Mobilbaj és pánik

Csiporka és Bíborka majrézik

Egy szempillantás alatt eltelt az iskola előtti hét első fele. Csiporka, miután a betűkártyákkal önállóan megtanult olvasni, segített Bíborkának is a szavak összeolvasásában, összerakásában.

– De nagy csönd van odafent! – állapította meg Ibi a boltban. – Csak nem elaludtak a lányok?!

Mivel épp nem volt vevő, felszaladt az emeletre, hogy megbizonyosodjon, nincs semmi baj.

– M á r  e g é sz e n  – betűzgette Bíborka a bogárka által a mobilba pötyögött szöveget, amikor az egész képernyő elsötétült.

– Ó! – kapott a fejéhez a pillangó. – Már sosem tudom meg, mit írtál nekem. Ibi! Segítség! – kiáltozott, mert észre sem vette, hogy barátnőjük már mellettük áll.

– Itt vagyok! Mi a baj?

– Nézd csak, milyen sötét lett a telefonod ablaka! Elromlott? Most akkor hogy tanulok meg olvasni?! – jajongott kétségbeesetten a pille.

– Szerintem nincs vele semmi baj, csak lemerült. Mindjárt bedugom, csak megkeresem a töltőt. Jó sokat gyakoroltatok! Igazán erős az akkumulátora, és szinte teljes töltöttségű volt, amikor reggel odaadtam nektek – mosolygott Ibi. – Szabad ám beszélgetnetek is, nem csak írogatni, olvasgatni! Tudjátok mit? Előveszem nektek a régi mesekönyveimet! Azokból aztán olvashattok egész nap! Nem kell őket töltögetni!– mosolygott rájuk, miközben áramba dugta a mobilját.

– Vannak mesekönyveid??? De hát te felnőtt vagy?! – lepődött meg Csiporka.

– Hát persze! Lehet, hogy hihetetlen – nézett végig magán Ibi mosolyogva –, de én is kicsinek születtem. Meg különben is, a mese mindenkinek való! Csak nem hittétek, hogy kidobtam a régi kedvenceimet???

– Vegyük elő most azonnal! – könyörgött Csiporka.

– Sajnos, csak este lesz rá időnk, mert egy óra múlva ott kell lennünk az iskolaorvosnál. Csak nem elfelejtettétek a nagy olvasásban?!

– Hűűű! Tényleg! És még meg sem mosdottunk… – mondta a pille.

– És nem is reggeliztünk! – simogatta meg mindig éhes hasát Csiporka.

– A mosdás mehet, de az evést el kell halasztanotok a vérvétel utánra – javasolta Ibi.  Készítek nektek friss mosdóvizet, meg tiszta törölközőket. A tusfürdő a helyén van!

A bogárkák hamar elkészültek, de Ibi, ahogy Bíborkára nézett, rögtön látta, hogy valami nem stimmel.

– Hogyan vesznek vért? És minek az egyáltalán? – bökte ki végül a pillangó, akinek minden újdonsággal szemben fenntartásai voltak.

– Egy pici tűt szúrnak belétek, kémcsövekbe teszik a vért, majd vizsgálgatják. Nem is hinnétek, mi minden meg tudnak abból a néhány cseppből állapítani! Persze én nem vagyok orvos, de azt azért tudom, hogy még a fertőzések, a gyulladások is kimutathatók vele. És aki betegséghordozó, az nem mehet közösségbe. Tudod, Bíborkám? – mosolygott rá Ibi olyan kedvesen, ahogy csak bírt, hogy csökkentse a félelmét.

– Hűűű! Nem akarom! – szorította karjaival körbe magát a pille! – Az a tű olyan hegyes! Láttam, amikor a fogadat gyógyították! Biztosan fájni fog! – borzongott meg.

– Fájni fog, az igaz! De nem annyira, hogy az én okos kis barátnőim ne tudnák elviselni!

– Ééés mit csinálnak még velünk? – nyelt egy nagyot Bíborka.

– Megmérik a magasságotokat, a súlyotokat…

– Jaj! Akkor kiderül, hogy még mindig kövér vagyok! – szontyolodott el Csiporka.

– Nem vagy kövér! Csak kedvesen kerekded! Rengeteget fogytál már! Nem emlékszel, hogy néhány pillanatra már megtartott a szárnyad a levegőben? – nyugtatgatta Ibi. – És valószínűleg a szemeteket is megvizsgálják, hogy szükségetek van-e szemüvegre – folytatta.

– Szemüveeeg?! Mint Márti mamának? De hát mi nem vagyunk öregek!!! – méltatlankodott Bíborka, aki titokban nagyon hiú volt a külsejére.

– Sajnos a fiataloknak, sőt az egészen kicsi gyerekeknek is lehetnek látási problémái. Az egyik távolra nem lát tisztán, a másik meg közelre. És különben is, ma már olyan gyönyörű, egyedi keretek kaphatók, amiben mindenki jól érezheti magát.

– Persze! És, ha rám teszik, majd megint nem bír el a szárnyam…– bosszankodott jó előre Csiporka.

– Jobb lesz, ha azonnal indulunk, mielőtt még mindenféle kórságot beképzeltek magatoknak! – kacagott Ibi, és fordultában a gallérjára ültette a bogárkákat. Leszaladt a lépcsőn, kitette a rögtön jövök táblát a bolt ajtajára, és bepattantak az út szélén álló ezüst kocsiba.

– Na, Viki! – nógatta Ibi kedvesen. – Most mutasd meg, mit tudsz! Tíz perc múlva az orvosnál kell lennünk!

Ibi egyik kezével bekötötte magát a biztonsági övvel, a másikkal elfordította az indítókulcsot, s egy szempillantás alatt belevetették magukat az utcai forgalomba.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése