhármunkat! – emlékezett vissza Csiporka is.

– Együtt járni azt jelenti, hogy szerelmesek lettünk egymásba… Vagyis csak én… Azt terveztem összeházasodunk. Minden tervemet, és az álmaimat is elmeséltem neki. Ezt a virágboltot is… Ellopta az ötletemet és hamarabb nyitott virágboltot nálam… az én terveim alapján… Aztán, amikor én is megnyitottam az üzletemet, tönkre akart tenni. El akarta csalni a vásárlóimat… Végre rájöttem, hogy átvert. Sokáig jártam csukott szemmel, mert szerettem… – szégyenkezett a viráglány. – Aztán összeszedtem magam és  megfogadtam, hogy többé nem állok szóba vele.

– Ezt igazán jól tetted! – helyeselt Csiporka.img_20171113_0002-crop.jpg

– Te vagy a világ legkedvesebb viráglánya!  – simogatta körbe bíborszárnyai finom érintésével a kis pillangó Ibi felderülő arcát.

– Köszönöm, hogy megvédtetek, kiálltatok mellettem! De fontos, hogy az ellenlábasainkkal ne kiabáljunk, ne sértsük meg őket. Erre vigyázzatok!  Kérlek benneteket!

– Sokkal sértőbb az elutasító, hideg nyugalom… Igazad van! Megtanulom tőled! – jelentette ki Csiporka.

– Egyetértek! – helyeselt Bíborka, majd fellibbent egyenesen a viola nektártól csepegő kelyhébe, és onnantól már csak jóízű cuppogása árulta el hollétét.

– Menj te is végre reggelizni, Csiporkám! – tette egy üdezöld hajtás tövébe a bogárkát Ibi. – Én meg kipakolom az árut!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 01. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése