Rézmicsoda és lapickásfű

Írta: Ésik Sándor

A két fiatalember, akikkel székesfővárosunkig szerencsém volt együtt utazni, anyanyelvemen társalgott egymással, mégsem sokat értettem szavaikból. Valamilyen híradástechnikai szakma lehet az övék, mindössze ennyit sikerült megállapítanom. Egyikük vizsgázni készült, a másik — nyugalmából és fölényéből ítélve — már valószínűleg túl volt a dolgon. Mindenféle aránydetektorok jelleggörbéiről oktatgatták egymást, és a nagyalakú spirálfüzetben bizonyos függvények görbéinek értelmezési tartományáról. Szó esett még egy elektronikai reléről is, amely akkor billen át, ha.

Mondom: közös volt a nyelvünk, de valahogy kínaiul hangzott minden. A füzetben oldalakon keresztül nem volt egy értelmes mondat, legalábbis nekem nem. Az integrálás és differenciálás (nekik) közérthető jelei, szinuszgörbék és más krikszkrakszok. Pusztán az izgalmuk árulta el, hogy nem mindennapi dolog, amiről tárgyalnak.

Mit tehet az ember, amikor irigykedve bár, de elismeri, hogy ebben a dologban nemigen tud labdába rúgni?

Kényelmesen hátradőltem, és átadtam magam az emlékeimnek. Minden szakmának megvan a maga zsargonja, és ha művelője elég mélyre ássa magát benne, akkor úgy elsajátítja, hogy a brancsbélieken kívül más nem fogja érteni szavait. Nekem és sorstársaimnak egykor a latin nyelv szerezte azt az örömöt, amit ezek az elektronikusok éreztek, amikor körül tudták írni fogalmaikat. Ez az öröm persze csak az érdekesség szintjén volt osztatlan. A libabőrösséget okozó parányi kis szőrmozgató izom elnevezése például azonnal megragadt bennem. Kit ne nyűgözne le egy Habsburg-herceg címeihez hasonló hosszúságú kifejezés: musculus arrectores pilórum, ha jól emlékszem. A fele-katicabogárnyi lucernabödét pedig Subcoccinella vigintiquatorpunctata névre keresztelték. Hogy csak a szebbjét említsem. Innen kezdve azonban már érdekes az ügy. Mert milyen a diák? A meglévő elv alapján maga is költi a szebbnél szebb (és röhejesnél röhejesebb) neveket. Bubo cupropenis például szó szerint jelenti azt a bizonyos rézmicsodájú baglyot, amellyel egyes sikamlós nyelvű nagyapák ijesztgetik az unokákat.

Mosolyogtam magamban egyet, miközben expresszünk továbbrobogott velünk a rónán. Vajon ezek a cosinusrágók ragadtatják-e magukat hasonló haszontalanságokra? Ebben a vizsgahangulatban biztos nem — sóhajtottam. Hiszen amikor rendszertan kollokviumon nekem csak annyit mondtak, hogy Oscines, egyrészt ki kellett találnom, hogy ez az énekesmadarakat jelenti, másrészt fel kellett sorolnom ugyanígy latinul őket. Közöttük a vetési varjúval és a házi verébbel, amelyekről ismert a vicc, miszerint levelezőn végezték a zeneművészetit.

Azóta az én útitársaim túl vannak a vizsgán, én meg a nosztalgiázáson. Mégsem múlt el nyomtalanul bennem az a halk kis nyelvészkedés. A minap akadt a kezembe egy kis füzet, bizonyos Priszter Szaniszló munkája. Címe: A magyar növénynevek helyesírási szótára. Megtudtam belőle, hogy a gólyaorrtermésűeket egybe kell írni, a boldogasszony mentáját és a szamár gyönyörűségét pedig emígyen, külön. Pusztán példának százszámra sorakozik a kis dolgozatban a sok szép ízes magyar név és kifejezés. Némelyiken tagadhatatlan ugyan a kimódoltság, de másokból olyan néprajzi ősiség árad, hogy eláll tőle a szó. A koloncosgyökerű lapickásfüvet például a már említett bagoly módjára latinra fordítani egész biztos lehetetlen.

Ugyan miért nyugszunk bele, hogy nyelvünk alkalmatlan a bennünket körülvevő világ dolgainak és azok egymáshoz való viszonyának érthető és használható leírására? Miért nincs az 1807-ben kiadott Magyar Füvész Könyv szerzőinek, Diószegi Sámuelnek és Fazekas Mihálynak méltó utódja?

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése