Az első reggel

Csiporka és Bíborka illemiskolája a Bogársuliban kora reggel

Hétfőn reggel az állatkert bejárata a korábban megszokotthoz képest is nagyon zajos volt. A parkolóba sorra érkeztek a különböző állatsulis gyerekekkel az autók.

– Jó sok itt a gyerek! – jegyezte meg Bíborka, és körbenézett. – Kik azok a hosszúfarkú, szőrös lihegők?? – borzongott meg.

– Ők is kutyák, mint a mi Buksink – mondta Ibi –, de úgy látom, ma ők is elég nyugtalanok, mint te. De nem kell aggódnod, soha nem fogsz egy csoportba kerülni velük.  A Kutyulínó Iskola az állatkert túlsó végén van! – csitította Ibi, miközben a vállára rakta a bogárkákat.

A bejárattól a Bogársuliig kihalt volt a Flamingó sétány.

– Megérkeztünk! – mondta Ibi.

– Nincs itt senki! Biztos, hogy ma kellett jönni?– rémüldözött Bíborka.

– Én itt vagyok! – szólalt meg váratlanul egy hang.

– Hol? Nem látlak! – nézett körbe Csiporka.

– Itt a lépcső alatt! – dugta ki a fejét egy apró, feketésvörös bogár.

Csiporka és Bíborka eltátotta meglepetésében a száját, majd végül a pille odahajolt Csiporka füléhez:

– Olyan, mint erdei barátaink, a hangyák.

– Igen. Tényleg hangya vagyok – húzta ki magát a jó fülű kis jószág. – Csak épp sosem jártam még erdőben. A városi hangyamaffiához tartozom! – dicsekedett.

– Miffia vagy? – nézett rá döbbenten Csiporka.

– Amúgy, meg szia! – tette hozzá Bíborka. – Gondolom, iskolatársak leszünk. Bíborka vagyok, a pillangó, ő pedig a csíkos hasú bogárlány, Csiporka – mutatkozott be a helyzethez képest igen csak illedelmesen.

Csak a csend volt a válasz… A hangyagyerek rezzenéstelen arccal állt előttük, és láthatóan nem tudta, mit kéne tennie.

– Semmi baj! – fogta meg a vállát Csiporka. – Látom, nem tanították meg neked, hogyha találkozol valakivel, köszönnöd kell a napszaknak megfelelően, és az életkorodhoz illően, és bemutatkoznod is érdemes, mivel úgy tűnik, össze leszünk zárva hosszan egy osztályba.

– …Hangyi vagyok… Hogy kell köszönni???

– Az idősebbeknek reggel Jó reggeltet, napközben Jó napot, este pedig Jó estét kell mondani, de az idősebb hölgyeknek kijár a Csókolom, sőt akár a Kezét csókolom is. Magunk között viszont elég a Szia is – mosolygott jóindulatúan Hangyira.

– Akkor, Szia! – viszonozta végre a hangyagyerek a köszöntést, és a mosolyt. – Honnan jöttetek, hogy ilyen okosak vagytok???

Ibi idáig csak állt néma büszkeséggel a bogárkák mögött, de most megszólalt:

– Beszélgessetek tovább! Mennem kell dolgozni! Vigyázzatok magatokra, és egymásra! Délután négyre ide jövök értetek az épület elé! – súgta Ibi, majd megsimogatta a két kis bogárka fejét, és elindult a kijárat felé.

– Sziaaa! – kiáltották utána a lányok.

Amíg csak látták, addig integettek utána, majd visszafordultak új társuk felé.

– Elnézést! – mondta azonnal Csiporka, de Ibinek már sietnie kellett, hogy el ne késsen.

– És mért kérsz azért elnézést?  – nézett rá meglepetten Hangyi.

– Mert kérdeztél valamit, és nem válaszoltam, mert épp akkor búcsúzkodtunk. De tudod, ez akkor is illetlenség.

– Semmi gond! Eddig ilyenről még csak nem is hallottam… – Elárulod, honnan tudtok ilyen rengeteget?

– Az Erdei Tanodában Bagoly Brúnó tanító bácsihoz jártunk iskolába.

– Ti már kijártatok egy iskolááát??? – ámult el Hangyi, és mélységes tisztelet költözött a szemébe. – Akkor minek iratkoztatok be még ide is??? Mire jó nektek az a rettentő nagy tudás???

– Nem tudunk mi olyan sokat – szerénykedett Bíborka. – Téged ezek szerint eddig még senki sem tanított? – kérdezte meg óvatosan, nehogy megsértse osztálytársát.

– Nem bizony. Nálunk a városi hangyáknak nincs általános iskolájuk. Ide, ebbe a magániskolába is csak azért kell járnom, mert a Hangyakirálynő unokája vagyok… – húzta el kelletlenül a száját.

– Kell?! – szólt közbe egy, már mindhármuknak ismerős férfihang.

– Jó napot, Kockás Tanár Úr! – hajtotta meg a fejét egyszerre Csiporka és Bíborka.

– Szervusztok gyerekek! Örülök, hogy legalább hárman időre ideértetek!

– Muszáj volt…! – rántotta meg a vállát Hangyi, és egy jó nagyot fintorgott is hozzá. – Otthon az alattvalók bezzeg egész nap sütifocizhatnak!… – duzzogott.

– Nem tudom, mi az a sütifoci, de azt igen, hogy köszönnöd kellett volna az Igazgató Úrnak! – jött ki a béketűrésből Csiporka.

– Csakugyan? – lepődött meg Hangyi úgy, mintha nem is épp az előbb sorolták volna el neki a bogárkák az illemszabályok egy jó részét. – És mit kellett volna mondanom?

– Azt, hogy Jó napot kívánok.

– Én is Jó napot kívánok! – zuhant be egy kis piros bomba a második lépcsőfokba. – Ó, a fejem! Megint nem lassítottam idejében! Megmondta a mamám, hogy ne kapkodjak állandóan, de a bejáratnál az órán megláttam, hogy elkéstem… – kesergett.

– Te már ismered az órát, Pötyi? – kapta fel a fejét Csiporka.

– Honnan tudod a nevem??? – döbbent meg a pirosság. – Szerintem még sohasem találkoztunk!

– Ó, megérkezett a katicabogarunk is? – lépett ki ismét az iskola elé az Igazgató Úr. – Gyertek be! Nem várunk tovább! Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a késésnek ára van! – rendelkezett Kockás Úr.

***

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése