Csordamagány

Írta: Ésik Sándor

Előbb csak néhány tehén tűnt fel a folyó közepén. Fejüket magasra tartva taposták a vizet, szemmel látható volt, hogy a szarvasmarha faj nemzedékeken keresztül csak a vályúban, pontosabban az önitatóban találkozik az őselemmel. Jobbnak is látták a parthoz evickélni, kilábalni azonban nem voltak képesek a meredélyen. Alig telt el néhány perc, további kávébarna fejek kerültek elő a kanyart elfedő bokrok mögül.

„Fürdetik a csordát?” értetlenkedtek. A gátőr, egy pecás meg a közeli erdei kisvendéglő tulajdonosa állt aggodalmaskodva a zsilip feletti gáton. „Nemigen”, gyanakodott a gátőr. „Bolond ember, aki ebbe a vízbe behajtja a barmot. Magas a part, nem tud sehol kimászni.”

Tényleg nem tudtak felkapaszkodni. A kétségbeesés rövid bömbölésekké változtatta a máskor oly szelíd tehénbőgést. Páros ujjú patájuk gomolygó iszapot kavart fel a partszegélyen, a meder közepén azonban láthatóan nem ért le a lábuk. A sárga vízitök nagy levele belerongyolódott a sáros vízbe. Egyre dúltabbá vált a víz zöld növényzete.

„A gazdaság marhája ez”, vélte a gátőr, és mind nyugtalanabbá lett. „A túlparton van a tanya, ezeket villanypásztorral őrzik.”

Hamarosan kiderült azonban, hogy van gulyás is. Ráérős léptekkel érkezett a híd irányából. Megállt a vízparton, feljebb tolta a sapkáját a fején, és azt mondta: „a fene enne meg benneteket”. A gátőrnek elfogyott a türelme, cifrát káromkodott: „Hát szólj nekik, te… Hogy gázoljanak lejjebb, ott ki tudnak kapaszkodni!” Le s fel szaladgált a parton, és tehetetlenségében válogatott szitkokat szórt a gulyás fejére. A túlparton még egy gulyás bújt elő a burjánzó zöld dzsungelból, az szólt vissza neki: „Mondhatsz ennek akármit, nem érti a magyar szót. Külföldi marha. Úgy hozták ide.”

A gátőrnek több se kellett. „A magyar marha tán többet ért tőletek. Csak botot meg ugatást kap.” A tehenek fáradtan pihegtek a vízszéli  bokrok alatt. Legtöbbjük talajt talált a lába alá, egy-kettő úszkált csak a folyó közepében. A gátőr felrohant a zsilipre, és magával hívta az egyik pecást. Izzadtan tekerték a zsilip tiltójának kerekét. A csatornában azonnal meglódult az ár, és néhány perc alatt arasznyit apadt a folyó. A gátőr fáradtan morgolódott tovább, a gulyások is. Néhány tehén elérte a lejtősebb partú részt, és kikapaszkodott. Az örömöt azonban a gátőr hamar lelohasztotta. „Itt fognak megfázni a drága importmarhák. Ha az enyém volna, megszakadna a szívem. Ezektől persze beleriadhat az egész csorda a folyóba.”

A telepvezető meg egy másik ember már sokkal idegesebben érkezett. Sikerült segítségért telefonálni időközben, mondta egyikük. A vendéglőtulajdonos is eltűnt a liget irányában, ahol cége „üzemel”. A pecás is szedelőzködött. A gát tetejéről még egyszer visszanézett. A melegség, a nyár, a nyomasztó csendesség tovább ült a tájon. A tehenek, mintha tudták volna, hogy vége a nemszeretem fürdőzésnek, hallgattak. Az egyik gulyás magyarázkodása hallatszott még: „Nem is tudom, hogyan törhették át a villanykarámot…”

A pecás irodalomkedvelő ember volt. Amint tovaballagott, egy Ady vers sorait morzsolgatta: „Siratják a semmit, a másét. A gróf tán épp agarász”…

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése