A beszélő bokor
Csiporka és Bíborka éjszakáig mesél az iskoláról
– Ibi! Ibi! Itt vagyunk! – robbant ki az iskola kapuján a gyors rendrakás után Csiporka és Bíborka délután négy óra körül.
– Nagyon hiányoztatok nekem, bogárkáim! – ölelte magához a két nagy iskolás lányt Ibi.
– Képzeld! Kiderült, hogy nem is vagyunk bogarak! – roppant ki a nap legfontosabb híre Bíborkából.
– Hát, akkor mik vagytok??? – állt meg barátnőjük olyan hirtelen a meglepődéstől, hogy a lányok majd’ leestek a válláról.
– Rovarok! – vágta rá Bíborka.
– Ééés…, ez hogy derült ki? – kérdezte Ibi őszinte kíváncsisággal.
– Amíg a többiek hangokra bontottak, meg számoltak, mi azt a feladatot kaptuk, hogy derítsük ki, miért hibás az iskola neve – mesélte Csiporka.
– És azt találtuk az interneten, hogy akinek nincsen kemény fedőszárnya, az csak rovar lehet – összegezte a lényeget Csiporka.
– És…van egy kis baj… – halkult el vészesen Bíborka hangja.
– Baaaj? – ijedt meg Ibi azonnal.
– Bobo elég szemtelen, és nem csak az iskolás cucca, hanem a neveltetése is hiányos! – mesélte mérgesen Csiporka.
– És összesarazta a törölközőmet… – fejezte be Bíborka a vallomást.
– Óóóó, az egyáltalán nem baj! – könnyebbült meg Ibi. – Van itthon törölköző bőven! Akár minden nap is vihettek tisztát magatokkal! …De ki az a Bobo? Úgy látom, nem lopta be a szívetekbe magát… De azt ugye tudjátok, hogy sosem a gyerek tehet arról, ha otthon nem foglalkoznak vele, nem nevelik megfelelően?
– Igazad van… – ismerte el Csiporka. – Már kezd is egy kicsit normálisodni. Meg Hangyi is…
– És tudod, hogy létezik bogár méretű mobil? – vágott közbe Bíborka.
– Komolyan? – képedt el Ibi. – Valaki mobilt vitt magával az iskolába???
– Hozott bizony. És Bíborka vette észre a szuper hallásával, hogy beszél a bokor. És úgy úszta meg a büntetést, hogy beleegyezett, hogy használjuk a mobilját tanulásra az órákon.
– Tényleg! – vágott közbe Csiporka. – Vinnünk kell holnap a szókártyákat!
– Képzeld! Mindenki azt akarta megtudni, hogy tanultunk meg ilyen gyorsan olvasni! – dicsekedett Bíborka.
– Hangyi meg szerelmes Bíborkába! – közölte Csiporka.
– Szerelmes??? – kiáltott fel döbbenten Ibi. – Hát ezt meg honnan szeded?
– Ha látnád, hogy néz rá! – somolygott huncutul Csiporka.
– Nem is igaz! – védekezett Bíborka.
– És legalább rendes pasi? – mosolyodott el Ibi.
– Nagyon okos és tanulékony, de otthon senkinek nincs igazán ideje rá… De jó, hogy te nem vagy királynő!!!! – simogatta meg Ibi arcát Csiporka.
– Mért lennék én királynő??? – értetlenkedett Ibi.
– Mert Hangyi anyukája a Hangyakirálynő…, és soha nem ér rá vele lenni, úgy, mint te velünk! – simogatta meg Ibi arcát Csiporka.
– És mondjátok! Mi volt ma az ebéd? – kíváncsiskodott Ibi.
– A télikertben rengeteg a virág. Azt sem tudtam, melyik nektárját szívogassam! – mosolygott a pillangó.
– Friss hajtás is volt bőven! – simogatta meg a hasát Csiporka.
Ibi szeme még csak éppen megvillant, amikor már folytatta is a mondókáját:
– Betartottam a fogyókúrát, ne aggódj!
– És mit ettek a vérszívók? – kérdezte Ibi igazán kíváncsian.
– Képzeld! Szívogatható, utántöltős bábokat kaptak!
– Nem semmi! – vágta rá Ibi elismerően. – Azt gondoltam, hogy nem fog ott ácsorogni valami emberféle, hogy falatozhassanak, de ez a megoldás eszembe sem jutott!
– És neked milyen napod volt? – kérdezte Csiporka, amikor látta, hogy Ibi kíváncsisága kezd kielégülni.
– Nekem? – lepődött meg Ibi.
– Hát persze, hogy neked! Csak nem azt gondolod, hogy te kevésbé vagy fontos, mint mi??? – kérdezett vissza Csiporka.
– Nem volt semmi baj, de egész nap nem nevettem egy igazit… Épp ideje, hogy hazamenjünk, és együtt legyünk végre! – indította be a kocsit Ibi.
***
Hozzászólás zárolva.