Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A fárasztó önállóság
Csiporka és Bíborka megküzd a tudásért
Másnap reggel az óra kerregése ébresztette a kis csapatot. Még Bíborka sem pattant ki, mint máskor, ahogy az első napsugár a szemébe világított. Miközben a reggeli rutint végezték, csak akkor szólaltak meg, ha Ibi az újabb betűhöz kért szót tőlük.
– B – mondta Ibi.
– Béka – vágta rá gondolkodás nélkül Csiporka.
– Nem azt nem akarom! – riadt meg régi támadójának nevét meghallva azonnal Bíborka.
– És, ha nyelv nélkül rajzoljuk? – próbálkozott tovább Csiporka.
– Lerajzolom inkább Bíborkát! – ajánlotta Ibi gyorsan, nehogy sértődés legyen a dologból. – Állj ide elém, és mosolyogj! – kérte, és a pillangólányból elszállt minden feszültség, és önfeledten pózolt barátnőjének.
– C – nek jó lesz a cérna. Varrtatok már vele, biztosan ráismertek, hiszen annyit küszködtetek!
– A cs én szeretnék lenni! – jelentette ki Csiporka, és választ sem várva Ibi elé állt.
– Behúztad a hasad! – vigyorodott el Bíborka.
– Dehogy! – háborodott fel a bogárka.
– Azt nem tudom lerajzolni! – jelentette ki Ibi.
– Mit? – nézett rá döbbenten Csiporka. – Csak nem azt akarod mondani, hogy akkora a hasam, hogy rá sem fér a lapra???
– Dehogy! A dehogyot nem tudom lerajzolni. De diót tudok! – firkantotta a lapra egy mozdulattal a csonthéjas gyümölcsöt Ibi, utána felkapta a fejét, és az órára nézett. – Te jó ég! Észre sem vettem, hogy nyitnom kell.
– Akkor a kilincs nyomogatása volt az a furcsa zaj – állapította meg Bíborka.
– Ibi gyorsan kitárta az ajtót, és a hűs levegővel együtt a vevők is beözönlöttek. Ahogy meglátták az előző nap érkezett friss virágokat, még az apró várakozás miatti dühük is elillant.
– Egy szál rózsát kérnék! Tenne rá díszítésül egy kis egeret? Az unokámnak viszem! Az a kedvence!
– Az jó lesz! – vágta rá Ibi, és már majdnem a ceruzáért nyúlt, amikor eszébe jutott, hogy a vevő ott áll előtte, s neki bizony dolgoznia kell, nem csak játszani, tanítgatni a lányokat.
– Mi lesz jó??? Talán ismeri az unokámat??? – értetlenkedett a furcsa választ hallva a hölgy.
– Ó, elnézést! Máris csomagolom! Csak nagyon belefeledkeztünk a betűtanulásba a barátnőimmel.
– Elég lesz egy selyempapírba csomagolni! Itt az Érembolt mellett laknak – mutatott a néni a túloldalra.
– De szuper! Az is pont jó lesz! – vágta rá most Csiporka.
– Mi? – értetlenkedett ismét a néni.
– Érmét szerintem tudunk rajzolni! Köszönöm, hogy tetszett segíteni a kitalálásban! – hálálkodott Csiporka, és már fogta is a ceruzát, hogy lerajzolja a néni szavát.
Ibi mindeközben gyönyörűen feldíszítette a virágokat, és már adta is a vevő kezébe, aki a szépséget a kezében tartva megenyhült, bár továbbra is értetlenül szemlélte a virágboltban történteket.
Aztán egyre több vevő érkezett, és Ibi már nem tudott tovább rajzolgatni a bogárkákkal.
– Még szerencse, hogy este minden betűt ráírt Ibi a kártyákra! – jegyezte meg Csiporka. – Szerintem folytassuk nélküle a rajzolást, mert sosem készülünk el! – indítványozta.
Záróra környékére mindennel elkészültek.
– Csiporka! Hol vagytok? – kereste őket Ibi egyre elkeseredettebben, mert még lelkiismeret furdalása is volt, hogy szinte egész délután rá sem tudott nézni a lányokra.
– Bíborka! Merre vagy? – szólongatta őket, míg végre észrevette, hogy mindketten egy-egy színes ceruzára borulva, hortyogva alszanak a kártyák fölött.
– Ó, te jó ég! – motyogta maga elé. – Rengeteget dolgozhattatok! Nem csoda, hogy mindketten kimerültetek! Hagylak is aludni benneteket, úgy is este van.
Felszaladt a két csíkos takaróért, a kispárnákért. Betakargatta barátnőit, hiszen a virágoknál mindig hűvösebb volt, mint a lakrészben, hogy a növények hosszabban frissen maradjanak.
– Aludjatok jól! – suttogta, aztán csendben megcsinálta a napi elszámolást, lezuhanyozott, és maga is lefeküdt.
Ibi hajnalban egy pillekönnyű érintésre ébredt.
– Álmodom? – szólalt meg.
– Ne ugorj fel! Csak én vagyok! – suttogta barátnője nyakmelegébe bújva Bíborka.
– Hogy kerülsz ide? – kérdezte Ibi, és betakargatta a pillangót. – És hol van Csiporka??
– Hol? Hát odale’! Lelopta rólam a takarót! Addig huzigálta, míg nekem már egy csepp sem jutott! Úgy vacogok, hogy alig tudtam felrepülni hozzád! – panaszolta a pille a kellemes melegben egy szempillantás alatt elálmosodva.
– Aludj csak! – mosolyodott el Ibi. Ránézett az órára. Megnyugodott, hogy még bőven alhat, s néhány pillanat múlva csak egyenletes szuszogása hallatszott.
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Pomaranski Luca portréja
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Történetek a füstölődő szal...
Pince bejárat, Tokaj
Emlék
Rekviem-féle egy pót-nagyap...
Síkpályás hegymászás feltör...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Szilágyi Imre statisztikus...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feljárat a borospincékhez
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Szent Donát kápolna Balaton...
Sárga tengeralattjáró és vö...
Isten lélegzete
Mezitlábas Madonnák a Hagia...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése