Bogár-szókártya

Csiporka és Bíborka betűkártyákat készít Ibivel

– És mikor kezdjük a betűtanulást? – kérdezte az egész napi munka és játék után, a fáradhatatlan Csiporka.

– Holnap – mondta Ibi –, mert nincsenek betűkártyáink. Nem fáradtatok még el?

– Betűkártyááák? Hát, az mi? – kérdezte Bíborka meg sem hallva a fáradtságra vonatkozó részt.

– Olyan lapocskák, amin egyszerre látod a hangot eszedbe juttató képet, és a hang betűpárját nagy és kis nyomtatott változatban.

– És mikor megyünk a boltba? – érdeklődött finoman Bíborka.

– Nem megyünk boltba, hiszen benne vagyunk a boltban – somolygott Ibi, aki szándékosan értette félre kis barátnője burkolt kérdését.

– De akkor honnan lesznek tanulókártyáink…? – csüggedt el a pillangó egy szempillantás alatt.

– Csak nem képzeled, hogy boltban vesszük? Megcsináljuk magunknak! Mindjárt hozok le kartonpapírt, grafitot, filctollat és színes ceruzákat!

– És mi készítjük el a saját játékunkat? – örvendezett Csiporka.

– Mi bizony! Hiszen mire mindent megrajzolunk, ráírunk, kiszínezünk, a legtöbbet meg is fogjátok jegyezni!

– Tartsátok a frontot a boltban, míg felmegyek! – indult azonnal Ibi a lakásba a kellékekért.

Szerencsére nem jött senki, mert a lányok attól tartottak, most nem tudnának szépen, udvariasan társalogni. Éppen most, amikor életük első, igazi játékát fogják elkészíteni.

– Na, itt is vagyok! – pakolt le mindent a pultra Ibi.

Lesimította a vastag, fehér lapot, majd fogott egyhosszú műanyagot, és mellette apró vonalkákat tett.

– Honnan tudod, hová tedd a vonalkát? – kérdezte Csiporka?

– Jé! Mind ugyanakkora távolságra van! – ámult Bíborka.

– Ez – mutatott Ibi a hosszú műanyagra – egy távolságmérő segédeszköz. Vonalzónak hívják. Hajoljatok csak ide! – hívta a bogárkákat egészen közel. – Az apró barázdák a milliméterek. A nagyobbak a centiméterek.

– Megszámolhatom, hány milliméterre vannak egymástól a centiméterek? – kérdezte Csiporka, és már oda is dugta mutatóujját az elsőhöz.

– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

– Akkor egy centiméter tíz milliméter – vonta le a következtetést a pille.

– És akkor ezek a számok minek rá? – nézett Csiporka értetlenül Ibire.

– A vonalzó kitalálója jól ismerte az embereket. Tudta, nem szeretnek számolgatni, meg szemet meresztgetni.

– Jé! – mondta Bíborka. – Az ötödik milliméternél egy picit nagyobb a vonalka! – rakosgatta bizonyítékul a mutatóujját sorba Bíborka.

– A centikhez meg számokat is írtak! Ez ám a segítség! – örvendezett Csiporka.

– Meg tudod mérni, mekkorákra jelöltem ki a kártyáinkat? – kérdezte a bogárkát Ibi.

– Meg én! – mondta Csiporka, és már kezdte is egybeigazítani a lap szélét a nullával. – Két centi a magassága, és – mért tovább Bíborka segítségével Csiporka –, és két centi a hosszúsága is. Jól mértem?

– Jól bizony! – mosolygott Ibi.

– Miért ilyen kicsik? – kérdezte Bíborka.

– Mert nem bírnátok el, ha nagyobbra hagytam volna. Így pedig kettesben is tudtok velük játszani.

– Hány lap kell összesen? – kérdezte Csiporka.

– Hűűűű, pontosan nem is emlékszem… – szégyenkezett Ibi. – Pedig tanultuk az iskolában. De sebaj! Mindjárt elmondom az ábécét, és megszámoljuk!

– Mimécééét? – nézett nagyot Bíborka.

– Az okos nyelvészek – kezdte Ibi, de nem bírta folytatni, mert megérezte, hogy Bíborka apró ujjaival a szája körül matat.

– Akinek van nyelve, az nyelvész? – kérdezte meg a pillangó Ibi szájába dugva az ujjait.

– Nem! Az még nem az!

– Volt nyelve Buksi kutyának, Pihe cicának, Márti mamának és Ibinek is – mondta Csiporka. Ha mindenkinek van, akkor az nem valami különleges dolog, ugye? – nézett kérdőn Ibire.

– Bizony! A nyelvész nem csupán annyi, hogy van-e valakinek nyelve – kacagott Ibi. – A nyelvész egy olyan tudós, aki egy nép nyelvével foglalkozik.

– Megméri őket? – emelgette Ibi nyelve felé a vonalzót a pille.

– Nem, Bíborkám! Megvizsgálja a hangokat, és szabályszerűségeket keres köztük. És sokszor összehasonlítja őket más népek nyelveivel is.

– Hát nem minden ember a mi nyelvünkön beszél??!! – lepődött meg Bíborka.

– Nem bizony! Sok-sok ma élő nyelv létezik. Szerintem az állatkertben majd fogsz hallani nem magyarul beszélő embereket is.

– És honnan tudjuk akkor, hogy mit mondanak, ha egyszer nem a mi nyelvünket használják? – kérdezte Csiporka.

– Az iskolákban minden gyerek tanulhat idegen nyelveket. A legtöbben az angolt, vagy a németet választják, de sok iskolában lehet még oroszul, franciául, olaszul is tanulni a mi országunkban.

– De érdekes! Majd este mutatsz ilyen „másnyelvet” a számítógépeden? – kérte a minden iránt érdeklődő Csiporka.

– Hát persze, ha szeretnéd! De hol is hagytuk abba? Az ábécénél? Jól elkanyarodtunk tőle… Szóval, a nyelvészek sorba rakták a magyar nyelv hangjait – mondta Ibi, majd sorolni kezdte szép lassan, és minden lapocskára ráírta a hozzá kapcsolódó betűt:

–A á b c cs d e é f g gy h i í j k l ly…

– Miért írsz a jö-höz két betűt? – lepődött meg Csiporka. – A többi hang csak egy-egy betűt kapott. Miért kivételezel pont ezzel?

– Nem kivételezek én! – mosolyodott el Ibi, de a magyarban ez egy különlegesség. Nem azonosan ejtették a j hangot nagyon–nagyon régen a magyarok lakta területeken, így kétféle betű kapcsolódott hozzá. Ma már nem nagyon van olyan hely, ahol eltérő lenne a j és a ly ejtése, de mi hagyománytisztelő népek vagyunk, így megtartottuk a nyelvünkben ezt a régiséget. Na, folytatom az ábécét. Számolsz, Csiporka?

– Igen!

– … m n ny o ó ö ő p r s sz t ty u ú ü ű v z zs – fejezte be Ibi.

– Ez harminckilenc – mondta a bogárka, aki az ujjait használta segítségként a számoláshoz.

– Tényleg! Hogy felejthettem el! – kapott a fejéhez Ibi. – Pedig jó voltam nyelvtanból! – mosolygott a lányokra. – Na, kezdjük a rajzolást! Mondjatok a-val kezdődő szót!

– Asztal – vágta rá Csiporka.

– Az jó lesz! Már rajzolom is! – kapta fel Ibi a vékony, fekete filcet, és egy szempillantás múlva ott is állt egy asztal.

– Jön az á.

– Álom – mondta Bíborka csendesen.

– Álmot nem tudok rajzolni. Hisz mindenki mást álmodik. Mondjatok valami mást!

– Ágy – vágta rá Csiporka, és egy nagyot ásított.

– Ezt még lerajzolom, de utána már pihennünk kell. Majd leragad a szemem!

– Hr…sz…..hr…sz…. – jött a válasz a pillétől.

Ibi óvatosan beemelte az ágyába, betakargatta, aztán ők is nyugovóra tértek. Amikor már majdnem elaludtak, Csiporka megszólalt:

– Ki gondolta volna, hogy ilyen fárasztó dolog a tanuláááááász…sz…sz…

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése