Gyógyító zaj a kettes ajtó rejtekében

Csiporka és Bíborka a rágókaösszecsapdosó szörnyűség birodalmában

A fogorvosi rendelő ajtaját kitárva pokoli zaj ütötte meg a fülüket. Csiporkáék úgy behúzódtak Ibi gallérjának bolyhai közé, mintha ott sem lettek volna, hátha kevésbé hallják a „rágókaösszecsapdosó” szörnyűséget. Lopva mindketten az emberekre sandítottak, akik nyugodtan olvasgattak, mintha semmi nem zavarta volna őket.

– Ibi! – törte meg pár pillanat múlva Bíborka a nemrég kért némaságot – mi ez a borzalom? – súgta közelebb araszolva a viráglány füléhez. (Úgy okoskodott, hogy ebben a zajban úgysem hallhatja meg az ő sugdosását senki.)

– Ez a fúrógép! Ennek segítségével gyógyítja meg a fogorvos a beteg, vagyis a szuvas fogainkat, majd meglátjátok. Ne féljetek!

Ibi körbenézett, hogy a többi beteghez hasonlóan ő is helyet foglaljon, amikor váratlanul megszólalt egy hang:

– Virág Ibolya fáradjon a kettes rendelőbe!

Ibi körbenézett és elindult a legközelebbi ajtó felé.

– Honnan tudja, hogy melyik a kettes? – kérdezte Csiporkát a pillangó egészen halkan.

– Ibi ismeri a számokat, a betűket. Tud számolni és olvasni, írni is. Azt mondta, hogy majd minket is beírat az iskolába, hogy mindezt megtanulhassuk – súgta vissza neki Csiporka, majd ujját intőn a szája elé tette, hogy jelezze Bíborkának, innentől tényleg nem beszélhet.

– Jó napot kívánok! – lépett be Ibi a rendelő ajtaján.

– Jó napot Önnek is! Mi a panasza? – kérdezte az orvos.

– Érzékeny a jobb felső hármas fogam.

– Akassza fel a kabátját és foglaljon helyet a székben!

Ibi nagyon figyelt rá, hogy gallérja a fogason úgy álljon, hogy a bogárkák mindent láthassanak, majd sietősen helyet foglalt. Ahogy leült, a kényelmes fotel hirtelen magától megmozdult. Támlája egészen hátra dőlt Ibivel együtt, miközben az egész szék magától lejjebb süllyedt. A lányok szája tátva maradt a varázslat erejétől.

– Odanééézz!!! – kiáltott fel magáról megfeledkezve Bíborka.  – Varázsszék!

– Ki szólt? – nézett körbe meglepetten az orvos.

– …Az új barátaim… – vallotta be Ibi csendesen.

– Hol vannak? Nem látok senkit! – nézett körbe.

– Hogy mondhat ilyet? – háborodott fel a mindig kissé szigorú nővér. Ön egyedül jött be az ajtón!

– Itt vagyunk Ibi kabátján! – bújt ki egészen a gallér szélére, integetve az amúgy mindig félénk Bíborka most igazán bátran, majd egy szempillantás alatt átlibbent barátnője tenyerére.

– Elnézést, doktor úr! Csiporka és Bíborka az új barátaim. Ma hajnalban költöztek be a virágboltomba a hideg és az éhség ellen menedéket keresve. Semmit nem láttak még az erdőn, a mezőn kívüli világból. Gondoltam, magammal hozom őket…

Az orvos meglepetten hallgatott.

– Ide hozta a sterilizált rendelőbe ezeket a retkes jószágokat?? – emelte fel mérgesen a hangját az asszisztens.

Szavaira először csak a néma csend válaszolt…

– Kipróbálhatom én is a varázsszéket? – törte meg Bíborka kedves, csengő hangja a felnőttek zavarát. – És azt is meg tetszene engedni, hogy Csiporka is kipróbálhassa? Ééés…tegnap mind a ketten megmosdottunk a hajnali friss harmatban! Igazán nem vagyunk koszosak, tessék elhinni! – bizonygatta ártatlan szemekkel a pillangó, majd legszebb mosolyával várta az orvos válaszát.

– Hozza ide, kérem a másikat is, nehogy ő kimaradjon a jóból! – nevette el magát végre az orvos.

– Na, de doktor úr! Hogy engedhet meg ekkora szabálytalanságot??!! – hergelte magát még tovább a nővér.

– Nyelje le a dühét, Matildka! Az én gyerekeim is imádják a bogarakat, a csúszómászókat és minden létező állatot. Nézzen ezekre a szemekre! Ellen tud állni egy ilyen „bíborcsodaszép” kérésnek???

Végül az orvos levette a gumikesztyűt, felállt forgószékéből és maga hozta át Csiporkát a csodaszékhez.

– Kapaszkodjatoook! – rikkantotta. – Egy, kettő, háááárom! – lépett rá a lábpedálra, ami segítségével le, fel, le, fel lifteztette Ibit a lányokkal.

– No, elég volt a játékból, mert jó sokan várnak még odakint! – komolyodott vissza a fogász.

– Üljetek a barátnőtök tenyerébe, és maradjatok csendben!

Felvett egy újabb pár steril gumikesztyűt és felkattintotta a vizsgáló lámpát.

– Tátsa ki, kérem a száját! – fordult vissza Ibi felé és belenézett a szájába.  – Megértem, hogy érzékennyé vált a foga. Valóban barna foltot látok a jobb hármas fogán. Szerencsére még kis terjedelmű a betegség, be tudjuk tömni.

– Matildka! Kérek egy ampullányi érzéstelenítő injekciót!

– Tátsa ki, kérem a száját! Szúrást fog érezni!

– Neeeeee! – kiáltott fel Bíborka. Ne tessék fájdalmat okozni Ibinek!

– Te pillangó! Ne ijesztgess! – fordult Bíborka felé a fogász. – Ha nem adok neki fájdalomcsillapítót, nagyon fog fájni neki, ha kezelem a fogát.

Majd az orvos visszafordult betegéhez és, hogy mindent élesen láthasson, Ibi arca felé fordította a lámpáját.

– Aztaaa! –szólalt meg Csiporka. A doktor bácsinak saját napocskája van!!!

Csiporka szavai hallatán Matildka is elnevette végre magát. A kint ülő betegek el sem tudták képzelni, mitől támadt már másodjára olyan nagy derültség a fogászati rendelőben, hogy ekkora nevetgélés szűrődik ki a váróba.

– Lányok! – szólalt meg elkomolyodva az orvos. Most beszúrom Ibolyának az injekciót, majd kifúrom a betegséget a fogából, és a lyukba tömőanyagot teszek. Higgyétek el, hogy nem fogom bántani! Ha erősnek érzitek a zajt, fogjátok be a fületeket! De a szátokat is, nehogy a felkiáltásaitok miatt kifúrjam a jó fogait is ijedtemben!!

– Rendben! – ígérték nagy komoly arccal a bogárkák. Szófogadóan azonnal becsukták a szemeiket, hogy ne lássák, amikor a doktor az ő kedves barátnőjüket „bántja” a félelmetesen hegyes tűvel, majd a fúró megszólalásakor a fülükre szorították a kezeiket is, jó szorosan.

Egy idő után a sötét, a csend és a sok újdonság megtette hatását a két kis bogárra.

Másnap reggel, az első vevő érkezésekor ébredtek Ibi párnájának szélén, a boltbejárat csengőjének megszólalására.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése