Tablet kihízó

Csiporka és Bíborka modernül tanul

Az akadálypályán mindenki jól elfáradt, így Stefi néni uzsonnázni vitte az osztályt, hogy erőt gyűjtsenek a nap utolsó feladatához. Míg a csapat a télikertben volt, Balambér bácsi a rejtett faliszekrényekből asztalokat, székeket, és tableteket, feladatlapokat varázsolt elő.

– Nézzétek! Mindenkinek saját padja és széke van a mosdós színében! – lepődött meg kellemesen Bíborka, aki elsőnek ért a tanterem ajtajához.

– Akkor már tudom, hogy legelőre kell ülnöm…, Pötyi mellé – morcogott Bobo, de csak halkan, mert senkire nem volt dühös, csak saját magára.

Csakhamar mindenki leült, és várták a feladatot.

– Folytatjuk a nyomkövetést – mondta Stefi néni, de most csak a szemetek, és az ujjatok fog dolgozni.

– Valami nagy, sötét nyomja a hasamat! – sóhajtott Gyike, aki ebédkor úgy telefalta magát a túlérett gyümölcsökkel, hogy azt hitte, kihízta a tantermet.

Az osztály azonnal felugrott, és odarohant a kis légylánykához.

– Tényleg van benne valami! Nem is egy! – állapította meg Csiporka.

– Tudhattam volna! – kacagta el magát Balambér bácsi. – Túl hamar visszaértetek, és már nem volt időm kiosztani a tableteket.

– Tablettákaaat? – döbbent meg Csiporka. – De hát mi nem vagyunk betegek!

– A tablet olyan, mint a mobiltelefon, csak nagyobb – közölte Hangyi mindentudóan.

– És minek az nekünk a nyomkövetéshez? – lepődött meg Bíborka.

– Ó, tudom már! – csapott a fejére Csiporka. – Biztosan van benne egy olyan játék, ahol az ujjunknak kell követnie a pálya kanyarjait!

– És az minek? – értetlenkedett Pötyi.

– Azért, hogy jó nagy mozdulatokat tehessetek a különféle pályákon – mondta Stefi néni.

– Minek nekem nagy, amikor kicsi vagyok?! – értetlenkedett már Gyike is.

– Mert sokkal könnyebb jó nagy vonalakat követni, mint az aprókat! – nyugtatta őket Balambér bácsi. – Próbáljuk ki! Mindenki vigyen a padjára egy tabletet, és kapcsolja be!

A különleges feladat hatására nagyon hamar mindenki ismét a helyén ült.

– Kapcsoljátok be! – utasította őket Stefi néni.

Az osztály izgatott keresgélésbe fogott, de végül mindenki megtalálta az eléggé elrejtett, apró, benyomható gombot, és az összes képernyő kivilágosodott.

– Mindegyikőtök gépének tetején csak egyetlen ikon van. Érintsétek meg! – kérte őket Balambér bácsi, aki jól ismerte a gyerekeket, így elrejtette előlük a gépek többi programját, nehogy elvonja valami egyéb érdekesség a figyelmüket a munkáról.

Egy darabig néma csendben szemlélődtek.

– Óóóóóó, értem már! – csapott a fejére Csiporka. – Végig kell követnünk az ujjunkkal a kirajzolt pályát.

– Jaaaa! Az menni fog! – húzta végig biztosan az ujját Bíborka az elsőnek megjelenő függőlegesen.

A gép azonban pirosan villogni kezdett.

– Valami nem jó… – szontyolodott el.

– Biztosan alulról indultál. Én felülről kezdtem, és máris új pályát adott – mondta Hangyi.

Innentől izgatott próbálgatás kezdődött.

– A hatos pályán vagyok! Eltűntek az egyenesek! – rikkantott Csiporka. – Csupa görbevonalat adott ki. Nektek is? – nézett körbe.

– Aha! – mondta Szunyi, aki beszéd közben is folytatta a gyakorlatot.

– Nem megy! Nem enged tovább! – kiabált Pötyi.

– Jövök, és segítek! – sietett hozzá Balambér bácsi. – Húzzuk együtt az ujjadat, hogy megszokja a kezed és a szemed ezt a mozgást.

– Nekem is segítene valaki? – suttogta váratlanul Bobo.

– Máris megyek! Az én programom már lejárt! – ajánlkozott Hangyi. – Mind a tíz pályán átjutottam!

Aztán megint mindenki elmerült a tanulásban. A nagy csendet váratlanul beszélgetők zaja verte fel.

– Ez Ibi! – kiáltotta boldogan Bíborka.

– Már haza kell menni? – kérdezte Bobo, aki, miután segítséget kapott, annyira belemerült a munkába, hogy se látott, se hallott.

– Haza bizony! – mosolygott Stefi néni. – Remélem, mindannyian jól éreztétek magatokat az iskolában! Meséljetek jó sokat otthon! Most pedig kacsoljátok ki a gépeket, és rakjunk közösen rendet a tanteremben!

***

Szerző: 2018. 11. 28.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló