Az első tanítási nap nehézségei

Csiporka és Bíborka rájön, hogy nem minden nevelés és otthon egyforma

– A késésnek ára vaaan??? – visszhangozta kérdőn és döbbenten Bíborka. – Csak nem bántani tetszik, aki elkésett?! – meresztette a pillangó elképedt szemeit Kockás igazgató úrra, és észrevétlenül távolabbra röppent tőle.

– Én??? Én bántanék valakit??? – lepődött meg Alfréd úr. – Hát úgy nézek én ki?! – mosolyodott el. – Eszemben sincs! De a késők fogják elvégezni a tantermünkben azokat a tanuláson kívüli feladatokat, amiket egyébként napi beosztás szerint mindannyian tennénk.

– Lesznek feladataink? – döbbent meg Hangyi. – Otthon nekem még sohasem volt! Igaz…, sokszor azt sem tudja a családom, hogy a világon vagyok… – szomorodott el az arca.

– Én aztán nem dolgozom! – röppent be az ablakon egy mindene hosszúkás bogár.

– Te meg ki vagy? – kérdezte Csiporka rosszallón egyrészt az udvariatlanság, másrészt az azonnali ellenkezés miatt. – Azt sem tudjuk még, mik várnak ránk! Lehet, hogy jó móka lesz! Nem gondolod?!

– Azt gondolsz, amit csak akarsz! – vágta oda a bogárkának a csupaláb elkéső. – Amúgy meg Szunyi vagyok. Ezt akartad tudni, nem? És jól jegyezd meg, hogy ne szólj be nekem, ha nem akarod, hogy elkapjalak! – fitogtatta meg nagyképűen Csiporka felé a szívókáit.

– Ó, látom, a kis szúnyogunk is megérkezett! – jegyezte meg kedvesen Kockás úr.

– De tanár úr! Megfenyegette a barátnőmet! – méltatlankodott Bíborka.

– Semmi baj! Nyugodj meg, kispillangó! Épp ott tartottunk, hogy az iskolában a tanuláson kívül egyéb feladataitok is lesznek. Aki elkésik az iskolából, az a megszokottakon felül is kap belőlük – folytatta halkan, derűsen az igazgató úr.

– De én nem tehetek róla! – bőgte el magát Szunyi egy szempillantás alatt. – Anya elfelejtette felhúzni az ébresztő óránkat, és jól elkésve ébredtünk. Akkor meg még nekiállt a szemét kifesteni, meg parfümözködni! – ordította hatalmas könnyek eregetése közben.

– De legalább elvesztetted a nagyképűségedet! Így, őszintén egészen szerethetőnek látszol! – lépett mellé Csiporka, és egy papír zsebkendőt nyomott a kezébe, hogy megtörülhesse a szemét.

– Köszönöm, Csiporka! – mosolygott Kockás bácsi. – Te meg, kislányom, hagyd abba a zokogást, kérlek! Nálam semmire nem mégy vele, láthatod. Gondolom, otthon eddig mindig sikerrel alkalmaztad ezt a technikát, hogy kibújj a kötelességeid alól – simogatta meg a lassan lecsendesedő bogárka fejét Kockás úr szeretettel.

– A tanár úr nem ordít?! – kerekedett el a simogatástól a kis szúnyog szeme.

– Miért kellene kiabálnom veled? Csak bepróbálkoztál. Látom, a hiszti otthon eddig megmentett mindig mindentől, amihez nem fűlt a fogad. De tudod, a valóságos élet másmilyen. Itt arra szeretnénk megtanítani benneteket, hogy ilyenfajta kisegítőeszközök nélkül is meg tudjatok állni a lábatokon minden helyzetben.

Mire ezt elmondta, Szunyi már teljesen lenyugodott, amire persze Csiporka simogató kezei is rásegítettek. Hirtelen kinyílt a tanterem ajtaja.

– Á, megérkeztek a kedves kollégáim! Biztosan emlékeztek a felvételiről Légy Stefánia nénire, és Hangya Balambér tanító bácsira is – mutatta be újra a biztonság kedvéért mindkettőjüket.

Ahogy a tanító néni előre lépett, hogy köszöntse az osztályt, az ablak felől egy kis fekete valami ráugrott a vállára, majd onnan tovább, az egyik üres székre.

– Mi volt az?! – jajdult fel Stefi néni.

– Azt hiszem, megérkezett az utolsó előtti tanítványunk! – közölte rezzenéstelen arccal Kockás bácsi.

– De hát ez tiszteletlenség! – háborodott fel Csiporka. – Hogy jut valakinek eszébe, hogy rálépjen egy felnőttre, és majdnem felborítsa?!

– Nem léptem rá, csak dobbantottam a következő ugráshoz! – vágott vissza a kis fekete villámló szemekkel.

– Bezzeg köszönni elfelejtettél… – rótta meg Bíborka. – Ki vagy te egyáltalán???

– Bobo vagyok. Családunk ugróbajnoka! – dicsekedett.

– Ő a legifjabb bolhafi – világosította fel a döbbenten álló osztályt Kockás úr, amikor látta, hogy Bíborka kérdésére nem érkezik válasz.

– Ó, micsoda bosszúság! – nézett körbe Stefánia néni. – Gyike sem ért még ide?! – fordult az igazgató felé kérdőn.

Választ sem várt, majd folytatta:

– Megmondtam az anyjának, hogy nem szeretnék szégyenkezni miatta… Úgy elkényeztette a húgom azt a gyereket…! – sóhajtott kissé kétségbeesetten, majd az ablakhoz lépett, és szétnézett.

– Itt vagyok ám! – szólalt meg odakintről egy vékonyka hang, majd egy pillanattal később megjelent egy integető kis kéz is.

– Mért nem jöttél be, te gyerek? – mérgelődött Stefi néni.

– Megvártam, míg hiányozni kezdek valakinek! – kacagta el magát Gyike, a legfiatalabb légylányka, a tanító néni unokahúga. – Azt hittem, nénje, hogy már nem is szeretsz!

Az osztály dermedten figyelte a párbeszédet.

– Na – törte meg a csendet Kockás igazgató úr –, úgy látom, kezdődhet végre a tanév! Kedves kollégáim! Boldog tanévet kívánok! Tudják, innen szép nyerni! – kacsintott a tanteremben állókra mindentudó mosollyal, majd az ámuló szemek kíséretében elhagyta az osztálytermet.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése