Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Csordamagány
Írta: Ésik Sándor
Előbb csak néhány tehén tűnt fel a folyó közepén. Fejüket magasra tartva taposták a vizet, szemmel látható volt, hogy a szarvasmarha faj nemzedékeken keresztül csak a vályúban, pontosabban az önitatóban találkozik az őselemmel. Jobbnak is látták a parthoz evickélni, kilábalni azonban nem voltak képesek a meredélyen. Alig telt el néhány perc, további kávébarna fejek kerültek elő a kanyart elfedő bokrok mögül.
„Fürdetik a csordát?” értetlenkedtek. A gátőr, egy pecás meg a közeli erdei kisvendéglő tulajdonosa állt aggodalmaskodva a zsilip feletti gáton. „Nemigen”, gyanakodott a gátőr. „Bolond ember, aki ebbe a vízbe behajtja a barmot. Magas a part, nem tud sehol kimászni.”
Tényleg nem tudtak felkapaszkodni. A kétségbeesés rövid bömbölésekké változtatta a máskor oly szelíd tehénbőgést. Páros ujjú patájuk gomolygó iszapot kavart fel a partszegélyen, a meder közepén azonban láthatóan nem ért le a lábuk. A sárga vízitök nagy levele belerongyolódott a sáros vízbe. Egyre dúltabbá vált a víz zöld növényzete.
„A gazdaság marhája ez”, vélte a gátőr, és mind nyugtalanabbá lett. „A túlparton van a tanya, ezeket villanypásztorral őrzik.”
Hamarosan kiderült azonban, hogy van gulyás is. Ráérős léptekkel érkezett a híd irányából. Megállt a vízparton, feljebb tolta a sapkáját a fején, és azt mondta: „a fene enne meg benneteket”. A gátőrnek elfogyott a türelme, cifrát káromkodott: „Hát szólj nekik, te… Hogy gázoljanak lejjebb, ott ki tudnak kapaszkodni!” Le s fel szaladgált a parton, és tehetetlenségében válogatott szitkokat szórt a gulyás fejére. A túlparton még egy gulyás bújt elő a burjánzó zöld dzsungelból, az szólt vissza neki: „Mondhatsz ennek akármit, nem érti a magyar szót. Külföldi marha. Úgy hozták ide.”
A gátőrnek több se kellett. „A magyar marha tán többet ért tőletek. Csak botot meg ugatást kap.” A tehenek fáradtan pihegtek a vízszéli bokrok alatt. Legtöbbjük talajt talált a lába alá, egy-kettő úszkált csak a folyó közepében. A gátőr felrohant a zsilipre, és magával hívta az egyik pecást. Izzadtan tekerték a zsilip tiltójának kerekét. A csatornában azonnal meglódult az ár, és néhány perc alatt arasznyit apadt a folyó. A gátőr fáradtan morgolódott tovább, a gulyások is. Néhány tehén elérte a lejtősebb partú részt, és kikapaszkodott. Az örömöt azonban a gátőr hamar lelohasztotta. „Itt fognak megfázni a drága importmarhák. Ha az enyém volna, megszakadna a szívem. Ezektől persze beleriadhat az egész csorda a folyóba.”
A telepvezető meg egy másik ember már sokkal idegesebben érkezett. Sikerült segítségért telefonálni időközben, mondta egyikük. A vendéglőtulajdonos is eltűnt a liget irányában, ahol cége „üzemel”. A pecás is szedelőzködött. A gát tetejéről még egyszer visszanézett. A melegség, a nyár, a nyomasztó csendesség tovább ült a tájon. A tehenek, mintha tudták volna, hogy vége a nemszeretem fürdőzésnek, hallgattak. Az egyik gulyás magyarázkodása hallatszott még: „Nem is tudom, hogyan törhették át a villanykarámot…”
A pecás irodalomkedvelő ember volt. Amint tovaballagott, egy Ady vers sorait morzsolgatta: „Siratják a semmit, a másét. A gróf tán épp agarász”…
***
Próza és piktúra
M. Szlávik Tünde rovata
***
Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!
Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése