Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Gyógyító zaj a kettes ajtó rejtekében
Csiporka és Bíborka a rágókaösszecsapdosó szörnyűség birodalmában
A fogorvosi rendelő ajtaját kitárva pokoli zaj ütötte meg a fülüket. Csiporkáék úgy behúzódtak Ibi gallérjának bolyhai közé, mintha ott sem lettek volna, hátha kevésbé hallják a „rágókaösszecsapdosó” szörnyűséget. Lopva mindketten az emberekre sandítottak, akik nyugodtan olvasgattak, mintha semmi nem zavarta volna őket.
– Ibi! – törte meg pár pillanat múlva Bíborka a nemrég kért némaságot – mi ez a borzalom? – súgta közelebb araszolva a viráglány füléhez. (Úgy okoskodott, hogy ebben a zajban úgysem hallhatja meg az ő sugdosását senki.)
– Ez a fúrógép! Ennek segítségével gyógyítja meg a fogorvos a beteg, vagyis a szuvas fogainkat, majd meglátjátok. Ne féljetek!
Ibi körbenézett, hogy a többi beteghez hasonlóan ő is helyet foglaljon, amikor váratlanul megszólalt egy hang:
– Virág Ibolya fáradjon a kettes rendelőbe!
Ibi körbenézett és elindult a legközelebbi ajtó felé.
– Honnan tudja, hogy melyik a kettes? – kérdezte Csiporkát a pillangó egészen halkan.
– Ibi ismeri a számokat, a betűket. Tud számolni és olvasni, írni is. Azt mondta, hogy majd minket is beírat az iskolába, hogy mindezt megtanulhassuk – súgta vissza neki Csiporka, majd ujját intőn a szája elé tette, hogy jelezze Bíborkának, innentől tényleg nem beszélhet.
– Jó napot kívánok! – lépett be Ibi a rendelő ajtaján.
– Jó napot Önnek is! Mi a panasza? – kérdezte az orvos.
– Érzékeny a jobb felső hármas fogam.
– Akassza fel a kabátját és foglaljon helyet a székben!
Ibi nagyon figyelt rá, hogy gallérja a fogason úgy álljon, hogy a bogárkák mindent láthassanak, majd sietősen helyet foglalt. Ahogy leült, a kényelmes fotel hirtelen magától megmozdult. Támlája egészen hátra dőlt Ibivel együtt, miközben az egész szék magától lejjebb süllyedt. A lányok szája tátva maradt a varázslat erejétől.
– Odanééézz!!! – kiáltott fel magáról megfeledkezve Bíborka. – Varázsszék!
– Ki szólt? – nézett körbe meglepetten az orvos.
– …Az új barátaim… – vallotta be Ibi csendesen.
– Hol vannak? Nem látok senkit! – nézett körbe.
– Hogy mondhat ilyet? – háborodott fel a mindig kissé szigorú nővér. Ön egyedül jött be az ajtón!
– Itt vagyunk Ibi kabátján! – bújt ki egészen a gallér szélére, integetve az amúgy mindig félénk Bíborka most igazán bátran, majd egy szempillantás alatt átlibbent barátnője tenyerére.
– Elnézést, doktor úr! Csiporka és Bíborka az új barátaim. Ma hajnalban költöztek be a virágboltomba a hideg és az éhség ellen menedéket keresve. Semmit nem láttak még az erdőn, a mezőn kívüli világból. Gondoltam, magammal hozom őket…
Az orvos meglepetten hallgatott.
– Ide hozta a sterilizált rendelőbe ezeket a retkes jószágokat?? – emelte fel mérgesen a hangját az asszisztens.
Szavaira először csak a néma csend válaszolt…
– Kipróbálhatom én is a varázsszéket? – törte meg Bíborka kedves, csengő hangja a felnőttek zavarát. – És azt is meg tetszene engedni, hogy Csiporka is kipróbálhassa? Ééés…tegnap mind a ketten megmosdottunk a hajnali friss harmatban! Igazán nem vagyunk koszosak, tessék elhinni! – bizonygatta ártatlan szemekkel a pillangó, majd legszebb mosolyával várta az orvos válaszát.
