Benzinevők és fehércsőszívók

Csiporka, Bíborka és az emberi önpusztítás

A fagyizás után hazafelé jó sokáig csendben lépkedtek, csak a könyvekkel megpakolt hátizsák pattogott néha Ibi hátán, ha nagyobbat lépett a szokásosnál.

– Nézd! Itt egy busz! – mutatott Bíborka a mellettük elhaladó hatalmas járgányra.

– Jó büdös! – jegyezte meg Csiporka.

– Miért bűzölög minden autó és busz? Mi is megyünk, mégsem vagyunk szagosak! – illantott titokban végig mindhármukon Bíborka.

– A busz nem élőlény, tudod? Gázolaj hajtja meg a motorját, és ahogy az üzemanyag elég, gőzök, gázok keletkeznek, amik hátul, a kipufogó csövön át távoznak a levegőbe – magyarázta, mutatta Ibi.

– De hát az káros! – kiáltott fel Csiporka.

– Igazad van! Minden élőlényre káros… Folyton kísérleteznek a feltalálók és a mérnökök, hogy sikerüljön kevésbé ártalmas hajtóanyagú járműveket megalkotniuk.

– És nem sikerül nekik? – lepődött meg a pillangó.

– Dehogynem! De azok olyan drágák egyelőre, hogy a tömegközlekedésbe jó sokára fognak csak bekerülni!

– Az emberek a gyorsaságért képesek megbetegíteni magukat??? – döbbent meg Csiporka.

– Sajnos, kénytelenek, mert a mai, felgyorsult világban mindenkinek mindenhová időre kell odaérnie. Sajnos nem tehetik meg, hogy mindenhová csakis gyalog menjenek… Bár – kacagta el magát Ibi –, a gyalogláshoz is kell üzemanyag!

– De te nem szoktál benzint, meg gázolajat inni! – csóválta a fejét hitetlenül Bíborka.

– Még csak az kéne! – fintorgott Ibi. – Az én üzemanyagom az étel, amit megeszem. Például az előbb elnyalogatott fagyi! De most már érted, hogyha csak tehetem, miért megyek mindenhová gyalog? Ez az én fogyókúrám! – nevetett Ibi.

– És ráadásul gyalogolni ingyenes! – jegyezte meg bölcsen Csiporka.

– Azt azért nem mondanám, mert a lábbelik elég sok pénzbe kerülnek, főleg, ha még arra is próbálunk vigyázni, hogy ne betegítsük meg a lábunkat, a gerincünket a sok rossz anyagú, vacak felépítésű cipővel! De persze, a legtöbbször a jó minőségű cipő sokkal tovább tart, mint a járművek hajtóanyagai!

– Odanézz!! Annak a bácsinak füstöl a feje!!! – kiáltott megdöbbenve Bíborka. – Ő ember! És mégis benzint eszik?!

– Nem, nem! Valószínűleg, hasonlóan étkezik, mint én, de sajnos cigizik… – nézett utána elgondolkodva Ibi.

– De hát a cici az emberek mellkasán van, és nem is ereget füstöt! – hajolt előre igen hirtelen Ibi vállán a pille, hogy megbizonyosodjon az igazáról.

– No, az már igaz! – kacagott fel hangosan Ibi, miközben segített biztonságosan visszaállni a pillangónak a jobb vállára. – A bácsi cigarettát szív. Azt mondják röviden ciginek.

– És miből van a cigaretta? – kérdezte kíváncsian Csiporka.

– Dohány nevű növényt termesztenek a földeken. Mikor már jó nagyok a levelei, levágják azokat, és hosszú rudakra felaggatva megszárítják őket. Aztán apróra összevágják, és beletöltik papírba. Annak az egyik végét veszik a szájukba, a másikat pedig meggyújtják, majd a füstjét leszívják a tüdejükbe, onnan meg kifújják a levegőbe. Ezt láttad meg az előbb – magyarázta Ibi.

– Őrült az a bácsi??? Füstöt eszik??? De hát az mérgező!!! És még minket is megmérgez vele!!!– kiabált magából kikelve Bíborka. – Azt hittem, az emberek okosabbak az állatoknál és a növényeknél!!! Most hatalmasat csalódtam…!!! – rogyott le megdöbbenésében Ibi vállára Bíborka, és barátnője hajába rejtette az arcát.

***

Szerző: 2019. 10. 22.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló