Sulinév-baki

Csiporka és Bíborka rájön a csalafintaságra

Mire a szünetről visszaértek a fogócskától jól kimelegedve, kacagósan, tanáraik teljesen átalakították a tantermet. Az ablaktól távolabbi sarokba két bogár méretű számítógép került, és eléjük egy-egy nagyon kényelmes, magas támlájú forgós szék. A terem másik felében pedig két vastag, színes szőnyeg borította a padlót.

– Hogy termettek ide? – lepődött meg Szunyi. – Az előbb még sehol sem voltak!

– Nézd csak! – röppent a gépek mögötti falhoz Gyike. – Itt van egy vékony hasadás a falon! Akkor ez egy rejtett faliszekrény lehet! – nézett kérdőn hátra tanítóikra.

– Ez a suli igen különleges! majd meglátjátok, még mennyi meglepetés fog érni itt benneteket! – mosolygott a kis felfedezőkre Balambér bácsi.

– Csiporka és Bíborka már a felvételin bebizonyították, hogy tudnak olvasni, így ők a számítógépeken fognak dolgozni – kezdte Stefi néni. – Gyertek velem, megmutatom a gép használatát!

– Mi már tudunk önállóan is keresgélni! – mondta Bíborka. – A mi Ibink megtanította nekünk otthon, hogyan kell bekapcsolni, az egeret kezelni, és belépni az internetes keresőbe.

– Csak itt sokkal könnyebb lesz – örvendezett Csiporka –, mert itt nem a hatalmas ember méretű egeret kell tologatnunk, mint otthon!

– Hiába vagyok gazdag… – szólalt meg Hangyi, a városi hangyakirálynő gyermeke, ismét elszomorodva. – Nincsen gépem… És, ha lenne is….? Ki fordítana arra időt, hogy engem tanítson???

– Ne szomorkodj! Majd mi mindenre megtanítunk téged! – simogatta meg Stefi tanító néni a teljesen egyszerű kis hangyagyerekké visszavedlett Hangyit. – Arra legalább jó a sok pénz, hogy beiratkozhattál hozzánk, és rájöhess, hogy milyen érdekes is lehet a tanulás! – Bobo, Szunyi, Hangyi! Ti velem fogtok szófelbontó-legózni, fordult az osztály felé a tanító néni.

– Pötyi és Gyike meg velem matekozik! – fogta meg a két lányka kezét Balambér bácsi, és a szőnyeghez vezette őket.

Csiporka és Bíborka csak állt. Mikor látták, hogy a két csapat lassan teljesen belemerült a játékos tanulásba, halkan megszólalt:

– És nekünk mi lesz a feladatunk?

– Ó, bocsánat! – mosolyodott el Balambér bácsi. – A nagy játékban megfeledkeztem rólatok. Az lesz a feladatotok, hogy megfejtsétek, miért hibás az iskolánk neve!

A két bogárka meglepetten összenézett.

– Hibás a neve??? De hát nem mi adtunk nevet a sulinak! Az interneten is így hirdetik – mondta Bíborka.

– Szerinted mitől bogár a bogár? – kezdett az első meglepődés után gondolkodni Csiporka.

– Nézzük meg, mi kell a bogársághoz! – indítványozta a pillangó, és máris leült a gép elé. Bekapcsolta, és amint betöltött, rányomott az apró egérrel a google ikonjára. Amikor megjelent a kereső sáv, Csiporka azonnal belepötyögte az ujjaival: bogár. Bíborka pedig azonnal megnyomta az entert.

A kereső alatt egy vörös sáv jelent meg:   bogarak

rovarok, és alattuk egy irgalmatlanul hosszú szöveg.

– Így nem fogunk boldogulni… – sóhajtott Csiporka. – Az egyik ismeretlenből belecsöppentünk egy hatalmas ismeretlenség tömegbe…

Egy pillanatig magába roskadva ült, majd megvillant a szeme.

– Van egy ötletem! A bemutatkozásnál mindenki elmondta, milyen fajta jószág. Keressünk rá azokra egyesével!

– Jó! – egyezett bele Bíborka, aki mostanra már igazán ijedt volt, hogy nem fogják tudni megoldani a feladatukat.

– Pillangó – gépelte be Csiporka elsőként.

Aztán megjelent a keresett oldal sok–sok színes szárnyú csodalepkével.

– Pil–lan–gó–fé–lék, ro–va–rok osz–tá–lya – szótagolta Csiporka a szöveg legelejét, majd döbbenten elfordult a géptől.

– Te nem is vagy bogár!!!! – meredt a pillangóra, majd visszafordult, és tovább böngészte a szöveget. – Ó, értem már, miért! – csapott a fejére. – Nincs megvastagodott, kemény fedőszárnyad!

– Nem, mintha neked lenne! – jegyezte meg Bíborka.

Döbbent szemekkel egymásra meredtek, majd Bíborka visszafordult a géphez, és beütögette: hangya.

– Fölösleges! – mondta Csiporka. – Nézd meg a hátát! Nincs is szárnya!!!

– Írjuk akkor a katicát! – indítványozta Bíborka.

– Minek? Menjünk oda, és kopogtassuk meg a szárnyait! Ha kemény a pirossága, akkor ő tényleg bogár – csusszant le a székről tettre készen Csiporka.

– Na, hagyjatok tanulni! – szólt rájuk Pötyi, amikor a kissé túlméretezett, kétoldali kopogtatástól majd orra esett.

– Bogár vagy! – közölte Csiporka meg sem hallva társa méltatlankodását.

– Hát persze! Még a nevemben is benne van, ha nem vettétek volna észre – értetlenkedett a kis katicabogár.

– Tényleg! – állt meg a gép felé sietve olyan gyorsan Bíborka, hogy majdnem felborult.

– Ezt az utat megspórolhattuk volna! – bosszankodott Csiporka fejcsóválva, majd közölte: – Már nem kell tovább keresgélnünk!

– De hát még nem tudjuk a megoldást! – aggodalmaskodott Bíborka.

– Dehogynem! Sem a bolhának, sem a szúnyognak, sem a légynek nem látok semmi keményet a hátán – összegezte észrevételeit.

– Akkor ez egy egybogaras rovarsuli!!!!

– Tanító bácsi! Elkészültünk! – hívta halkan Balambér bácsit Bíborka, de közben a jobb kezét is felnyújtotta, ahogy még az erdei tanodában tanulta.

Hangya Balambér azonnal felállt a szőnyegről, és odament a két rejtvényfejtőhöz.

– Na, mi a megoldás? – kérdezte.

– Ez egy egybogaras, hatrovaros suli! – közölte Csiporka.

– Honnan szeded? – döbbent meg Hangyi. – Láttam, hogy tele a képernyő betűvel. Csak nem azt mondod, hogy mindet elolvastátok ilyen hamar?!

– Nem – vallotta be Csiporka. A nagyobb része teljesen érthetetlen volt nekünk. Elolvasni el tudom, de fogalmam sincs, mit jelentenek…

– Csak annyit tudtunk megfejteni, hogy a bogársághoz kemény fedőszárny kell – folytatta Bíborka.

– Akkor én vagyok bogár az egész suliban egyedül? – nézett körbe Pötyi. – Olyan híres lennék, hogy rólam nevezték el az iskolát? – nézett Stefánia nénire.

– Minden lehetőség adott arra, hogy híres legyél, de meg kell mondanom, hogy nem te lettél iskolán névadója.

– Óóóó, de jó lett volna pedig! – szontyolodott el a kis katica.

– Hogy lehetnél? Hiszen még csak ma jöttünk először iskolába – jegyezte meg Hangyi. – Gondolom, ahhoz csúcsjónak kell lenni valamiben, hogy elnevezzenek rólunk valamit.

– Még te sem találtad el! – somolygott Balambér bácsi. – A megoldás sokkal egyszerűbb. Amikor az állatkerti iskolákat alapították, abban az évben az összes jelentkező valóban bogár volt. Menjetek! Nézzétek meg a folyosó régi tablóin!

A csapat azonnal kitódult a tanteremből.

– Nézem én, nézem – nyafogott Szunyi. – De honnan kéne tudnom, melyik a régi?

– Szerintem az a szürkés, sárgás szélű – mutatott a legtávolabbira Gyike.

– Honnan veszed? – kérdezte Hangyi.

– Régen, amikor külföldön voltam a családdal, a múzeumban minden kép olyan volt. Ott meg aztán nem sűrűn állítanak ki újdonságokat – mondta Gyike.

– Hűűű, de jó a memóriád! – lepődött meg Stefi néni. – Akkoriban jöttél a világra. Olyan pici voltál, hogy anyáddal alig győztünk felváltva cipelni, mert még nem bírtad a folytonos röpködést. Azt hittem, semmire nem emlékszel belőle!

– Mondtam én, hogy mindenkiben van különleges! – mosolyodott el Csiporka.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése