A beszélő bokor

Csiporka és Bíborka éjszakáig mesél az iskoláról

– Ibi! Ibi! Itt vagyunk! – robbant ki az iskola kapuján a gyors rendrakás után Csiporka és Bíborka délután négy óra körül.

– Nagyon hiányoztatok nekem, bogárkáim! – ölelte magához a két nagy iskolás lányt Ibi.

– Képzeld! Kiderült, hogy nem is vagyunk bogarak! – roppant ki a nap legfontosabb híre Bíborkából.

– Hát, akkor mik vagytok??? – állt meg barátnőjük olyan hirtelen a meglepődéstől, hogy a lányok majd’ leestek a válláról.

– Rovarok! – vágta rá Bíborka.

– Ééés…, ez hogy derült ki? – kérdezte Ibi őszinte kíváncsisággal.

– Amíg a többiek hangokra bontottak, meg számoltak, mi azt a feladatot kaptuk, hogy derítsük ki, miért hibás az iskola neve – mesélte Csiporka.

– És azt találtuk az interneten, hogy akinek nincsen kemény fedőszárnya, az csak rovar lehet – összegezte a lényeget Csiporka.

– És…van egy kis baj… – halkult el vészesen Bíborka hangja.

– Baaaj? – ijedt meg Ibi azonnal.

– Bobo elég szemtelen, és nem csak az iskolás cucca, hanem a neveltetése is hiányos! – mesélte mérgesen Csiporka.

– És összesarazta a törölközőmet… – fejezte be Bíborka a vallomást.

– Óóóó, az egyáltalán nem baj! – könnyebbült meg Ibi. – Van itthon törölköző bőven! Akár minden nap is vihettek tisztát magatokkal! …De ki az a Bobo? Úgy látom, nem lopta be a szívetekbe magát… De azt ugye tudjátok, hogy sosem a gyerek tehet arról, ha otthon nem foglalkoznak vele, nem nevelik megfelelően?

– Igazad van… – ismerte el Csiporka. – Már kezd is egy kicsit normálisodni. Meg Hangyi is…

– És tudod, hogy létezik bogár méretű mobil? – vágott közbe Bíborka.

– Komolyan? – képedt el Ibi. – Valaki mobilt vitt magával az iskolába???

– Hozott bizony. És Bíborka vette észre a szuper hallásával, hogy beszél a bokor. És úgy úszta meg a büntetést, hogy beleegyezett, hogy használjuk a mobilját tanulásra az órákon.

– Tényleg! – vágott közbe Csiporka. – Vinnünk kell holnap a szókártyákat!

– Képzeld! Mindenki azt akarta megtudni, hogy tanultunk meg ilyen gyorsan olvasni! – dicsekedett Bíborka.

– Hangyi meg szerelmes Bíborkába! – közölte Csiporka.

– Szerelmes??? – kiáltott fel döbbenten Ibi. – Hát ezt meg honnan szeded?

– Ha látnád, hogy néz rá! – somolygott huncutul Csiporka.

– Nem is igaz!  – védekezett Bíborka.

– És legalább rendes pasi? – mosolyodott el Ibi.

– Nagyon okos és tanulékony, de otthon senkinek nincs igazán ideje rá… De jó, hogy te nem vagy királynő!!!! – simogatta meg Ibi arcát Csiporka.

– Mért lennék én királynő??? – értetlenkedett Ibi.

– Mert Hangyi anyukája a Hangyakirálynő…, és soha nem ér rá vele lenni, úgy, mint te velünk! – simogatta meg Ibi arcát Csiporka.

– És mondjátok! Mi volt ma az ebéd? – kíváncsiskodott Ibi.

– A télikertben rengeteg a virág. Azt sem tudtam, melyik nektárját szívogassam! – mosolygott a pillangó.

– Friss hajtás is volt bőven! – simogatta meg a hasát Csiporka.

Ibi szeme még csak éppen megvillant, amikor már folytatta is a mondókáját:

– Betartottam a fogyókúrát, ne aggódj!

– És mit ettek a vérszívók? – kérdezte Ibi igazán kíváncsian.

– Képzeld! Szívogatható, utántöltős bábokat kaptak!

– Nem semmi! – vágta rá Ibi elismerően. – Azt gondoltam, hogy nem fog ott ácsorogni valami emberféle, hogy falatozhassanak, de ez a megoldás eszembe sem jutott!

– És neked milyen napod volt? – kérdezte Csiporka, amikor látta, hogy Ibi kíváncsisága kezd kielégülni.

– Nekem? – lepődött meg Ibi.

– Hát persze, hogy neked!  Csak nem azt gondolod, hogy te kevésbé vagy fontos, mint mi??? – kérdezett vissza Csiporka.

– Nem volt semmi baj, de egész nap nem nevettem egy igazit… Épp ideje, hogy hazamenjünk, és együtt legyünk végre! – indította be a kocsit Ibi.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló