Kölcsön segítség visszajár!

Csiporka új barátra lel

– Indulás a terembe! – kiáltott a gyakorlástól kipirult arcú Bobónak, Csiporkának és Bíborkának néhány perccel a tanítás kezdetét jelző harangszó előtt Hangyi, aki azonnal zsebre vágta a mobilját, és rohanni kezdett a Bogársuli felé.

– Nagyon kell sietnünk? – kérdezte lihegve Csiporka, aki erejét felülmúlón próbálta kapkodni apró lábait.

– Nagyooon! – rikkantotta vissza Hangyi, aki már majdnem az épület kapujáig ért, hiszen apró korától hozzászokott a folytonos rohanáshoz.

– Csiporka! Próbálj gyorsítani! – sikította vissza a levegőből kétségbeesetten Bíborka, mert látta, hogy Stefi néni közeledik az ajtóhoz, kezében a kolomppal.

– Várj! Segítek! – pattant Csiporka elé váratlanul Bobo. – Te is segítettél nekem, most én fogok neked! – közölte mosolyogva, majd a hátára rántotta Csiporkát. Elöl jól megmarkolta a karjait, hogy le ne csússzon, és néhány hatalmas ugrással a sulilépcső előtt termett.

– Jól kicentiztétek az érkezést! – somolygott Stefi néni.

– Kezét csókolom! – felelték rá egyszerre, majd Csiporka megfogta Bobo karját, és maga felé fordította:

– Köszönöm, Bobo! Tudtam én, hogy klassz vagy! – mosolygott osztálytársára hálásan, örömmel, bár a futástól és az izgalomtól igen kimerülten Csiporka.

– Hm! Valami történt… – motyogta maga elé Stefi néni. – Tegnap még szinte ellenségek voltak… Istenem, de jó! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar elcsitul köztük az ellentét! – mosolygott, majd megrázta a csengőt.

Odabent Balambér tanító bácsi időközben betűző szőnyeget terített a tanterem közepére, s azon kuporgott az egész osztállyal, s valamit annyira nézegettek összedugott fejjel, hogy észre sem vették, hogy a tanító néni is beért a terembe. Stefi néni nem szólt, hagyta a csapatot dolgozni. Épp előszedegette a tableteket és a feladatlapokat, amikor váratlanul nyílt az ajtó, és egy kockás láb lépett be.

– Jó napot, Igazgató Úr!  – köszöntötte Stefi néni az érkezőt. – Minek köszönhetjük a látogatását?

– Meghoztam az egyik elkódorgott tanítványukat, Stefike. A Kutyulínóban voltam megnézni, hogy minden tanítványuk megérkezett-e, és ezt a kislányt ott találtam… – lépett beljebb az igazgató bácsi, maga után húzva a vonakodó Szunyit. – Persze, arra is kíváncsi voltam, hogyan telnek a napjaik!

– Óóóóó…, észre sem vettem, hogy nem kuporog a bolyban a többiekkel… – sápadt el egy pillanatra Stefi néni, majd kézen fogta a kis szúnyoglányt, aki a közelségétől kezdett egy kicsit megnyugodni.

– Nem találtál ide, kincsem? – kérdezte tőle kedvesen.

– De…! – duzzogott Szunyi rajtakapottan.

– Akkor hogy keveredtél a kutyák közelébe???

– Kíváncsi voltam, milyen az iskolájuk! – vágta rá Szunyi azonnal.

– És mit reggeliztél ma, kislányom? – fordult hátra a szőnyegen ülő Balambér bácsi.

Szavaira Szunyi elpirult, lesütötte a szemeit, majd lassan, vonakodva megszólalt:

– Elaludtunk… Nem volt időm reggelizni… A télikert zárva volt… Nagyon éhes vagyok!!! – fakadt sírva egy szempillantás alatt.

– Ne sírj! Nincs semmi baj! Szerencsére az igazgató úr még azelőtt megtalált, hogy valami jól megtermett eb feléd csapott volna! – simította meg a fejét a tanító bácsi.

– Kislányom! Az igaz, hogy üres hassal nem lehet tanulni, de ígérd meg, hogy legközelebb nem keveredsz ilyen veszélyes kalandba, hanem nekünk szólsz, és azonnal nyitjuk az étkezőt. És ez mindőtökre igaz! – nézett körbe dermedten ácsorgó kis tanítványain Stefi néni.

– Mindig legyetek velünk őszinték! Higgyétek el, együtt minden problémátokat meg tudjuk oldani! – simította végig szeretettel az osztály minden tagjának fejét Balambér bácsi, majd kézen fogta Szunyit, és gyorsan elvitte reggelizni.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése