Piros szemből perpatvar

Csiporka célponttá válik

– És a többiek hogyan nevelték a testüket? – faggatták a sok mozgás után lihegve Stefi nénit a kis szárnyasok.

– Hát, ha jól tudom… – kezdte Stefi néni, amikor Szunyi belevágott:

– Mitől vagytok ilyen vizesek???

– És mitől piros a szemetek sarka??? – kérdezte meg ijedten Csiporka. – Csak nem bántott benneteket valaki???

– Hát, annyit még ők sem tudnának sírni, hogy a fejük tetejére is jusson belőle! – kacagott jóízűen Balambér bácsi.

– Akkor meg hol voltatok? – faggatózott Gyike is, aki közben elrepült az ablakhoz, és meggyőződött róla, hogy egy csepp eső sem esett, míg tornáztak, hiszen teljesen száraz volt az út.

– Úszni voltunk! – vigyorgott boldogan Bobo.

– Úszniiii??? De hát a rovarok nem tudnak úszni! – rémüldözött Bíborka.

– És hol lehet itt egyáltalán úszni??? Sehol nem láttam egy icipici vizet sem, nemhogy annyit, hogy lubickolni lehessen benne! – bizonygatta Gyike.

– Pedig milyen jó strandolni! Csapdosni, pocskolni a langyos harmatot!– emlékezett vissza nyári virágkehely fürdőzésükre boldog arccal Csiporka.

– Te már fürdőztél? –lepődött meg Pötyi. – Nem hinném, hogy az erdőben volt medence!

– Az nem is volt! – vágta rá Bíborka, de a tisztáson találtam egy hatalmas, lila virágot, aminek a kelyhe tele volt napmeleg-langyos harmatvízzel, és abban pancsoltunk egész nap.

– És Csiporka hogy jutott fel oda??? – vágott közbe gúnyolódva Gyike. – Nem is tud repülni! És ugrani is alig! – tette hozzá eléggé rosszindulatúan.

– Fölösleges megsértened! – védte meg a barátnőjét azonnal a pillangó. – Még ő sem tudhat mindent! De majd megtanulja! Hamarabb, mint gondolnád! Már most is kisebb a pocakja, mint amilyen nyáron volt! – állt Csiporka elé Bíborka, s haragos szemeit Gyikére meresztette.

– Kérj bocsánatot! – bökte meg Szunyi Gyikét. – Csiporka mindenkinek segít, és sosem kérkedik semmivel, pedig sokkal többet tud, mint mi! Igazán nem volt szép, hogy megsértetted!

– Jól van, na! Bocsánat! – hajtotta le a fejét a harcias kis légylány, amikor látta, hogy az egész osztály arra vár.

– Fogjatok kezet! – javasolta Stefi néni. – És remélem, utána ismét szent lesz a béke!

– Ki szeretné megnézni az uszodánkat? – próbálta feloldani a még kissé feszült hangulatot a tanító bácsi.

– Én! Én! Én! – hangzott fel azonnal az igenlés az öt kíváncsi szájból.

És, ahogy elindultak sorban az uszoda felé, kíváncsiságukban el is felejtették az előbb támadt konfliktust.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2019. 02. 19.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése