Blázsovics Attila

Polgármester

Magyarbóly

A két testvértelepülés: Magyarbóly és Vaja közös története a XX. század első felétől kezdődik. A II. világháború kitörése előtt, az akkori felelős magyar kormány döntést hozott, 36 – túlnyomó részt református vallású – vajai család áttelepüléséről. A kiszemelt község a Baranya megyei, zömében német nemzetiségű Magyarbóly lett. Az intézkedésnek több célja is volt: a legfontosabbnak azok közül a szabolcsi, föld nélküli, vagy kevés – a család megélhetését nem biztosító – földterülettel rendelkezők kellő nagyságú birtokhoz juttatása. Ugyancsak hasonló, szociális és nemzetgazdasági célzattal bírt az „egykés” baranyai vidékek benépesítése is. A politika terveit szolgálta a rendelkezés azon része, amely a németajkú lakosság túlsúlyának és politikai befolyásának csökkentésére irányult. Az áttelepülő családok kiválasztását Vaja község főjegyzője irányította, a falu református lelkészével egyetértésben. A döntés végrehajtását családi-rokoni kapcsolatok is elősegítették, amellett, hogy annak szükségességében a településvezetők megegyezően nyilatkoztak. A szabolcsiak ezirányú igénye már évekkel korábban, 1932-ben is felmerült. Vaja református lelkésze, Bencze János,  a földművelésügyi miniszter hathatós közbenjárását kérte a vidéken uralkodó lehetetlen életkörülmények megváltoztatása érdekében: az átlagos méretű kisbirtokok „nagysága” nem tette lehetővé a sokgyermekes családok emberhez méltó megélhetését. Az áttelepülést végül is a falu lakosságának közel húsz százaléka vállalta fel. A helytörténeti leírások pontosan megörökítik mindazon családok nevét, amelyek meglévő ingóságaikkal és hozzátartozóikkal útnak indultak az ismeretlen jövőbe, szívükben és lelkükben a boldogulás halvány reményével. Az Albrecht főherceg által felajánlott és állami tulajdonba került birtokon az áttelepült családok – nagyságuktól függően – már a biztos megélhetést nyújtó, a szükséges lakó és gazdasági épületekkel ellátott, tíz – negyven holdas birtokot kaptak, hosszú lejáratú, minimális önrészt igénylő, kamatmentes kölcsönre.

Magyarbóly egykori őslakosai „betolakodóknak” tekintették a szabolcsiakat, és ezirányú ellenérzéseiket ki is mutatták. A magasabban fekvő „Horthy-telep” lakóit és a helyieket a következő tavaszi árvíz hozta közel egymáshoz, megtapasztalva az idegenek önfeláldozó tevékenységét a falu és az emberéletek mentésében. A földönfutóvá letteket a „vajaiak” házaikba befogadták és családtagjaiknak tekintették őket. Ez a katasztrófa gyökeres fordulatot hozott a következő évek és évtizedek során a két településrész lakóközösségének életében. Közös erővel iskolát építettek, templomot emeltek. A szükség és a jószándékú „betelepültek” közösségépítése elkezdődött.

Blázsovics Attila (1959.11.22. Siklós) polgármester nagyra értékeli a testvérkapcsolatot. Neje, lánynevén Sebők Mária, két gyermekük, Attila építőmérnök és Edina HR-menedzser szintén a térségben képzeli el az életét. A 995 lakost számláló település magyarbólyi és vajai „telepe” mára összeforrott, együttműködő közösség vált.

A Baranyába elszármazottak rendszeresen hazalátogatnak szülőhelyükre, mint ahogy teszik azt a Vaján maradt rokonok, hozzátartozók visszafelé. A hétköznapi, józan emberi gondolkodás és magatartás alapozta meg a döntést: a két településen élők „testvérül fogadják egymást.” Ékes példája ez a kapcsolat annak igazolására, miszerint a különböző helyekről származó, eltérő vallású embertömegek, békés egymás mellett élése és boldogulása a legnehezebb és a legváratlanabb körülmények és helyzetek közepette európai módon hazánkban is megvalósítható.

Magyarbóly és Vaja város vezetői, Blázsovics Attila és Tisza Sándor polgármesterek, a települések református gyülekezeteinek lelkészei, a küldöttségek tagjai bölcsességről tanúbizonyságot téve töltik meg évek hosszú sora óta értelmes tartalommal az egykor kényszer szülte kapcsolatot. A kölcsönös látogatások eseményei – az ünnepi beszédek, istentiszteletek, a kölcsönös ajándékozások, a közösen elköltött étkezések, a helyi látványosságok és nevezetességek felkeresése és a szórakoztató programok – mindkét helyen tömegeket vonzanak, mintegy kifejezve azokkal is egymáshoz tartozásukat. Vaja Város Önkormányzata és a Református Egyházközség küldöttsége 2009 novemberében emléktáblát avatott az áttelepülés hetvenedik évfordulóján. Ezt a látogatást egy 17 fős magyarbólyi delegáció 2013-ban viszonozta.

A történet „folytatása” mindkét önkormányzat vezetőjének és vallási gyülekezetének elhatározott szándéka. Terveik szerint a százéves centenáriumot is együtt ünneplik. A történelem szülte kényszer régóta bebizonyította, ha a felek kölcsönösen értékelik egymás szándékát, lehetőségeit, akkor az ország két végén lévő települések is gyümölcsöző együttműködést valósíthatnak meg.

(A kép bal oldalán Blázsovics Attila Magyarbóly, jobb oldalán Tisza Sándor, Vaja polgármestere.)

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése