Az első tanítási nap nehézségei

Csiporka és Bíborka rájön, hogy nem minden nevelés és otthon egyforma

– A késésnek ára vaaan??? – visszhangozta kérdőn és döbbenten Bíborka. – Csak nem bántani tetszik, aki elkésett?! – meresztette a pillangó elképedt szemeit Kockás igazgató úrra, és észrevétlenül távolabbra röppent tőle.

– Én??? Én bántanék valakit??? – lepődött meg Alfréd úr. – Hát úgy nézek én ki?! – mosolyodott el. – Eszemben sincs! De a késők fogják elvégezni a tantermünkben azokat a tanuláson kívüli feladatokat, amiket egyébként napi beosztás szerint mindannyian tennénk.

– Lesznek feladataink? – döbbent meg Hangyi. – Otthon nekem még sohasem volt! Igaz…, sokszor azt sem tudja a családom, hogy a világon vagyok… – szomorodott el az arca.

– Én aztán nem dolgozom! – röppent be az ablakon egy mindene hosszúkás bogár.

– Te meg ki vagy? – kérdezte Csiporka rosszallón egyrészt az udvariatlanság, másrészt az azonnali ellenkezés miatt. – Azt sem tudjuk még, mik várnak ránk! Lehet, hogy jó móka lesz! Nem gondolod?!

– Azt gondolsz, amit csak akarsz! – vágta oda a bogárkának a csupaláb elkéső. – Amúgy meg Szunyi vagyok. Ezt akartad tudni, nem? És jól jegyezd meg, hogy ne szólj be nekem, ha nem akarod, hogy elkapjalak! – fitogtatta meg nagyképűen Csiporka felé a szívókáit.

– Ó, látom, a kis szúnyogunk is megérkezett! – jegyezte meg kedvesen Kockás úr.

– De tanár úr! Megfenyegette a barátnőmet! – méltatlankodott Bíborka.

– Semmi baj! Nyugodj meg, kispillangó! Épp ott tartottunk, hogy az iskolában a tanuláson kívül egyéb feladataitok is lesznek. Aki elkésik az iskolából, az a megszokottakon felül is kap belőlük – folytatta halkan, derűsen az igazgató úr.

– De én nem tehetek róla! – bőgte el magát Szunyi egy szempillantás alatt. – Anya elfelejtette felhúzni az ébresztő óránkat, és jól elkésve ébredtünk. Akkor meg még nekiállt a szemét kifesteni, meg parfümözködni! – ordította hatalmas könnyek eregetése közben.

– De legalább elvesztetted a nagyképűségedet! Így, őszintén egészen szerethetőnek látszol! – lépett mellé Csiporka, és egy papír zsebkendőt nyomott a kezébe, hogy megtörülhesse a szemét.

– Köszönöm, Csiporka! – mosolygott Kockás bácsi. – Te meg, kislányom, hagyd abba a zokogást, kérlek! Nálam semmire nem mégy vele, láthatod. Gondolom, otthon eddig mindig sikerrel alkalmaztad ezt a technikát, hogy kibújj a kötelességeid alól – simogatta meg a lassan lecsendesedő bogárka fejét Kockás úr szeretettel.

– A tanár úr nem ordít?! – kerekedett el a simogatástól a kis szúnyog szeme.

– Miért kellene kiabálnom veled? Csak bepróbálkoztál. Látom, a hiszti otthon eddig megmentett mindig mindentől, amihez nem fűlt a fogad. De tudod, a valóságos élet másmilyen. Itt arra szeretnénk megtanítani benneteket, hogy ilyenfajta kisegítőeszközök nélkül is meg tudjatok állni a lábatokon minden helyzetben.

Mire ezt elmondta, Szunyi már teljesen lenyugodott, amire persze Csiporka simogató kezei is rásegítettek. Hirtelen kinyílt a tanterem ajtaja.

– Á, megérkeztek a kedves kollégáim! Biztosan emlékeztek a felvételiről Légy Stefánia nénire, és Hangya Balambér tanító bácsira is – mutatta be újra a biztonság kedvéért mindkettőjüket.

Ahogy a tanító néni előre lépett, hogy köszöntse az osztályt, az ablak felől egy kis fekete valami ráugrott a vállára, majd onnan tovább, az egyik üres székre.

– Mi volt az?! – jajdult fel Stefi néni.

– Azt hiszem, megérkezett az utolsó előtti tanítványunk! – közölte rezzenéstelen arccal Kockás bácsi.

– De hát ez tiszteletlenség! – háborodott fel Csiporka. – Hogy jut valakinek eszébe, hogy rálépjen egy felnőttre, és majdnem felborítsa?!

– Nem léptem rá, csak dobbantottam a következő ugráshoz! – vágott vissza a kis fekete villámló szemekkel.

– Bezzeg köszönni elfelejtettél… – rótta meg Bíborka. – Ki vagy te egyáltalán???

– Bobo vagyok. Családunk ugróbajnoka! – dicsekedett.

– Ő a legifjabb bolhafi – világosította fel a döbbenten álló osztályt Kockás úr, amikor látta, hogy Bíborka kérdésére nem érkezik válasz.

– Ó, micsoda bosszúság! – nézett körbe Stefánia néni. – Gyike sem ért még ide?! – fordult az igazgató felé kérdőn.

Választ sem várt, majd folytatta:

– Megmondtam az anyjának, hogy nem szeretnék szégyenkezni miatta… Úgy elkényeztette a húgom azt a gyereket…! – sóhajtott kissé kétségbeesetten, majd az ablakhoz lépett, és szétnézett.

– Itt vagyok ám! – szólalt meg odakintről egy vékonyka hang, majd egy pillanattal később megjelent egy integető kis kéz is.

– Mért nem jöttél be, te gyerek? – mérgelődött Stefi néni.

– Megvártam, míg hiányozni kezdek valakinek! – kacagta el magát Gyike, a legfiatalabb légylányka, a tanító néni unokahúga. – Azt hittem, nénje, hogy már nem is szeretsz!

Az osztály dermedten figyelte a párbeszédet.

– Na – törte meg a csendet Kockás igazgató úr –, úgy látom, kezdődhet végre a tanév! Kedves kollégáim! Boldog tanévet kívánok! Tudják, innen szép nyerni! – kacsintott a tanteremben állókra mindentudó mosollyal, majd az ámuló szemek kíséretében elhagyta az osztálytermet.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése