A fárasztó önállóság

Csiporka és Bíborka megküzd a tudásért

Másnap reggel az óra kerregése ébresztette a kis csapatot. Még Bíborka sem pattant ki, mint máskor, ahogy az első napsugár a szemébe világított. Miközben a reggeli rutint végezték, csak akkor szólaltak meg, ha Ibi az újabb betűhöz kért szót tőlük.

– B – mondta Ibi.

– Béka – vágta rá gondolkodás nélkül Csiporka.

– Nem azt nem akarom! – riadt meg régi támadójának nevét meghallva azonnal Bíborka.

– És, ha nyelv nélkül rajzoljuk? – próbálkozott tovább Csiporka.

– Lerajzolom inkább Bíborkát! – ajánlotta Ibi gyorsan, nehogy sértődés legyen a dologból. – Állj ide elém, és mosolyogj! – kérte, és a pillangólányból elszállt minden feszültség, és önfeledten pózolt barátnőjének.

– C – nek jó lesz a cérna. Varrtatok már vele, biztosan ráismertek, hiszen annyit küszködtetek!

– A cs én szeretnék lenni! – jelentette ki Csiporka, és választ sem várva Ibi elé állt.

– Behúztad a hasad! – vigyorodott el Bíborka.

– Dehogy! – háborodott fel a bogárka.

– Azt nem tudom lerajzolni! – jelentette ki Ibi.

– Mit? – nézett rá döbbenten Csiporka. – Csak nem azt akarod mondani, hogy akkora a hasam, hogy rá sem fér a lapra???

– Dehogy! A dehogyot nem tudom lerajzolni. De diót tudok! – firkantotta a lapra egy mozdulattal a csonthéjas gyümölcsöt Ibi, utána felkapta a fejét, és az órára nézett. – Te jó ég! Észre sem vettem, hogy nyitnom kell.

– Akkor a kilincs nyomogatása volt az a furcsa zaj – állapította meg Bíborka.

– Ibi gyorsan kitárta az ajtót, és a hűs levegővel együtt a vevők is beözönlöttek. Ahogy meglátták az előző nap érkezett friss virágokat, még az apró várakozás miatti dühük is elillant.

– Egy szál rózsát kérnék! Tenne rá díszítésül egy kis egeret? Az unokámnak viszem! Az a kedvence!

– Az jó lesz! – vágta rá Ibi, és már majdnem a ceruzáért nyúlt, amikor eszébe jutott, hogy a vevő ott áll előtte, s neki bizony dolgoznia kell, nem csak játszani, tanítgatni a lányokat.

– Mi lesz jó??? Talán ismeri az unokámat??? – értetlenkedett a furcsa választ hallva a hölgy.

– Ó, elnézést! Máris csomagolom! Csak nagyon belefeledkeztünk a betűtanulásba a barátnőimmel.

– Elég lesz egy selyempapírba csomagolni! Itt az Érembolt mellett laknak – mutatott a néni a túloldalra.

– De szuper! Az is pont jó lesz! – vágta rá most Csiporka.

– Mi? – értetlenkedett ismét a néni.

– Érmét szerintem tudunk rajzolni! Köszönöm, hogy tetszett segíteni a kitalálásban! – hálálkodott Csiporka, és már fogta is a ceruzát, hogy lerajzolja a néni szavát.

Ibi mindeközben gyönyörűen feldíszítette a virágokat, és már adta is a vevő kezébe, aki a szépséget a kezében tartva megenyhült, bár továbbra is értetlenül szemlélte a virágboltban történteket.

Aztán egyre több vevő érkezett, és Ibi már nem tudott tovább rajzolgatni a bogárkákkal.

– Még szerencse, hogy este minden betűt ráírt Ibi a kártyákra! – jegyezte meg Csiporka. – Szerintem folytassuk nélküle a rajzolást, mert sosem készülünk el! – indítványozta.

Záróra környékére mindennel elkészültek.

– Csiporka! Hol vagytok? – kereste őket Ibi egyre elkeseredettebben, mert még lelkiismeret furdalása is volt, hogy szinte egész délután rá sem tudott nézni a lányokra.

– Bíborka! Merre vagy? – szólongatta őket, míg végre észrevette, hogy mindketten egy-egy színes ceruzára borulva, hortyogva alszanak a kártyák fölött.

– Ó, te jó ég! – motyogta maga elé. – Rengeteget dolgozhattatok! Nem csoda, hogy mindketten kimerültetek! Hagylak is aludni benneteket, úgy is este van.

Felszaladt a két csíkos takaróért, a kispárnákért. Betakargatta barátnőit, hiszen a virágoknál mindig hűvösebb volt, mint a lakrészben, hogy a növények hosszabban frissen maradjanak.

– Aludjatok jól! – suttogta, aztán csendben megcsinálta a napi elszámolást, lezuhanyozott, és maga is lefeküdt.

Ibi hajnalban egy pillekönnyű érintésre ébredt.

– Álmodom? – szólalt meg.

– Ne ugorj fel! Csak én vagyok! – suttogta barátnője nyakmelegébe bújva Bíborka.

– Hogy kerülsz ide? – kérdezte Ibi, és betakargatta a pillangót. – És hol van Csiporka??

– Hol? Hát odale’! Lelopta rólam a takarót! Addig huzigálta, míg nekem már egy csepp sem jutott! Úgy vacogok, hogy alig tudtam felrepülni hozzád! – panaszolta a pille a kellemes melegben egy szempillantás alatt elálmosodva.

– Aludj csak! – mosolyodott el Ibi. Ránézett az órára. Megnyugodott, hogy még bőven alhat, s néhány pillanat múlva csak egyenletes szuszogása hallatszott.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése