Tata

Magas rangú vendéget fogadott Tatán a Klapka György Gépesített Lövész Dandár parancsnoka, Nagy Tibor dandártábornok. A látogató nem más volt, mint Henry H. Shelton vezérezredes, az USA Fegyveres Erői Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke. Majd újabb tatai hírek a sajtóban, tv-ben, amelyek amerikai, japán és egyéb nációk katonai küldöttségeinek munkalátogatásairól, a kiválóan sikerült Vértes-98 nevű hadgyakorlatról számolnak be. Nagy Tibort 1998. március 15-i hatállyal nevezte ki Göncz Árpád köztársasági elnök dandártábornokká. Az ünnepélyes ceremónia a Parlament Nándorfehérvári termében zajlott.

A negyvenhatodik évében járó, az ország egyik legfiatalabb dandártábornoka szép ívű pályáján hosszú utat tud maga mögött, amíg szülőföldjéről, Timárról Tatáig jutott. E földrajzilag nem éppen óriási távolság mégis megszámlálhatatlan kilométereket, időhurkokat, állomáshelyeket jelentett neki és családjának. A tábornok eddig nem kevesebb, mint huszonöt országban járt.

No, de menjünk csak vissza a gyerekkorhoz, Timárra, ahol a Nagy nagycsalád legfiatalabbjaként napestig „katonáskodhatott”, merthogy ez volt a kedvenc játéka. Kórólován és fakardjával száz kemény csatákat vívott és nyert, pajtásait is hadrendbe állítva. Hatodik gyerekként jött a világra, az édesanyja Debrecenbe ment megszülni a legkisebbikét. A hat gyerek közül öt fiú, az egyetlen leánytestvérük tizennyolc évesen, a falu határában kanyargó Tiszába veszett.

A timári általános iskola után a tiszalöki gimnázium és szakközépiskola négy éve következett, ahol kertészoklevelet szerzett. E pályán kívánt továbblépni, így a debreceni agráregyetemmel próbálkozott. A nem sikerültben ugyan benne volt az „épphogy”, de ez elegendő volt az évnyi kihagyásra, s mint később kiderült, vakvágányt is jelentett. Ezen időszakot a helyi téeszben gyümölcstermesztő csoportvezetőként töltötte. Majd a máig jó barát, s akkortájt már katonatiszti főiskolás – Riczu György – megpendítette azt a fülének-szívének mindig is kedves szálat: legyen katona!

A következő szeptember már a főiskolán, Szentendrén találta. S innen, miként azt mondani szokás: kacskaringókkal egyenes volt az út. Hadnagyként avatták fel ezerkilencszázhetvenhétben, de előtte egy évvel egy másfajta avatáson is részt vett: megnősült. A felesége, Marika szintén timári, így nem voltak egymásnak zsákbamacska. Az első állomáshely Szombathely volt, itt hat év alatt szakaszparancsnokból zászlóaljparancsnokig avanzsált. Innen egy jókora ugrással Varsóban találta magát. A lengyel fővárosba egy év múltán már a családja is követte, akkor már szépen cseperedtek lányai, Ágnes és Eszter. A lányok délelőtt lengyel iskolába jártak, délután tanárnő felesége tanította őket magyarul.

A varsói katonai akadémia elvégzése után, 1987-ben ismét Szombathely következett. Tíz hónap teltével ismét sátorbontás, Budapestre vitt az út, ahol egy önálló alakulat parancsnoki teendői vártak rá. A lányokra pedig ismét új iskola. Tatára 1990-ben szólította az újabb feladat, az ottani dandár parancsnoka lett. Fél év alatt két lakást váltottak, az újabbat máig ismeretlenek ki is rabolták: tizennégy évi házasság után szinte semmi nélkül maradtak.

Ezredes lett, majd nyelvtanulás következett Budapesten, a lengyel mellett így angolból is felső fokú nyelvvizsgát tett. Aztán két évig az USA-ban tanult, az Amerikai Szárazföldi Erők Vezérkari Akadémiáját végezte el. Ez újabb próbatételt jelentett a családnak is. A két év alatt a kamasz lányai felnőtté váltak. Nagyon büszke rájuk, hiszen eddig kitűnően megállták a helyüket. Ágnes már harmadéves egyetemista az ELTE Természettudományi Karán, biológusnak készül. Kitűnő tanulmányi előmenetelét mi sem bizonyítja jobban, minthogy felvették a nagy hírű Bolyai szakkollégiumba. Kiválóan hegedül, énekel. Tehetségéről két CD lemez is tanúskodik. A kisebbik lány, Eszter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem első éves joghallgatója. A tanárnő feleségéből katona lett időközben, így összetarthatóbb a család. Méghozzá nem is akármilyen katona, hiszen gazdálkodási főtisztté képezte magát, jelenleg őrnagyi rangban van.

A dandártábornoknak a katonai teendők mellett sok az egyéb elfoglaltsága, civil szervezetekben, egyesületeknél tölt be elnöki funkciót, alapítványokat segít.

Szeret horgászni, ám csak ritkán teheti, miként a hazalátogatás is egyre gyérül. Évente kétszer-háromszor jönnek haza az idős szülőkhöz, a rokonsághoz. – Sokat köszönhetünk anyósoméknak és a sógoroméknak, Pásztor Andrásnak és családjának. Ki a Tisza vizét itta, vágyik annak szíve vissza – mondta befejezésül amúgy tréfás-komolyan a dandártábornok.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1999.)