Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Szívdohogás
Írta: Ésik Sándor
A szív, kedves doktornő, a szív… Nálam a szív jelentkezett először. Igaz, akkor még fiatalabb voltam. Idejárt hozzánk egy öreg orvos még a régi világban, az mondta: a szív, az nagyon komoly dolog, azzal nem lehet tréfálni. Annyi embert elvisz fiatalon. Annak az embernek aranyból volt a keze, áldotta is mindenki. Egy kis barna üvegben hozott cseppentős orvosságot. Kipróbálta az emberem is. Olyat máma már nem árulnak, nem is láttam azóta.
Meghalt az az orvos, nem sokkal a háború után. Jött helyettesíteni egy másik, annak is mondtam, doktor úr megint kidobbant a szív. Az az ember a pirosszemű orvosságot írta fel. Nem használt, vagy nem is tudom… Járt hozzánk sokáig, mint az a másik, ötvenhatig. Mind a kettő kiment Kanadába, utána mondta valaki, aki megkerült, hogy odavesztek a lágerben valami nyavalya által. Pedig azok sokat törődtek velem.
Mert hát a szív, azzal nem lehet tréfálni. Utána kezelt vagy tizenkét esztendeig a főorvos a városból, az meg-megnézte a vénembert is. Nála meg a gyomor, az volt bajban. A gyomor se játék, drága doktornő. Csak hát egyszer összekevertük a két orvosságot. Ráírtam én az övére, hogy a hasátul ha fáj, de hát azután is megesett a sutaság.
Ej, nagyon nehezen vagyunk. Kivitték azt a főorvost is a temetőbe. Nagyon megijedtünk. Ki fog velünk törődni? Itt vagyunk mind a ketten… Nekem a szív, az uramnak a gyomor. Már a vénember is több nyolcvannál. Mindig ez a betegeskedés. És ha legalább valami könnyebb bajunk lenne.
De hát a szív, kedves doktornő. Persze maga még olyan fiatalka, honnan is tudná? Ez nagyon komoly baj, látja engem senki nem tudott belőle kigyógyítani, pedig annyi orvos próbálta. Ki- és kidobban, amikor a vénember felbosszant. Nagyon félek, kedves doktornő. Ki fog engem meggyógyítani? Mennyi jó orvost eltemettem már.
Maga jól van, kedveském? Olyan bágyadt a szeme…
*** 
Próza és piktúra
M. Szlávik Tünde rovata
***
Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!
Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése