Mobilbaj és pánik

Csiporka és Bíborka majrézik

Egy szempillantás alatt eltelt az iskola előtti hét első fele. Csiporka, miután a betűkártyákkal önállóan megtanult olvasni, segített Bíborkának is a szavak összeolvasásában, összerakásában.

– De nagy csönd van odafent! – állapította meg Ibi a boltban. – Csak nem elaludtak a lányok?!

Mivel épp nem volt vevő, felszaladt az emeletre, hogy megbizonyosodjon, nincs semmi baj.

– M á r  e g é sz e n  – betűzgette Bíborka a bogárka által a mobilba pötyögött szöveget, amikor az egész képernyő elsötétült.

– Ó! – kapott a fejéhez a pillangó. – Már sosem tudom meg, mit írtál nekem. Ibi! Segítség! – kiáltozott, mert észre sem vette, hogy barátnőjük már mellettük áll.

– Itt vagyok! Mi a baj?

– Nézd csak, milyen sötét lett a telefonod ablaka! Elromlott? Most akkor hogy tanulok meg olvasni?! – jajongott kétségbeesetten a pille.

– Szerintem nincs vele semmi baj, csak lemerült. Mindjárt bedugom, csak megkeresem a töltőt. Jó sokat gyakoroltatok! Igazán erős az akkumulátora, és szinte teljes töltöttségű volt, amikor reggel odaadtam nektek – mosolygott Ibi. – Szabad ám beszélgetnetek is, nem csak írogatni, olvasgatni! Tudjátok mit? Előveszem nektek a régi mesekönyveimet! Azokból aztán olvashattok egész nap! Nem kell őket töltögetni!– mosolygott rájuk, miközben áramba dugta a mobilját.

– Vannak mesekönyveid??? De hát te felnőtt vagy?! – lepődött meg Csiporka.

– Hát persze! Lehet, hogy hihetetlen – nézett végig magán Ibi mosolyogva –, de én is kicsinek születtem. Meg különben is, a mese mindenkinek való! Csak nem hittétek, hogy kidobtam a régi kedvenceimet???

– Vegyük elő most azonnal! – könyörgött Csiporka.

– Sajnos, csak este lesz rá időnk, mert egy óra múlva ott kell lennünk az iskolaorvosnál. Csak nem elfelejtettétek a nagy olvasásban?!

– Hűűű! Tényleg! És még meg sem mosdottunk… – mondta a pille.

– És nem is reggeliztünk! – simogatta meg mindig éhes hasát Csiporka.

– A mosdás mehet, de az evést el kell halasztanotok a vérvétel utánra – javasolta Ibi.  Készítek nektek friss mosdóvizet, meg tiszta törölközőket. A tusfürdő a helyén van!

A bogárkák hamar elkészültek, de Ibi, ahogy Bíborkára nézett, rögtön látta, hogy valami nem stimmel.

– Hogyan vesznek vért? És minek az egyáltalán? – bökte ki végül a pillangó, akinek minden újdonsággal szemben fenntartásai voltak.

– Egy pici tűt szúrnak belétek, kémcsövekbe teszik a vért, majd vizsgálgatják. Nem is hinnétek, mi minden meg tudnak abból a néhány cseppből állapítani! Persze én nem vagyok orvos, de azt azért tudom, hogy még a fertőzések, a gyulladások is kimutathatók vele. És aki betegséghordozó, az nem mehet közösségbe. Tudod, Bíborkám? – mosolygott rá Ibi olyan kedvesen, ahogy csak bírt, hogy csökkentse a félelmét.

– Hűűű! Nem akarom! – szorította karjaival körbe magát a pille! – Az a tű olyan hegyes! Láttam, amikor a fogadat gyógyították! Biztosan fájni fog! – borzongott meg.

– Fájni fog, az igaz! De nem annyira, hogy az én okos kis barátnőim ne tudnák elviselni!

– Ééés mit csinálnak még velünk? – nyelt egy nagyot Bíborka.

– Megmérik a magasságotokat, a súlyotokat…

– Jaj! Akkor kiderül, hogy még mindig kövér vagyok! – szontyolodott el Csiporka.

– Nem vagy kövér! Csak kedvesen kerekded! Rengeteget fogytál már! Nem emlékszel, hogy néhány pillanatra már megtartott a szárnyad a levegőben? – nyugtatgatta Ibi. – És valószínűleg a szemeteket is megvizsgálják, hogy szükségetek van-e szemüvegre – folytatta.

– Szemüveeeg?! Mint Márti mamának? De hát mi nem vagyunk öregek!!! – méltatlankodott Bíborka, aki titokban nagyon hiú volt a külsejére.

– Sajnos a fiataloknak, sőt az egészen kicsi gyerekeknek is lehetnek látási problémái. Az egyik távolra nem lát tisztán, a másik meg közelre. És különben is, ma már olyan gyönyörű, egyedi keretek kaphatók, amiben mindenki jól érezheti magát.

– Persze! És, ha rám teszik, majd megint nem bír el a szárnyam…– bosszankodott jó előre Csiporka.

– Jobb lesz, ha azonnal indulunk, mielőtt még mindenféle kórságot beképzeltek magatoknak! – kacagott Ibi, és fordultában a gallérjára ültette a bogárkákat. Leszaladt a lépcsőn, kitette a rögtön jövök táblát a bolt ajtajára, és bepattantak az út szélén álló ezüst kocsiba.

– Na, Viki! – nógatta Ibi kedvesen. – Most mutasd meg, mit tudsz! Tíz perc múlva az orvosnál kell lennünk!

Ibi egyik kezével bekötötte magát a biztonsági övvel, a másikkal elfordította az indítókulcsot, s egy szempillantás alatt belevetették magukat az utcai forgalomba.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése