Létezik a nagy idegenben egy olyan igazi házikó

Csiporka és Bíborka otthonra talál

Csiporkának és Bíborkának a csapkodó kezek között mégis sikerült feljutnia a buszra. A létüket ellenző utas szavaiból megtudták a büdös berregő nevét legalább, így nem volt teljesen haszontalan a vele való találkozásuk. Miközben zötyögtek a busz egyik sárfátylas ablakának keretén ücsörögve, Csiporka arca egyre szomorúbbá vált.

– Mi a baj? Eddig te voltál kettőnk közül a bátrabb. Most meg neked görbül lefelé a szád?!

– Le kell fogynom… – sóhajtott Csiporka. Ebben a hatalmas városban, ilyen nagy tömegben nem fogok repülés nélkül boldogulni… El kell érnem, hogy a szárnyaim elbírjanak…

– Segítek! – mosolygott rá Bíborka. – Fogyókúrázhatsz, de csak okosan. Nincs éhezés! Csak arra kell odafigyelnünk, hogy ne edd mindig degeszre azt a csíkos hasadat! Mindig egy kicsit kevesebbet kell enned, mint amennyit a szemed kíván!

– Odanézz! – kiáltott fel a látszólag oda sem hallgató Csiporka. Virágok, levelek, hajtások! – mutatott a busz ablakából egy elsuhanó kirakatra, azonnal halálosan éhessé válva. – Szálljunk le most azonnal!!!

Szerencséjükre a busz éppen fékezett, majd kitárta nagy csattanással az ajtajait, így azonnal rohanhattak az ételforrás felé. Hosszú, hosszú futás után, erősen lihegve értek a vágyott épület elé. A nyálcsorgató reggelihez vezető bejárati ajtó azonban zárva volt. Szerencséjükre találtak egy apró nyílást, amin Bíborka ügyesen beforgatta sérülékeny szárnyait. Csiporka kerek pocakja viszont beszorult. Bíborka azonban azonnal a segítségére sietett, és berángatta barátnőjét nagy nehezen, a kezeinél fogva. Aztán már semmi mással nem törődtek, hanem egy szempillantás alatt mindketten rávetették magukat a hőn vágyott eledelre. Csiporka a frisszöld leveleket tömte sebesen a szájába, Bíborka pedig nektárt szívogatott jóízűen a pompás virágkelyhekből.

– Elég lesz! Azt mondtad, fogyni akarsz! – figyelmeztette egy idő után a pillangólány Csiporkát.

– Igazad van! – válaszolt csámcsogva az utolsó falatot a szájában forgatva válaszoló Csiporka. – Költözzünk ide!

 – Ide??? De hová? – értetlenkedett Bíborka.

 – Nézzünk szét! Repüld körbe ezt a különös városi rétet, hátha találsz valahol valami nekünk való, eldugott lakást!

Egy kis idő elteltével, boldog mosollyal az arcán száguldott vissza barátnője felé a pillangó.

– Megtaláltam! Van házunk! Jó meleg!

– Olyan benti házat találtál, amiben van külön fűtés is? – álmélkodott hitetlenkedve Csiporka, majd szó nélkül sarkon fordult, és a földön bukdácsolva, sietősen követte Bíborkát.

És csakugyan volt odabenn a sarokban egy különálló ház! A magából kellemes meleget lehelő, sűrű girbe-gurba fémbordák szomszédságában egy aprócska fa házikó állt. A lányoknak fogalmuk sem volt, hogy egy madáretetőre leltek. Ők csak végtelenül örültek, hogy létezik a nagy idegenben egy olyan igazi házikó, ami az ő testméreteiknek megfelelő, olyan meleget áraszt, mint amilyen szeretett gombaházukban volt, és ráadásul a szomszédságában egy csodálatos, magától újratöltődő éléskamra is van. Mindketten körbeszaladták, minden oldalról megnézték a kis lakot, majd Csiporka kitárta a házikó kicsi ajtaját.

– Van itt bent valaki? – kérdezte óvatosan a nyílásba dugva a fejét.

Nem érkezett válasz. Vártak egy darabig, de semmi nem történt.

– Azt hiszem, nincsen! – válaszolt neki Bíborka.

– Akkor költözzünk be! – rikkantotta boldogan Csiporka. – Gondoltad volna ma hajnalban, hogy reggelre mindenünk lesz itt a városban, amire csak vágytunk, Bíborka?

Először lassan, óvatosan kukkantottak be a lak belsejébe, majd szélsebesen, nagy lendülettel nekifogtak a munkának. Bíborka egy zöldleveles ágdarabbal végigseperte a szobát, Csiporka pedig a földön talált apró leveleket, szirmokat, papírdarabkákat szedegette össze, amikből mindkettőjüknek puha ágyat, párnát, takarót készítettek közösen.

Miután elkészültek, elégedetten néztek körbe, a saját ágyuk szélére csücsülve. Az utazástól, az izgalmaktól, a munkától elfáradva először csak a fáradtságtól sóhajtozva ücsörögtek, majd miután a szemük egyre többször záródott le magától, kényelmesen végignyújtóztak ágyaikon. Mire a fejük a párnára ért és a takarót a nyakukig húzták, már aludtak is, csak jóleső szuszogásuk hallatszott.

***

(A szerző Facebook oldala ITT)

 

Szerző: 2018. 01. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése