Csendre-forgók, hangra-forgók, szélre-forgók, napraforgók, és már el is szédültem. Tüttő József humoros nagytányérú virágaival új elemekkel gazdagította a témát. Szinte nincs művész aki ne próbálta volna meg a mosolygósan kerek-képűeket valami módon ábrázolni. Talán a jó öreg Mona Lisa verhetetlen e téren, mert felruházták, levetkőztették a pocsolyáig amíg egy ideig mosolyogtató, de nekem már sok. A napraforgóval gazságokat elkövetni nem lehet, mivel nem is a gazok rendjébe tartoznak, így könnyebben őrizhetik méltóságukat. A festő egy levegővel besűrítette a fejeket csupán egy kancsónyi víznek adott lehetőséget a túlélésre. Körülötte gömbölyödnek, kunkorognak, nyomakodnak, ölelkeznek, barátkoznak, szirmaikat kicsit elfeküdték, de a szépre pirult orcáik elégedettek. Még viruló szépségükben kerültek tördelésre, de kibánja, ha modellé válhat az örökkévalóságnak! Hullámzik a kép függőlegesen, mindegyik külön egyéniség, de a rokonság elvitathatatlan számukra. Tüttő József újra meglepetéssel szolgált egy csokorra való huncut zsiványt varázsolt nekünk, hogy vidám legyen tőle az egész nagy kerek világunk.