Az első reggel

Csiporka és Bíborka illemiskolája a Bogársuliban kora reggel

Hétfőn reggel az állatkert bejárata a korábban megszokotthoz képest is nagyon zajos volt. A parkolóba sorra érkeztek a különböző állatsulis gyerekekkel az autók.

– Jó sok itt a gyerek! – jegyezte meg Bíborka, és körbenézett. – Kik azok a hosszúfarkú, szőrös lihegők?? – borzongott meg.

– Ők is kutyák, mint a mi Buksink – mondta Ibi –, de úgy látom, ma ők is elég nyugtalanok, mint te. De nem kell aggódnod, soha nem fogsz egy csoportba kerülni velük.  A Kutyulínó Iskola az állatkert túlsó végén van! – csitította Ibi, miközben a vállára rakta a bogárkákat.

A bejárattól a Bogársuliig kihalt volt a Flamingó sétány.

– Megérkeztünk! – mondta Ibi.

– Nincs itt senki! Biztos, hogy ma kellett jönni?– rémüldözött Bíborka.

– Én itt vagyok! – szólalt meg váratlanul egy hang.

– Hol? Nem látlak! – nézett körbe Csiporka.

– Itt a lépcső alatt! – dugta ki a fejét egy apró, feketésvörös bogár.

Csiporka és Bíborka eltátotta meglepetésében a száját, majd végül a pille odahajolt Csiporka füléhez:

– Olyan, mint erdei barátaink, a hangyák.

– Igen. Tényleg hangya vagyok – húzta ki magát a jó fülű kis jószág. – Csak épp sosem jártam még erdőben. A városi hangyamaffiához tartozom! – dicsekedett.

– Miffia vagy? – nézett rá döbbenten Csiporka.

– Amúgy, meg szia! – tette hozzá Bíborka. – Gondolom, iskolatársak leszünk. Bíborka vagyok, a pillangó, ő pedig a csíkos hasú bogárlány, Csiporka – mutatkozott be a helyzethez képest igen csak illedelmesen.

Csak a csend volt a válasz… A hangyagyerek rezzenéstelen arccal állt előttük, és láthatóan nem tudta, mit kéne tennie.

– Semmi baj! – fogta meg a vállát Csiporka. – Látom, nem tanították meg neked, hogyha találkozol valakivel, köszönnöd kell a napszaknak megfelelően, és az életkorodhoz illően, és bemutatkoznod is érdemes, mivel úgy tűnik, össze leszünk zárva hosszan egy osztályba.

– …Hangyi vagyok… Hogy kell köszönni???

– Az idősebbeknek reggel Jó reggeltet, napközben Jó napot, este pedig Jó estét kell mondani, de az idősebb hölgyeknek kijár a Csókolom, sőt akár a Kezét csókolom is. Magunk között viszont elég a Szia is – mosolygott jóindulatúan Hangyira.

– Akkor, Szia! – viszonozta végre a hangyagyerek a köszöntést, és a mosolyt. – Honnan jöttetek, hogy ilyen okosak vagytok???

Ibi idáig csak állt néma büszkeséggel a bogárkák mögött, de most megszólalt:

– Beszélgessetek tovább! Mennem kell dolgozni! Vigyázzatok magatokra, és egymásra! Délután négyre ide jövök értetek az épület elé! – súgta Ibi, majd megsimogatta a két kis bogárka fejét, és elindult a kijárat felé.

– Sziaaa! – kiáltották utána a lányok.

Amíg csak látták, addig integettek utána, majd visszafordultak új társuk felé.

– Elnézést! – mondta azonnal Csiporka, de Ibinek már sietnie kellett, hogy el ne késsen.

– És mért kérsz azért elnézést?  – nézett rá meglepetten Hangyi.

– Mert kérdeztél valamit, és nem válaszoltam, mert épp akkor búcsúzkodtunk. De tudod, ez akkor is illetlenség.

– Semmi gond! Eddig ilyenről még csak nem is hallottam… – Elárulod, honnan tudtok ilyen rengeteget?

– Az Erdei Tanodában Bagoly Brúnó tanító bácsihoz jártunk iskolába.

– Ti már kijártatok egy iskolááát??? – ámult el Hangyi, és mélységes tisztelet költözött a szemébe. – Akkor minek iratkoztatok be még ide is??? Mire jó nektek az a rettentő nagy tudás???

– Nem tudunk mi olyan sokat – szerénykedett Bíborka. – Téged ezek szerint eddig még senki sem tanított? – kérdezte meg óvatosan, nehogy megsértse osztálytársát.

– Nem bizony. Nálunk a városi hangyáknak nincs általános iskolájuk. Ide, ebbe a magániskolába is csak azért kell járnom, mert a Hangyakirálynő unokája vagyok… – húzta el kelletlenül a száját.

– Kell?! – szólt közbe egy, már mindhármuknak ismerős férfihang.

– Jó napot, Kockás Tanár Úr! – hajtotta meg a fejét egyszerre Csiporka és Bíborka.

– Szervusztok gyerekek! Örülök, hogy legalább hárman időre ideértetek!

– Muszáj volt…! – rántotta meg a vállát Hangyi, és egy jó nagyot fintorgott is hozzá. – Otthon az alattvalók bezzeg egész nap sütifocizhatnak!… – duzzogott.

– Nem tudom, mi az a sütifoci, de azt igen, hogy köszönnöd kellett volna az Igazgató Úrnak! – jött ki a béketűrésből Csiporka.

– Csakugyan? – lepődött meg Hangyi úgy, mintha nem is épp az előbb sorolták volna el neki a bogárkák az illemszabályok egy jó részét. – És mit kellett volna mondanom?

– Azt, hogy Jó napot kívánok.

– Én is Jó napot kívánok! – zuhant be egy kis piros bomba a második lépcsőfokba. – Ó, a fejem! Megint nem lassítottam idejében! Megmondta a mamám, hogy ne kapkodjak állandóan, de a bejáratnál az órán megláttam, hogy elkéstem… – kesergett.

– Te már ismered az órát, Pötyi? – kapta fel a fejét Csiporka.

– Honnan tudod a nevem??? – döbbent meg a pirosság. – Szerintem még sohasem találkoztunk!

– Ó, megérkezett a katicabogarunk is? – lépett ki ismét az iskola elé az Igazgató Úr. – Gyertek be! Nem várunk tovább! Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a késésnek ára van! – rendelkezett Kockás Úr.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése