Kölcsön segítség visszajár!

Csiporka új barátra lel

– Indulás a terembe! – kiáltott a gyakorlástól kipirult arcú Bobónak, Csiporkának és Bíborkának néhány perccel a tanítás kezdetét jelző harangszó előtt Hangyi, aki azonnal zsebre vágta a mobilját, és rohanni kezdett a Bogársuli felé.

– Nagyon kell sietnünk? – kérdezte lihegve Csiporka, aki erejét felülmúlón próbálta kapkodni apró lábait.

– Nagyooon! – rikkantotta vissza Hangyi, aki már majdnem az épület kapujáig ért, hiszen apró korától hozzászokott a folytonos rohanáshoz.

– Csiporka! Próbálj gyorsítani! – sikította vissza a levegőből kétségbeesetten Bíborka, mert látta, hogy Stefi néni közeledik az ajtóhoz, kezében a kolomppal.

– Várj! Segítek! – pattant Csiporka elé váratlanul Bobo. – Te is segítettél nekem, most én fogok neked! – közölte mosolyogva, majd a hátára rántotta Csiporkát. Elöl jól megmarkolta a karjait, hogy le ne csússzon, és néhány hatalmas ugrással a sulilépcső előtt termett.

– Jól kicentiztétek az érkezést! – somolygott Stefi néni.

– Kezét csókolom! – felelték rá egyszerre, majd Csiporka megfogta Bobo karját, és maga felé fordította:

– Köszönöm, Bobo! Tudtam én, hogy klassz vagy! – mosolygott osztálytársára hálásan, örömmel, bár a futástól és az izgalomtól igen kimerülten Csiporka.

– Hm! Valami történt… – motyogta maga elé Stefi néni. – Tegnap még szinte ellenségek voltak… Istenem, de jó! Nem hittem volna, hogy ilyen hamar elcsitul köztük az ellentét! – mosolygott, majd megrázta a csengőt.

Odabent Balambér tanító bácsi időközben betűző szőnyeget terített a tanterem közepére, s azon kuporgott az egész osztállyal, s valamit annyira nézegettek összedugott fejjel, hogy észre sem vették, hogy a tanító néni is beért a terembe. Stefi néni nem szólt, hagyta a csapatot dolgozni. Épp előszedegette a tableteket és a feladatlapokat, amikor váratlanul nyílt az ajtó, és egy kockás láb lépett be.

– Jó napot, Igazgató Úr!  – köszöntötte Stefi néni az érkezőt. – Minek köszönhetjük a látogatását?

– Meghoztam az egyik elkódorgott tanítványukat, Stefike. A Kutyulínóban voltam megnézni, hogy minden tanítványuk megérkezett-e, és ezt a kislányt ott találtam… – lépett beljebb az igazgató bácsi, maga után húzva a vonakodó Szunyit. – Persze, arra is kíváncsi voltam, hogyan telnek a napjaik!

– Óóóóó…, észre sem vettem, hogy nem kuporog a bolyban a többiekkel… – sápadt el egy pillanatra Stefi néni, majd kézen fogta a kis szúnyoglányt, aki a közelségétől kezdett egy kicsit megnyugodni.

– Nem találtál ide, kincsem? – kérdezte tőle kedvesen.

– De…! – duzzogott Szunyi rajtakapottan.

– Akkor hogy keveredtél a kutyák közelébe???

– Kíváncsi voltam, milyen az iskolájuk! – vágta rá Szunyi azonnal.

– És mit reggeliztél ma, kislányom? – fordult hátra a szőnyegen ülő Balambér bácsi.

Szavaira Szunyi elpirult, lesütötte a szemeit, majd lassan, vonakodva megszólalt:

– Elaludtunk… Nem volt időm reggelizni… A télikert zárva volt… Nagyon éhes vagyok!!! – fakadt sírva egy szempillantás alatt.

– Ne sírj! Nincs semmi baj! Szerencsére az igazgató úr még azelőtt megtalált, hogy valami jól megtermett eb feléd csapott volna! – simította meg a fejét a tanító bácsi.

– Kislányom! Az igaz, hogy üres hassal nem lehet tanulni, de ígérd meg, hogy legközelebb nem keveredsz ilyen veszélyes kalandba, hanem nekünk szólsz, és azonnal nyitjuk az étkezőt. És ez mindőtökre igaz! – nézett körbe dermedten ácsorgó kis tanítványain Stefi néni.

– Mindig legyetek velünk őszinték! Higgyétek el, együtt minden problémátokat meg tudjuk oldani! – simította végig szeretettel az osztály minden tagjának fejét Balambér bácsi, majd kézen fogta Szunyit, és gyorsan elvitte reggelizni.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 12. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése