Gyógyító zaj a kettes ajtó rejtekében

Csiporka és Bíborka a rágókaösszecsapdosó szörnyűség birodalmában

A fogorvosi rendelő ajtaját kitárva pokoli zaj ütötte meg a fülüket. Csiporkáék úgy behúzódtak Ibi gallérjának bolyhai közé, mintha ott sem lettek volna, hátha kevésbé hallják a „rágókaösszecsapdosó” szörnyűséget. Lopva mindketten az emberekre sandítottak, akik nyugodtan olvasgattak, mintha semmi nem zavarta volna őket.

– Ibi! – törte meg pár pillanat múlva Bíborka a nemrég kért némaságot – mi ez a borzalom? – súgta közelebb araszolva a viráglány füléhez. (Úgy okoskodott, hogy ebben a zajban úgysem hallhatja meg az ő sugdosását senki.)

– Ez a fúrógép! Ennek segítségével gyógyítja meg a fogorvos a beteg, vagyis a szuvas fogainkat, majd meglátjátok. Ne féljetek!

Ibi körbenézett, hogy a többi beteghez hasonlóan ő is helyet foglaljon, amikor váratlanul megszólalt egy hang:

– Virág Ibolya fáradjon a kettes rendelőbe!

Ibi körbenézett és elindult a legközelebbi ajtó felé.

– Honnan tudja, hogy melyik a kettes? – kérdezte Csiporkát a pillangó egészen halkan.

– Ibi ismeri a számokat, a betűket. Tud számolni és olvasni, írni is. Azt mondta, hogy majd minket is beírat az iskolába, hogy mindezt megtanulhassuk – súgta vissza neki Csiporka, majd ujját intőn a szája elé tette, hogy jelezze Bíborkának, innentől tényleg nem beszélhet.

– Jó napot kívánok! – lépett be Ibi a rendelő ajtaján.

– Jó napot Önnek is! Mi a panasza? – kérdezte az orvos.

– Érzékeny a jobb felső hármas fogam.

– Akassza fel a kabátját és foglaljon helyet a székben!

Ibi nagyon figyelt rá, hogy gallérja a fogason úgy álljon, hogy a bogárkák mindent láthassanak, majd sietősen helyet foglalt. Ahogy leült, a kényelmes fotel hirtelen magától megmozdult. Támlája egészen hátra dőlt Ibivel együtt, miközben az egész szék magától lejjebb süllyedt. A lányok szája tátva maradt a varázslat erejétől.

– Odanééézz!!! – kiáltott fel magáról megfeledkezve Bíborka.  – Varázsszék!

– Ki szólt? – nézett körbe meglepetten az orvos.

– …Az új barátaim… – vallotta be Ibi csendesen.

– Hol vannak? Nem látok senkit! – nézett körbe.

– Hogy mondhat ilyet? – háborodott fel a mindig kissé szigorú nővér. Ön egyedül jött be az ajtón!

– Itt vagyunk Ibi kabátján! – bújt ki egészen a gallér szélére, integetve az amúgy mindig félénk Bíborka most igazán bátran, majd egy szempillantás alatt átlibbent barátnője tenyerére.

– Elnézést, doktor úr! Csiporka és Bíborka az új barátaim. Ma hajnalban költöztek be a virágboltomba a hideg és az éhség ellen menedéket keresve. Semmit nem láttak még az erdőn, a mezőn kívüli világból. Gondoltam, magammal hozom őket…

Az orvos meglepetten hallgatott.

– Ide hozta a sterilizált rendelőbe ezeket a retkes jószágokat?? – emelte fel mérgesen a hangját az asszisztens.

Szavaira először csak a néma csend válaszolt…

– Kipróbálhatom én is a varázsszéket? – törte meg Bíborka kedves, csengő hangja a felnőttek zavarát. – És azt is meg tetszene engedni, hogy Csiporka is kipróbálhassa? Ééés…tegnap mind a ketten megmosdottunk a hajnali friss harmatban! Igazán nem vagyunk koszosak, tessék elhinni! – bizonygatta ártatlan szemekkel a pillangó, majd legszebb mosolyával várta az orvos válaszát.

– Hozza ide, kérem a másikat is, nehogy ő kimaradjon a jóból! – nevette el magát végre az orvos.

– Na, de doktor úr! Hogy engedhet meg ekkora szabálytalanságot??!! – hergelte magát még tovább a nővér.

– Nyelje le a dühét, Matildka! Az én gyerekeim is imádják a bogarakat, a csúszómászókat és minden létező állatot. Nézzen ezekre a szemekre! Ellen tud állni egy ilyen „bíborcsodaszép” kérésnek???

Végül az orvos levette a gumikesztyűt, felállt forgószékéből és maga hozta át Csiporkát a csodaszékhez.

– Kapaszkodjatoook! – rikkantotta. – Egy, kettő, háááárom! – lépett rá a lábpedálra, ami segítségével le, fel, le, fel lifteztette Ibit a lányokkal.

– No, elég volt a játékból, mert jó sokan várnak még odakint! – komolyodott vissza a fogász.

– Üljetek a barátnőtök tenyerébe, és maradjatok csendben!

Felvett egy újabb pár steril gumikesztyűt és felkattintotta a vizsgáló lámpát.

– Tátsa ki, kérem a száját! – fordult vissza Ibi felé és belenézett a szájába.  – Megértem, hogy érzékennyé vált a foga. Valóban barna foltot látok a jobb hármas fogán. Szerencsére még kis terjedelmű a betegség, be tudjuk tömni.

– Matildka! Kérek egy ampullányi érzéstelenítő injekciót!

– Tátsa ki, kérem a száját! Szúrást fog érezni!

– Neeeeee! – kiáltott fel Bíborka. Ne tessék fájdalmat okozni Ibinek!

– Te pillangó! Ne ijesztgess! – fordult Bíborka felé a fogász. – Ha nem adok neki fájdalomcsillapítót, nagyon fog fájni neki, ha kezelem a fogát.

Majd az orvos visszafordult betegéhez és, hogy mindent élesen láthasson, Ibi arca felé fordította a lámpáját.

– Aztaaa! –szólalt meg Csiporka. A doktor bácsinak saját napocskája van!!!

Csiporka szavai hallatán Matildka is elnevette végre magát. A kint ülő betegek el sem tudták képzelni, mitől támadt már másodjára olyan nagy derültség a fogászati rendelőben, hogy ekkora nevetgélés szűrődik ki a váróba.

– Lányok! – szólalt meg elkomolyodva az orvos. Most beszúrom Ibolyának az injekciót, majd kifúrom a betegséget a fogából, és a lyukba tömőanyagot teszek. Higgyétek el, hogy nem fogom bántani! Ha erősnek érzitek a zajt, fogjátok be a fületeket! De a szátokat is, nehogy a felkiáltásaitok miatt kifúrjam a jó fogait is ijedtemben!!

– Rendben! – ígérték nagy komoly arccal a bogárkák. Szófogadóan azonnal becsukták a szemeiket, hogy ne lássák, amikor a doktor az ő kedves barátnőjüket „bántja” a félelmetesen hegyes tűvel, majd a fúró megszólalásakor a fülükre szorították a kezeiket is, jó szorosan.

Egy idő után a sötét, a csend és a sok újdonság megtette hatását a két kis bogárra.

Másnap reggel, az első vevő érkezésekor ébredtek Ibi párnájának szélén, a boltbejárat csengőjének megszólalására.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése