Hiperszuper bogárrendelő

Csiporka és Bíborka orvosi vizsgálaton

– Á  l  l  a  t k  e  r  t – betűzgette Csiporka, amikor Ibi végre lassított, majd bekanyarodott egy hatalmas parkolóba.

– Megérkeztünk! – kiáltott fel boldogan Bíborka, majd látványosan lehervadt a mosolya, mert eszébe jutott, hogy nem szórakozás az élet. Menni kell vérvételre…

– Menjünk gyorsan, mert elkésünk! – zárta le a kocsit Ibi, és vállán a bogárkákkal startolt a bejárat felé.

– Csóóókolom! – harsogták a bogárkák az ismerős biztonsági őrnek, sőt integettek is neki, de Ibi csak egy sietős jónapottal szaladt tovább.

– F  ó  k  a – betűzgette Bíborka balra tekintve.

– Ó  c  e  n  á  r  i  u  m – olvasta döcögősen Csiporka.  – Az meg mi??? – nézett kérdőn Ibire.

– Az óceán olyan, mint egy nagy tó, ami annyira hatalmas, hogyha napokon át hajózunk rajta, akkor sem látjuk a végét – magyarázta Ibi.

– Akkor hogy fér be ebbe a házba??? – döbbent meg Csiporka.

– És nem fulladnak meg, akik ide bemennek? – kérdezte ijedten Bíborka.

– Nem fér be, és nem halnak meg a bemenők! – kacagta el magát Ibi. – Szép is lenne! Befizetik a belépőt, aztán pár lépés, és meghalnak! Nem is kéne kiépíteni az állatkert többi részét…– nevetgélt tovább Ibi a képtelen ötleten. – Na! Szóval – mondta, amikor végre komolyra tudott váltani –, ebben az épületben mutatják be az óceán élővilágát. És van benne víz is, de csak egy mesterséges vízesés, és jó sok pára formájában.

De eddigre már senki nem figyelt rá. A lányok az útjelző táblákat olvasgatták.

– Merre lehet a rendelő? Milyen sétányon is van? – kérdezte Csiporka.

– A Flamingó sétány közepén. Azt mondta az igazgató úr, ha jól emlékszem.

– Akkor menjünk egyenesen előre! – mutatott Bíborka egy rózsaszín, fél lábon álló madarat mutató tábla felé.

– Tényleg az van kiírva! – bizonygatta a már elég folyékonyan olvasó Csiporka, így Ibi el is indult az útmutatásuk szerint.

Két-három perc gyaloglás után Bíborka rámutatott egy fehér házikóra, aminek az oldalára egy nagy piros keresztet festettek:

– Szerintem ez lesz az! A fogorvosi rendelőn is éppen ilyen jel volt! – bizonygatta.

Amikor a rendelő elé értek, éppen kilépett onnan egy fehér köpenyes nő, aki láthatóan keresett valakit, mert ide-oda tekintgetett igen összehúzott szemmel, mintha úgy messzebbre láthatna.

– Jó napot kívánok! – harsogták a bogárkák.

A nővérke összerezzent ijedtében, mert annyira a távolból várta a vizsgálatra érkezőket, hogy észre sem vette, hogy már ott állnak az orra előtt.

– Szervusztok! – villantotta rájuk a mosolyát, majd leemelte őket Ibi válláról, és elindult befelé. – Ön is jöjjön, kérem! – szólt Ibinek.

– B  o  g  á  r – l  e  g  ó – betűzgette azonnal Csiporka, ahogy a rendelőbe beértek, és az asszisztens beleültette őket a kis bogaraknak tervezett, méretezett vizsgálószékekbe. – Az micsoda?

– Építőjáték apró lényekre átalakítva. Eredetileg embergyerekeknek találták fel, de a gyár az állatkerti Bogársuli kérésére kicsinyítette a méreteket – magyarázta a nővérke, majd mindkét bogárka ölébe öntött egy-egy kosárkányit belőle.

Mindketten azonnal játszani kezdtek. Az új játék annyira lefoglalta őket, hogy észre sem vették az idő múlását.

– Gyertek! Megyünk haza! Köszönjétek meg a vizsgálatot! – hallották a játszásból felriadva Ibi hangját.

– Milyen vizsgálatot? – lepődött meg Csiporka.

– Még meg sem jött a doktor bácsi! – jegyezte meg Bíborka.

– Megérkezett! Meg bizony! – kacagta el magát a nővérke a bogárkák értetlensége láttán. – És már ki is értékelte az eredményeiteket!

– De hát hogy történt? Semmit sem vettem észre! – álmélkodott Csiporka.

– Vizsgálószékeink automatikusan mérik pácienseink súlyát, vérnyomását, magasságát, és vizsgálják a szívműködést. A fotelek aljában rejtett tű van beépítve a vérvételhez. Természetesen önsterilizálóval egybeépítettek, így egyetlen beteg sem kaphat el tőle fertőzést. Biztosan nem is emlékeztek a leülés közbeni apró szúrásra, pedig mindketten egy picit arrébb csusszantatok – mosolyodott el a nővérke. – Annyi éppen elég testnedvet szolgáltatott laboratóriumunk számára, hogy pontos képet kapjunk az egészségi állapototokról – magyarázta el készségesen az asszisztens néni.

– Azta!… – nyögte Csiporka.

– És mi lesz a szemvizsgálattal? – kapott észbe Bíborka.

– Már az is megvolt! A legókba beépített lencserendszerek minden külső beavatkozás nélkül pontos képet adnak a páciensek állapotáról.

A két bogárkának leesett az álla ezen a sosem látott technikai felszereltségen, és szóhoz sem jutottak, ami elég ritkán esett meg velük.

– Zöldre váltott a gomb. Máris nyomtatom az eredményeket – törte meg a csendet ismét a nővérke. Kérem, ezekkel a papírokkal jelentkezzenek holnap reggel nyolc órakora tudásfelmérésen! – tette az asszisztens Ibi kezébe a papírokat.

– És megkérdezhetem, milyen a barátaim eredménye? – szólalt meg végre Ibi. – Tudja, a sok latin kifejezéssel, meg rövidítéssel nem nagyon boldogulok!

– Minden rendben velük! Az értékeik, mondhatni, tökéletesek! – simogatta meg búcsúzóul a nővérke a bogárkák fejét, majd visszaültette őket Ibi gallérjára, köszönt, s visszament a rendelőbe.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 08. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése