Szőnyegrejtély

Csiporka és Bíborka beavatja az osztályt a betűkártyázás rejtelmeibe

– Mit néztetek annyira a szőnyegen? – kérdezte a többieket Stefi néni, ahogy Balambér bácsi elvitte a kis éhes Szunyit reggelizni.

– Elhoztuk a betűkártyáinkat, amit otthon Ibivel készítettünk. Tetszik tudni, a tanító bácsi kérte tegnap – magyarázta Csiporka.

– És nekem is elmondanátok, hogy működnek? – telepedett közéjük a szőnyegre Stefi néni.

– Minden betűhöz rajzoltunk egy képet, és Ibi ráírta a kis és nagy nyomtatott szókezdő betűt – folytatta Bíborka.

– És hogy van tovább? – sürgette őket Hangyi, aki már nagyon vágyott rá, hogy tudjon olvasni.

– Ha kimondod a kép szavát, a szó első hangja egyezik a kártya betűjével. Ha sokat használod, lassan megjegyzed, és összeilleszted a fejedben a kiejtett hangot a betűjével, mint mi – biztatta barátját Csiporka.

– Hűűűű! Ez igazán jó! – ujjongott Stefi néni. – Még szavakat is rakhatunk ki belőlük!

– Bizony! Mi is úgy csináltuk Ibivel! – bizonygatta Bíborka.

– Tudjátok mit? Először csak öt kártyával kezdjünk! Kevesebbet csak könnyebben rögzítetek a fejetekben! – mosolygott az osztályra.

Stefi néni kiválasztotta a madárkát, az asztalt, az ágyat, az egérkét, és a levelet. Kimondták a kép szavát, majd leválasztották az első hangját, és találó jellemzőket kerestek a hang betűjelére.

– Az A olyan, mint egy háztető, az Á meg olyan mint az A, csak kéménye is van a háznak! – kacagott Pötyi.

– A M pedig gólyalábakon álló ikerház teteje! – harsogta Gyike, aki általában felülről, reptében szemlélte a világot.

– Az E meg olyan fésűszerű! Vagy fogkefesörtés! – vigyorgott Bobo.

– A L meg olyan, mint egy teljesen kitárt madárcsőr! – fejezte be a sort Csiporka.

A nagy tanulásban észre sem vették, hogy Szunyi közéjük kuporodott, Balambér bácsi meg előpakolta az asztalokat és a székeket.

– Levél – l, egér – e, le – kiabálta Hangyi. – Értem már hogyan kell!!!! Juhéééé!!!!!

– Madár – m, asztal – a, ma! Vagyis a mai nap! – olvasta össze élete első szavát diadalittas örömmel Bobo, majd kicsit kihúzódott a gyerekkupacból. – Sikerült! Ezt sem hittem volna tegnap!… Nem undokoskodom tovább! Megfogadom! De mi lesz, ha nem mindig sikerül??? – folytatta a párbeszédet önmagával.

– Bobo! Mi a gond? Olyan szuper voltál! – fogta meg a vállát Csiporka.

– Mi lesz, ha nem sikerül teljesen megjavulnom, és néha mégis undokoskodom, vagy morgok???? – mondta ki legnagyobb félelmét Bobo nyíltan.

– Semmi! – felelte Stefi néni. – Majd szép lassan leszoksz róla! Senkitől nem várható el, hogy egy csapásra megváltozzon! – simogatta meg a fejét.

– Főleg, ha otthon mindig piszkálnak a tesóid! – tette hozzá Gyike.

– Gyerekek! Ebédszünet! Indulás a mosdóba és kezet mosni! – szólt közbe Balambér bácsi.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2019. 01. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése