Szentendre

Boldizsár Iván neves író, a Pen Club elnöke, 1972 szeptemberében így dedikálta a Filozófus oroszlán című könyvét a Borsodchem, – akkori nevén Borsodi Vegyi Kombinát – vezérigazgatójának Kazincbarcikán: „Körtvélyes Istvánnak, aki a Várost a serdülőkorból elvezette a férfikorba…” Ha „csak” ennyi lenne is egy ember életműve, bőven megérdemelné, hogy tisztelet övezze, példakép váljon belőle. Körtvélyes István életútja azonban úgy alakult, hogy túlzás nélkül állíthatjuk: Kazincbarcika létrehozása csak egyik – igaz, nem lényegtelen – állomása lenyűgözően változatos, ma, 2001-ben is tartó munkásságának. Most 70 éves, de erről csak az okmányok tanúskodnak, munkakedve, energiája irigylésre méltó. Alkotó ember.

Ugyancsak Boldizsár Iván írta neki egyik levelében: „… őszintén szeretnék gratulálni Önnek vezetői stílusához, rendkívüli áttekintéséhez, emberekkel való kapcsolatához és érdeklődésének sokszor meglepően nagy skálájához.” Ma is ez a különös emberség jellemzi Körtvélyes Istvánt, akivel a Hollóházi Porcelángyár Rt. budapesti telephelyén, a Liget utcában mint a cég igazgatótanácsának tagjával, szaktanácsadójával beszélgetünk. Szerencsés pillanatban találkozunk, éppen egy vérbeli „szaktanács” adásának pillanatában: asztalán egy különös, angol nyelvű irat fekszik, melyet annak idején az Egyesült Államok elnöke, George Bush, írt a Hollóházi Porcelángyár vezérigazgatójának, megköszönve benne az ajándékot, amelyet magyarországi látogatása idején kapott a gyártól. Körtvélyes István javasolja utódjának, Mahalek István vezérigazgatónak, mivel most az ifjabb Bush az elnök, érdekes lenne az eseményt felidézni és megismételni.

Ez a finom gesztusa sem egyedi eset. Ipari miniszterhelyettes volt, amikor Margaret Thatcher Magyarországra látogatott. Körtvélyes István tudta róla, hogy a miniszterelnök asszony eredetileg vegyészmérnök, ezért javasolt programjába egy rövid látogatást a Gyógynövénykutató Intézetbe. A látogatás éppen szombatra esett, de a miniszterhelyettes úr gondolt arra, hogy az angolul beszélő munkatársak közül hívjon be néhányat, így az elnök asszony anyanyelvén folytathatott szakmai beszélgetést a kutatókkal. (Mint utólag kiderült, Margaret Thatcher ezt a programot tartotta itteni látogatása egyik csúcspontjának.) Az is természetes, hogy az ott kapott ajándékok között szerepelt a Hélia D is – hollóházi porcelán tégelyben, és egy palack tokaji aszú, mely korábban a gyógyszerkönyvben még orvosságként szerepelt. Ma is jellemző rá, hogy minden látogatásra, tárgyalásra gondosan készül, a nemzetközi sajtóból tájékozódik, naprakész információk birtokában ül le partnerével, úgy hogy annak előéletével, szándékával is tisztában van. Sikerei tanúsítják az igényes módszer eredményességét.

Körtvélyes István 1931-ben született Fertőszentmiklóson. Veszprémben szerzett vegyészmérnöki diplomát, ahol ma c. egyetemi docens. Első munkahelye a Péti Nitrogén Művek volt, már ott kitűnt célratörő, alkotó gondolkodásával, mindig újat kereső megoldásaival. Munkakedvének, szorgalmának és kreativitásának, rendszerező képességének köszönhetően nemcsak sikeres vegyésznek bizonyult, de a ranglétrán is gyorsan emelkedett. Három év után már üzemvezető, újabb három év múlva a minisztérium is szemet vetett rá. A műtrágya gyártás távlati fejlesztési programjának kidolgozását kapta feladatul 1959 szeptemberében.

1963-ban ismét más munkát bíztak rá. Kazincbarcikára került mint a Borsodi Vegyi Kombinát műszaki igazgatója, hét évvel később vezérigazgatóvá nevezték ki és a következő tíz évben ebben a beosztásban dolgozott. A műanyaggyártásban elért eredményeiért Eötvös-díjat, a műtrágyagyártásban szerzett érdemeiért Állami Díjat kapott. Az ő irányításával épült az ország akkori legnagyobb beruházása – a PVC III. – 15 milliárd forintért. Ennek létrehozásával új stratégiai irányt jelölt ki a Borsodchem számára, a poliuretán-kémia ipar kiépítését, amit utódai sikeresen meg is valósítottak. Ezért kapta az évente csak egyszer odaítélhető Wartha W.-díjat, ami az építészek Ybl-díjával egyenértékű. Nemcsak mérnök és gazdasági szakemberként, de szervezőként, „építésvezetőként”, sőt gazdaságpolitikusként is kitűnőre vizsgázott. A vegyipart felügyelő miniszterhelyettesként ismét országos, sőt nemzetközi feladatot kapott, egészen a Németh-kormány időszakában történt lemondásáig. Döntését így indokolta:

– Tervutasításos rendszerben az ágazati irányítás nélkülözhetetlen, piacgazdasági körülmények között pedig akadályozó tényező.

Körtvélyes István tehát nyugdíjba vonult, de nem nyugállományba. A privatizációs munkákban vett részt – szakértőként. Így került kapcsolatba Hollóházával is. A tulajdonos a porcelángyár bezárását tervezte, csak Körtvélyes István látott némi esélyt a patinás porcelángyár megmentésére, amit vezérigazgatóként be is bizonyított. Eredményes munkásságának szerény elismerése, hogy 1996-ban, mindkét megyei napilap „Az év embere” pályázatán az első öt között volt.

Ma, 70 évesen is – mint aggódó atya  – tartja jótékony kezét a Hollóházi Porcelángyár Rt. „pulzusán”.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)