– Hozza ide, kérem a másikat is, nehogy ő kimaradjon a jóból! – nevette el magát végre az orvos.
– Na, de doktor úr! Hogy engedhet meg ekkora szabálytalanságot??!! – hergelte magát még tovább a nővér.
– Nyelje le a dühét, Matildka! Az én gyerekeim is imádják a bogarakat, a csúszómászókat és minden létező állatot. Nézzen ezekre a szemekre! Ellen tud állni egy ilyen „bíborcsodaszép” kérésnek???
Végül az orvos levette a gumikesztyűt, felállt forgószékéből és maga hozta át Csiporkát a csodaszékhez.
– Kapaszkodjatoook! – rikkantotta. – Egy, kettő, háááárom! – lépett rá a lábpedálra, ami segítségével le, fel, le, fel lifteztette Ibit a lányokkal.
– No, elég volt a játékból, mert jó sokan várnak még odakint! – komolyodott vissza a fogász.
– Üljetek a barátnőtök tenyerébe, és maradjatok csendben!
Felvett egy újabb pár steril gumikesztyűt és felkattintotta a vizsgáló lámpát.
– Tátsa ki, kérem a száját! – fordult vissza Ibi felé és belenézett a szájába. – Megértem, hogy érzékennyé vált a foga. Valóban barna foltot látok a jobb hármas fogán. Szerencsére még kis terjedelmű a betegség, be tudjuk tömni.
– Matildka! Kérek egy ampullányi érzéstelenítő injekciót!
– Tátsa ki, kérem a száját! Szúrást fog érezni!
– Neeeeee! – kiáltott fel Bíborka. Ne tessék fájdalmat okozni Ibinek!
– Te pillangó! Ne ijesztgess! – fordult Bíborka felé a fogász. – Ha nem adok neki fájdalomcsillapítót, nagyon fog fájni neki, ha kezelem a fogát.
Majd az orvos visszafordult betegéhez és, hogy mindent élesen láthasson, Ibi arca felé fordította a lámpáját.
– Aztaaa! –szólalt meg Csiporka. A doktor bácsinak saját napocskája van!!!
Csiporka szavai hallatán Matildka is elnevette végre magát. A kint ülő betegek el sem tudták képzelni, mitől támadt már másodjára olyan nagy derültség a fogászati rendelőben, hogy ekkora nevetgélés szűrődik ki a váróba.
– Lányok! – szólalt meg elkomolyodva az orvos. Most beszúrom Ibolyának az injekciót, majd kifúrom a betegséget a fogából, és a lyukba tömőanyagot teszek. Higgyétek el, hogy nem fogom bántani! Ha erősnek érzitek a zajt, fogjátok be a fületeket! De a szátokat is, nehogy a felkiáltásaitok miatt kifúrjam a jó fogait is ijedtemben!!
– Rendben! – ígérték nagy komoly arccal a bogárkák. Szófogadóan azonnal becsukták a szemeiket, hogy ne lássák, amikor a doktor az ő kedves barátnőjüket „bántja” a félelmetesen hegyes tűvel, majd a fúró megszólalásakor a fülükre szorították a kezeiket is, jó szorosan.
Egy idő után a sötét, a csend és a sok újdonság megtette hatását a két kis bogárra.
Másnap reggel, az első vevő érkezésekor ébredtek Ibi párnájának szélén, a boltbejárat csengőjének megszólalására.
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Toronyóra a templom mennyez...
A magyar jakobinusok a kuff...
Rózsa Sándor talpig nehéz v...
A császár kaiserschmarrnij...
Hitler Sasfészke Berchtesch...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Szent Márton kert, Monaco
A füzérradványi Károlyi-kas...
Az oroszi kis híd becsülett...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Hol bót, hol nem vót
Láttyátuk feleim szümtükhel...
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Halk csipogás kezdett halla...
Az idő végtelen éneke
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
Erdélyi románc
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése