Az első üzenet

Csiporka és Bíborka olvas, sms-t ír

Ibi hajnalban, még az óracsörgés előtt lapok súrlódására, élénk csámcsogásra, és dünnyögésre ébredt.

– M – mormogta Csiporka, és lecsapta a mackós kártyát az asztalra. – I, mint ibolya – motyogta teljesen elmerülve, majd a liláskék virágos kártyát a mackós mellé tette.

– M  i , mi, vagyis mi, mi hárman! – kiáltott fel örömében. – Már értem, hogyan kell olvasni! – tapsolt ugrálva boldogságában.

Aztán újabb kártyáért nyúlt, felnézett, és észrevette, hogy már nincs egyedül.

– Hát te miért nem alszol? – lepődött meg, amikor a pizsamában ásítozó Ibit meglátta a pult mellett.

Ibi válasz helyett megfogta a betűkártyákat, és rakosgatni kezdett.

– H, mint hangya, O, mint Opel, gy, mint gyufa – betűzgette Csiporka, majd összeolvasta: – Hogy – és kérdőn nézett Ibire, hogy jó volt-e az összeolvasása.

Ibi nem felelt, csak bólintott, majd folytatta a kirakást.

– T, mint tányér, u, mint uborka, d, mint dió, n, mint nap, é, mint érem, k, mint kutya. Tud-nék – olvasta össze. – Hogy tudnék…

A jutalma újabb bólintgatás, és rakosgatás lett.

– H, mint hangya, a, mint asztal. Ha. Hogy tudnék, ha…

Ibi rezzenéstelen arccal folytatta.

– B, mint Bíborka, e, mint egér, sz, mint szellő, é, mint érem, sz, mint szellő. Beszélsz. Hogy, tudnék, ha beszélsz? – olvasta össze a teljes mondatot a bogárka, majd egy szempillantás alatt az értelmüket is felfogta, és elborult az arca.

– Jaj! Felzavartalak?! – ijedt meg Csiporka. – Bocsáss meg! De annyira kíváncsi voltam az olvasásra, hogy nem tudtam aludni! Ki kellett próbálnom a kártyákat!

– Szerintem te már kártyák nélkül is boldogulnál! – dicsérte meg büszkén Ibi, és elővette a mobilját, és írni kezdett a billentyűzeten:

– N A GY O N   B… –  mondta Csiporka alig akadozva, majd kikereste a kétpöttyös bögre betűt a szókártyák közül. – Ja, ü, mint ürge! – csapott a fejére. – Büszle – olvasta. – Mi az a büszle? – nézett értetlenül Ibire.

Ibi egy szót sem szólt, csak kikereste a l, mint levél, és a k, mint kutya kártyákat. Kitette mindkettőt Csiporka elé, és csak utána kérte:

– Nézd csak meg, melyikhez hasonlít? Vizsgáld meg a két betű különbségeit is, hogy jól meg tudd őket jegyezni!

– A l–nek nincs pocakja, meg csőre sem! A kutyának meg van! Csőrös kutya! – kacagott fel jóízűen Csiporka.

Aztán, amikor jól kikacagta magát, összeolvasta a szót: – büszke, majd folytatta: u a gy o k. – Olyan szó nincs! Megint összekevertem két betűt! A csudába! – szidta magát, mert fogalma sem volt, hogy az olvasás nagyon nem könnyű tudomány. – Az u-nak alsó farkincája van. A v majdnem ugyanolyan, de felül van farkincája. Aha! – motyogta maga elé. – Akkor ez v! Vagyok! – mondta ki a szót, és Ibire nézett a folytatást várva.

Ibi elmosolyodott, és azonnal gépelt tovább.

– R, mint radiátor, á, mint ágy, d, mint dió – szavalta fáradhatatlanul Csiporka. – Rád. Nagyon büszke vagyok rád! – olvasta össze a jó hosszú mondatot Ibi mobiljáról, és lassan megértette a szavak üzenetét is.

Ibihez pattant, és megölelte.

– Csakugyan? – nézett bele kérdőn a lassan könnybelábadó kék szemekbe.

– Hát persze! Még az embergyerekek sem tanulnak meg ilyen hamar olvasni, és főként nem egyedül, mint te! Hogy ne lennék büszke az én kis okos barátnőmre! – simogatta meg Ibi Csiporka csápos kis fejét.

Csiporka örömében ugrálni kezdett, és csapdosott apró szárnyaival.

– Tudok olvasni! Tudok olvasniiii!!! – skandálta, aztán a meglepetéstől a szája is tátva maradt, mert érezte, hogy a felugrás után néhány pillanatig a levegőben maradt.

– Csiporka! Te nem soká megtanulsz repülni! – pottyant mellé meglepődve az örömzajra felébredő pillangó.

– Ó, de boldog lesz Márti mama, ha megtudja, hogy hatásos a fogyókúrás receptje! –mosolyodott el Ibi. – Megírod neki egy szöveges üzenetben, Csiporkám?

– Csiporka már tud írni, meg olvasni??? – kerekedett ki a kis pille amúgy is nagy szeme.

– Az éjjel alvás helyett is gyakorolt, és már egészen jól megy neki! – felelte Ibi, és Csiporka elé tette a mobilját.

A bogárka biztatást várva Ibire nézett, majd a helyeslő bólintás után rápattant az első betűre, aztán meg sorban a többire:

„Márti mama! Megtanultam olvasni, és egy kicsit már repülni is! Ölellek szeretettel: Csiporka”

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Szerző: 2018. 07. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése