Vittoria

Minden évben néhány napra igazi nemzetközi kisvárossá változik Mátészalka. A polgármesteri hivatal előtt a Magyar Köztársaság lobogója mellett megjelenik az olasz, a holland, a román és ukrán zászló is. A járókelők beszélgetéséből elcsípve egy-egy szót azt hihetnénk, egy turistaparadicsomba cseppentünk, amely a legkülönbözőbb nemzetek polgárait vonzza a településre. A látogatók azonban nem nyári vakációra érkeznek, hanem a Szatmár Expó testvérvárosi találkozójának résztvevői, Mátészalka város vendégei. A Szatmár fővárosaként emlegetett, mintegy húszezres lélekszámú település négy külföldi várossal ápol testvéri kapcsolatot. Cél: egymás kultúráinak kölcsönös megismerése, az európai gondolat elültetése mind szélesebb körben.

Természetesen hiábavaló lenne a mátészalkai városatyák fáradozása, ha nem lennének a partnertelepüléseken olyan, a kapcsolat kialakításáért önzetlenül dolgozó, és ápolását felvállaló személyiségek, mint Maria Amorelli asszony, az olaszországi Vittoria kulturális szaktanácsadója. A két város közötti kapcsolat 1996-ban kezdődött. A Római Magyar Nagykövetség akkori katonai attaséja, Botz László tábornok, a szicíliai Vittoriába látogatott. A vakációzó diplomata rábukkant a temetőben az I. világháborús, Szicíliában elhunyt magyar hadifoglyok emlékére emelt, meglehetősen leromlott állapotú kápolnára. Megkereste a város vezetőségét, s segítségüket kérte az épület felújításához. Maria Amorelli alpolgármester asszonyban partnerre lelt a tábornok. A kápolna felújítása után az I. világháborús hadifogolytábor egyik épületében kialakítottak egy olasz–magyar történeti múzeumot is. A múzeum létrehozásánál bábáskodó alpolgármester többször látogatott Magyarországra a szükséges anyagok, dokumentációk megszerzése érdekében.

– Az utak során érlelődött bennünk a gondolat, felvesszük a kapcsolatot egy magyar várossal, enyhítve ezzel a régi, fájdalmas emléket, s elmélyítve a két nép közötti barátságot – emlékszik vissza Amorelli asszony.

Vittoriához hasonló adottságú, tehát mezőgazdasági jellegű vidéken fekvő települést kerestek. Így bukkantak rá Mátészalkára, ahová 1996-ban látogatott el először a Maria Amorelli vezette olasz delegáció. Ismerkedtek a várossal, a város vezetőivel, s már az első találkozás alkalmával kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük. A viszontlátogatásra egy évvel később került sor, amelynek során ünnepélyes tanácsülés keretében aláírták a testvérvárosi szerződést Vittoria és Mátészalka vezetői.

Az önkormányzati küldöttségek rendszeresen látogatták egymás kulturális és gazdasági rendezvényeit, s az évek során a hivatalos kapcsolat egyre szélesedett. A millennium évében diákcsere programmal bővült az együttműködés. A mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola húsz diákja és kísérőtanáraik töltöttek egy hetet Vittoriában. Az utazás célja a kiránduláson túl az olasz kultúra, hagyományok, életmód megismerése volt. A magyar középiskolások családoknál szálltak meg, így még jobban betekintést nyertek az olasz famíliák életébe. Természetesen a találkozó nem nélkülözte a szakmai programokat sem, egyebek mellett a Vittoriában oly jellegzetes melegágyi fóliasátras zöldség és virágtermesztés igen fejlett technológiáját tanulmányozták. Az olasz város egy talajfertőtlenítő géppel is meglepte a mátészalkai iskolát, amelyet azóta eredményesen használnak a magyar diákok. 2001 májusában a szicíliai iskola tanulói vendégeskedtek Mátészalkán. A vendéglátók a program szervezése során gondot fordítottak arra, hogy a vittoriai diákok egy-egy napot a szállásadó családokkal együtt töltsenek, így mélyebben megismerhessék azok szokásait, életmódját. A kapcsolat a búcsú napján nem ért véget, levelek segítségével ápolják a kialakult baráti kapcsolatokat a következő viszontlátásig.

A legutóbbi látogatás során az olasz delegáció felvette a kapcsolatot az Esze Tamás Gimnázium vezetőségével is, s egy újabb intézményközi kapcsolatfelvételről tárgyaltak. A megbeszélések szerint 2002 tavaszán látogathatnak el Szicíliába a szalkai gimnazisták. A VI. Szatmár Expó testvérvárosi estjén az olasz kultúrába is bepillantást nyertek a résztvevők, s a gazdasági együttműködéssel kacérkodó vállalkozók is eszmét cserélhettek. Szó esett bútor exportról és virág importról, de a legreálisabb lehetőségeket az idegenforgalomban látják az illetékesek.

A testvérvárosi kapcsolat fejlesztését továbbra is szívügyének tekintő Maria Stella Amorelli asszony 1942. december 25-én született Acate-ban. 1985-ben kezdett politikai feladatokat vállalni, miközben általános iskolai tanárként, művelődésszervezőként dolgozott. Szociális nővérként a hátrányos helyzetű emberek szóvivője, majd alpolgármester volt. Negyedik alkalommal választották meg kulturális, közoktatási, tehetséggondozási szaktanácsadónak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)