Létezik a nagy idegenben egy olyan igazi házikó

Csiporka és Bíborka otthonra talál

Csiporkának és Bíborkának a csapkodó kezek között mégis sikerült feljutnia a buszra. A létüket ellenző utas szavaiból megtudták a büdös berregő nevét legalább, így nem volt teljesen haszontalan a vele való találkozásuk. Miközben zötyögtek a busz egyik sárfátylas ablakának keretén ücsörögve, Csiporka arca egyre szomorúbbá vált.

– Mi a baj? Eddig te voltál kettőnk közül a bátrabb. Most meg neked görbül lefelé a szád?!

– Le kell fogynom… – sóhajtott Csiporka. Ebben a hatalmas városban, ilyen nagy tömegben nem fogok repülés nélkül boldogulni… El kell érnem, hogy a szárnyaim elbírjanak…

– Segítek! – mosolygott rá Bíborka. – Fogyókúrázhatsz, de csak okosan. Nincs éhezés! Csak arra kell odafigyelnünk, hogy ne edd mindig degeszre azt a csíkos hasadat! Mindig egy kicsit kevesebbet kell enned, mint amennyit a szemed kíván!

– Odanézz! – kiáltott fel a látszólag oda sem hallgató Csiporka. Virágok, levelek, hajtások! – mutatott a busz ablakából egy elsuhanó kirakatra, azonnal halálosan éhessé válva. – Szálljunk le most azonnal!!!

Szerencséjükre a busz éppen fékezett, majd kitárta nagy csattanással az ajtajait, így azonnal rohanhattak az ételforrás felé. Hosszú, hosszú futás után, erősen lihegve értek a vágyott épület elé. A nyálcsorgató reggelihez vezető bejárati ajtó azonban zárva volt. Szerencséjükre találtak egy apró nyílást, amin Bíborka ügyesen beforgatta sérülékeny szárnyait. Csiporka kerek pocakja viszont beszorult. Bíborka azonban azonnal a segítségére sietett, és berángatta barátnőjét nagy nehezen, a kezeinél fogva. Aztán már semmi mással nem törődtek, hanem egy szempillantás alatt mindketten rávetették magukat a hőn vágyott eledelre. Csiporka a frisszöld leveleket tömte sebesen a szájába, Bíborka pedig nektárt szívogatott jóízűen a pompás virágkelyhekből.

– Elég lesz! Azt mondtad, fogyni akarsz! – figyelmeztette egy idő után a pillangólány Csiporkát.

– Igazad van! – válaszolt csámcsogva az utolsó falatot a szájában forgatva válaszoló Csiporka. – Költözzünk ide!

 – Ide??? De hová? – értetlenkedett Bíborka.

 – Nézzünk szét! Repüld körbe ezt a különös városi rétet, hátha találsz valahol valami nekünk való, eldugott lakást!

Egy kis idő elteltével, boldog mosollyal az arcán száguldott vissza barátnője felé a pillangó.

– Megtaláltam! Van házunk! Jó meleg!

– Olyan benti házat találtál, amiben van külön fűtés is? – álmélkodott hitetlenkedve Csiporka, majd szó nélkül sarkon fordult, és a földön bukdácsolva, sietősen követte Bíborkát.

És csakugyan volt odabenn a sarokban egy különálló ház! A magából kellemes meleget lehelő, sűrű girbe-gurba fémbordák szomszédságában egy aprócska fa házikó állt. A lányoknak fogalmuk sem volt, hogy egy madáretetőre leltek. Ők csak végtelenül örültek, hogy létezik a nagy idegenben egy olyan igazi házikó, ami az ő testméreteiknek megfelelő, olyan meleget áraszt, mint amilyen szeretett gombaházukban volt, és ráadásul a szomszédságában egy csodálatos, magától újratöltődő éléskamra is van. Mindketten körbeszaladták, minden oldalról megnézték a kis lakot, majd Csiporka kitárta a házikó kicsi ajtaját.

– Van itt bent valaki? – kérdezte óvatosan a nyílásba dugva a fejét.

Nem érkezett válasz. Vártak egy darabig, de semmi nem történt.

– Azt hiszem, nincsen! – válaszolt neki Bíborka.

– Akkor költözzünk be! – rikkantotta boldogan Csiporka. – Gondoltad volna ma hajnalban, hogy reggelre mindenünk lesz itt a városban, amire csak vágytunk, Bíborka?

Először lassan, óvatosan kukkantottak be a lak belsejébe, majd szélsebesen, nagy lendülettel nekifogtak a munkának. Bíborka egy zöldleveles ágdarabbal végigseperte a szobát, Csiporka pedig a földön talált apró leveleket, szirmokat, papírdarabkákat szedegette össze, amikből mindkettőjüknek puha ágyat, párnát, takarót készítettek közösen.

Miután elkészültek, elégedetten néztek körbe, a saját ágyuk szélére csücsülve. Az utazástól, az izgalmaktól, a munkától elfáradva először csak a fáradtságtól sóhajtozva ücsörögtek, majd miután a szemük egyre többször záródott le magától, kényelmesen végignyújtóztak ágyaikon. Mire a fejük a párnára ért és a takarót a nyakukig húzták, már aludtak is, csak jóleső szuszogásuk hallatszott.

***

(A szerző Facebook oldala ITT)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése