Bogár-szókártya

Csiporka és Bíborka betűkártyákat készít Ibivel

– És mikor kezdjük a betűtanulást? – kérdezte az egész napi munka és játék után, a fáradhatatlan Csiporka.

– Holnap – mondta Ibi –, mert nincsenek betűkártyáink. Nem fáradtatok még el?

– Betűkártyááák? Hát, az mi? – kérdezte Bíborka meg sem hallva a fáradtságra vonatkozó részt.

– Olyan lapocskák, amin egyszerre látod a hangot eszedbe juttató képet, és a hang betűpárját nagy és kis nyomtatott változatban.

– És mikor megyünk a boltba? – érdeklődött finoman Bíborka.

– Nem megyünk boltba, hiszen benne vagyunk a boltban – somolygott Ibi, aki szándékosan értette félre kis barátnője burkolt kérdését.

– De akkor honnan lesznek tanulókártyáink…? – csüggedt el a pillangó egy szempillantás alatt.

– Csak nem képzeled, hogy boltban vesszük? Megcsináljuk magunknak! Mindjárt hozok le kartonpapírt, grafitot, filctollat és színes ceruzákat!

– És mi készítjük el a saját játékunkat? – örvendezett Csiporka.

– Mi bizony! Hiszen mire mindent megrajzolunk, ráírunk, kiszínezünk, a legtöbbet meg is fogjátok jegyezni!

– Tartsátok a frontot a boltban, míg felmegyek! – indult azonnal Ibi a lakásba a kellékekért.

Szerencsére nem jött senki, mert a lányok attól tartottak, most nem tudnának szépen, udvariasan társalogni. Éppen most, amikor életük első, igazi játékát fogják elkészíteni.

– Na, itt is vagyok! – pakolt le mindent a pultra Ibi.

Lesimította a vastag, fehér lapot, majd fogott egyhosszú műanyagot, és mellette apró vonalkákat tett.

– Honnan tudod, hová tedd a vonalkát? – kérdezte Csiporka?

– Jé! Mind ugyanakkora távolságra van! – ámult Bíborka.

– Ez – mutatott Ibi a hosszú műanyagra – egy távolságmérő segédeszköz. Vonalzónak hívják. Hajoljatok csak ide! – hívta a bogárkákat egészen közel. – Az apró barázdák a milliméterek. A nagyobbak a centiméterek.

– Megszámolhatom, hány milliméterre vannak egymástól a centiméterek? – kérdezte Csiporka, és már oda is dugta mutatóujját az elsőhöz.

– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!

– Akkor egy centiméter tíz milliméter – vonta le a következtetést a pille.

– És akkor ezek a számok minek rá? – nézett Csiporka értetlenül Ibire.

– A vonalzó kitalálója jól ismerte az embereket. Tudta, nem szeretnek számolgatni, meg szemet meresztgetni.

– Jé! – mondta Bíborka. – Az ötödik milliméternél egy picit nagyobb a vonalka! – rakosgatta bizonyítékul a mutatóujját sorba Bíborka.

– A centikhez meg számokat is írtak! Ez ám a segítség! – örvendezett Csiporka.

– Meg tudod mérni, mekkorákra jelöltem ki a kártyáinkat? – kérdezte a bogárkát Ibi.

– Meg én! – mondta Csiporka, és már kezdte is egybeigazítani a lap szélét a nullával. – Két centi a magassága, és – mért tovább Bíborka segítségével Csiporka –, és két centi a hosszúsága is. Jól mértem?

– Jól bizony! – mosolygott Ibi.

– Miért ilyen kicsik? – kérdezte Bíborka.

– Mert nem bírnátok el, ha nagyobbra hagytam volna. Így pedig kettesben is tudtok velük játszani.

– Hány lap kell összesen? – kérdezte Csiporka.

– Hűűűű, pontosan nem is emlékszem… – szégyenkezett Ibi. – Pedig tanultuk az iskolában. De sebaj! Mindjárt elmondom az ábécét, és megszámoljuk!

– Mimécééét? – nézett nagyot Bíborka.

– Az okos nyelvészek – kezdte Ibi, de nem bírta folytatni, mert megérezte, hogy Bíborka apró ujjaival a szája körül matat.

– Akinek van nyelve, az nyelvész? – kérdezte meg a pillangó Ibi szájába dugva az ujjait.

– Nem! Az még nem az!

– Volt nyelve Buksi kutyának, Pihe cicának, Márti mamának és Ibinek is – mondta Csiporka. Ha mindenkinek van, akkor az nem valami különleges dolog, ugye? – nézett kérdőn Ibire.

– Bizony! A nyelvész nem csupán annyi, hogy van-e valakinek nyelve – kacagott Ibi. – A nyelvész egy olyan tudós, aki egy nép nyelvével foglalkozik.

– Megméri őket? – emelgette Ibi nyelve felé a vonalzót a pille.

– Nem, Bíborkám! Megvizsgálja a hangokat, és szabályszerűségeket keres köztük. És sokszor összehasonlítja őket más népek nyelveivel is.

– Hát nem minden ember a mi nyelvünkön beszél??!! – lepődött meg Bíborka.

– Nem bizony! Sok-sok ma élő nyelv létezik. Szerintem az állatkertben majd fogsz hallani nem magyarul beszélő embereket is.

– És honnan tudjuk akkor, hogy mit mondanak, ha egyszer nem a mi nyelvünket használják? – kérdezte Csiporka.

– Az iskolákban minden gyerek tanulhat idegen nyelveket. A legtöbben az angolt, vagy a németet választják, de sok iskolában lehet még oroszul, franciául, olaszul is tanulni a mi országunkban.

– De érdekes! Majd este mutatsz ilyen „másnyelvet” a számítógépeden? – kérte a minden iránt érdeklődő Csiporka.

– Hát persze, ha szeretnéd! De hol is hagytuk abba? Az ábécénél? Jól elkanyarodtunk tőle… Szóval, a nyelvészek sorba rakták a magyar nyelv hangjait – mondta Ibi, majd sorolni kezdte szép lassan, és minden lapocskára ráírta a hozzá kapcsolódó betűt:

–A á b c cs d e é f g gy h i í j k l ly…

– Miért írsz a jö-höz két betűt? – lepődött meg Csiporka. – A többi hang csak egy-egy betűt kapott. Miért kivételezel pont ezzel?

– Nem kivételezek én! – mosolyodott el Ibi, de a magyarban ez egy különlegesség. Nem azonosan ejtették a j hangot nagyon–nagyon régen a magyarok lakta területeken, így kétféle betű kapcsolódott hozzá. Ma már nem nagyon van olyan hely, ahol eltérő lenne a j és a ly ejtése, de mi hagyománytisztelő népek vagyunk, így megtartottuk a nyelvünkben ezt a régiséget. Na, folytatom az ábécét. Számolsz, Csiporka?

– Igen!

– … m n ny o ó ö ő p r s sz t ty u ú ü ű v z zs – fejezte be Ibi.

– Ez harminckilenc – mondta a bogárka, aki az ujjait használta segítségként a számoláshoz.

– Tényleg! Hogy felejthettem el! – kapott a fejéhez Ibi. – Pedig jó voltam nyelvtanból! – mosolygott a lányokra. – Na, kezdjük a rajzolást! Mondjatok a-val kezdődő szót!

– Asztal – vágta rá Csiporka.

– Az jó lesz! Már rajzolom is! – kapta fel Ibi a vékony, fekete filcet, és egy szempillantás múlva ott is állt egy asztal.

– Jön az á.

– Álom – mondta Bíborka csendesen.

– Álmot nem tudok rajzolni. Hisz mindenki mást álmodik. Mondjatok valami mást!

– Ágy – vágta rá Csiporka, és egy nagyot ásított.

– Ezt még lerajzolom, de utána már pihennünk kell. Majd leragad a szemem!

– Hr…sz…..hr…sz…. – jött a válasz a pillétől.

Ibi óvatosan beemelte az ágyába, betakargatta, aztán ők is nyugovóra tértek. Amikor már majdnem elaludtak, Csiporka megszólalt:

– Ki gondolta volna, hogy ilyen fárasztó dolog a tanuláááááász…sz…sz…

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése