A parti vendég morzsavacsorája

Balogh Géza horgásznovellái

Volt egy cickányunk… No, nem sokáig, csak néhány óráig. Lent horgásztunk valahol Csaholc táján, a Túr mentén. A halak persze most sem jártak, meg sem mozdult az úszó egész éjszaka. Néztük hát az eget, meg a túlsó partot, hiszen oly szép, oly gyönyörű őszi éjjelünk volt! Hallgattuk a róka rekedt ugatását, a bagolyszárnyak suhogását, s vártuk a hajnalt, amely sosem volt még tán annyira messze, mint akkor, szeptember elején.

Egy almásládán bóbiskoltunk, mikor furcsa neszekre riadtunk. Még az este kerítettünk egy nagy öl szénát, hogy majd ráheveredünk, de csak az elemózsiás szatyrunk pihent rajta. Onnan jöttek a zajok. Zörgött a csontszáraz széna, meg a kenyeret rejtő zacskó.

Mi lehet ez? De nem láttunk semmit, senkit, különben is sűrű hajnali pára gomolygott a folyó fölött, s mi lassan már rémeket kezdtünk látni. Aztán egyszer csak megszűnt a mocorgás, hirtelen szellő támadt, elsodorta orrunk elől a ködöt…

S akkor megpillantattuk a félöklömnyi, hosszú orrú jószágot. Ott ült a lábunk előtt, s bennünket e furcsa teremtményeket nézett. Pillantott néhányat, majd felcsípett egy kenyérmorzsát, majszolni kezdte.

− Te! Ez cickány, vízi cickány! − súgta Béla, aki ismeri az erdők, mezők minden rendű, rangú lakóját. Én bizony sosem láttam még ilyen furcsa jószágot, de ezt gondolhatta a cickány is, mert a két ember közül csak engem figyelt. Béla rágyújthatott, krákoghatott mocoroghatott, rá se hederített. Bezzeg, ha én megmozdultam! Mint a gyík, surrant a vízparti bokrok közé, de kíváncsisága, éhsége legyőzte, félelmét. Néhány pillanat múltán már újból ott kuporgott előttünk, s ette jóízűen a halaknak szánt csalit.

Néztük, nézegettük egymást, mikor csattant a horog, hiába kaptunk mi már a bot után, messze járt a hal.

Elöntött a méreg. Egész éjszaka egyetlen kapás, azt is elszórakozzuk egy egérképű jószág miatt. Na, megállj! Vékony fűzfavesszővel nagyolt suhintottam rá. Rá? Hol volt ő már, mire a vessző a földre csapódott. Mintha madár lett volna, felemelkedett, s fejest ugrott… a vízbe. Ott evickélt szegény a Túrban, de meredek volt a part az istennek sem tudott szárazra vergődni. Végül Béla nyújtott be neki egy suhángot. A cickány belekapaszkodott, s megmenekült. Ott szárítkozott mellettünk, s egyre csak engem nézett. Megsajnáltam. Ócska pulóvert ejtettem mellé. Megvetően pillantott fel.

Bezzeg a Béla kalapja! Azonnal belefészkelte magát, csak két gombszeme világított ki a karima fölött. És, ki sem mászott addig, míg a felkelő nap be nem aranyozta a tájat. Akkor kikecmergett a kalapból, és − igaz, valamivel óvatosabban − ott folytatta, ahol pirkadatkor abbahagyta: szedegetni kezdte az elhullajtott csalit, a kenyeret, a tengeriszemeket.

Már cihelődtünk, de a cickányunk még mindig szorgosan takarított. Még mérgelődtünk is, hogy ránk se hederít, pedig végtére igaza volt: ki tudja, mikor várja hasonló terített asztal… Mert az idén már nemigen!

Szeptember végén jártunk már mikor papírra vetettem e sorokat, s véletlenül hallottam a hírt: árad a Túr, Garbolcnál már elöntötte az árteret. Vajon hová menekült a mi kis cickányunk? Vajon látjuk-e még egymást, valamelyik szép, csendes hajnalon…

Szerkesztette:
M. Szlávik Tünde

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése