Orrbeszélő Szívlátó Puhaszőr

Csiporka és Bíborka cicaboldogsága

– Új családtag! Új családtag! – skandálták a lányok a kiscica puha szépségétől elragadtatva.

– Vigyük be a házba! – kérlelte Márti mamát Bíborka!

– Visszük! Hogyne vinnénk! – felelte Ibi, amikor rápillantott édesanyja boldogságtól fénylő arcára. – Gyertek!

Márti mama a konyhában sem tette le az öléből a talált cicust. Észre sem vette, hogy melege van kinti ruháiban, egyre csak a kis zöldszeműt cirógatta.

– Hozok neked valami finomságot! – ajánlkozott Ibi.

Néhány pillanat múlva egy darabka kolbásszal, és a tejes dobozzal fordult ki a kamra ajtaján.

– Kapsz két szép zöld tálkát! – mondta a kismacskának. – Az egyikbe beledarabolom a kolbászt, a másikba pedig beleöntöm a meglangyosított tejedet! Jó lesz?

A cica nem válaszolt, de hangos dorombolása jelezte beleegyezését.

– Anya! Te add oda neki! Úgy látom, téged választott!

Márti mama óvatosan letette a bajszost a földre, és elé tette a két tálkát. A kis csíkos nem teketóriázott sokáig, jóízű falatozásba, lefetyelésbe kezdett.

– Hol vannak a lányok? – nézett körbe ijedten Ibi.

– Itt vagyok! – integetett Csiporka a macska hegyes farkán csimpaszkodva.

– Én meg iiiitt! – simogatta rendületlenül Bíborka a macsek selymes bal fülszőreit.

– Látom, akkor már mindenki összeismerkedett mindenkivel, míg én cicaételt készítettem! – mosolyodott el elégedetten Ibi. Majd megfogta a cicus jobb első tappancsát, és finoman megrázta:

– Ibi vagyok! Ezennel cicatestvéremmé fogadlak! Mondd, honnan tudtad, hogy éppen most kell idevetődnöd?

– Nem lehetett véletlen! – szólalt meg Bíborka. – Érezte Márti mama szomorúságát. Meg azt, hogy nem szeret egyedül lenni!

– Te szomorú voltál? – nézett Márti mamára Csiporka. – Észre sem vettem! Annyit nevettünk mostanában, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy  közben meg szomorú vagy.

– Nem is búsult ő egy pillanatig sem, mióta itt vagytok vele, csak amikor kimentetek ebédelni a fóliasátorba, akkor döbbent rá, hogy mi ebéd után haza fogunk utazni – magyarázta meg Ibi.

– Ó, de jókor jöttél, te cicaszép! – cirógatta meg Bíborka szeretettel a cicus puha orrát.

– Édesanya! Biztos, hogy ez a kis jövevény azután is veled marad, ha jóllakott?  – nézett Ibi kérdőn Márti mamára.

– Nem biztos! De mondd, jányom! Tudnál csak egy dolgot mondani, ami biztos?

– Én tudok! Kettőt is! – bizonygatta Bíborka. – Az első, hogy nagyon szeretlek! A második, hogy nagyod szeretnéd, hogy ez a cica veled éljen!

– És én is tudok! – kontrázott Csiporka. – Te vagy a legjobb ember az egész világon! Megérdemled, hogy ilyen szép cicatársad legyen!

– És én is! – csatlakozott barátnőihez Ibi is. – Te vagy a világ legjobb anyukája!

– Ó, tündéreim! – lábadt könnybe Márti mama szerető szeme.

Ő is el szerette volna mondani, hogy mindőjüket nagyon szereti, de érzelmeit, gondolatait most nem volt képes szavakba önteni, csak a szeméhez szorította zsebkendőjét, és szipogott.

Az új kis családtag ránézett, s mint aki a gondolatait szavak nélkül is érti, bólintott, majd orrával finoman megbökte Ibit, majd a két bogárkát.

– Ennek a cicának lelke van, anya! – ámult el Ibi. – Elmondta helyetted, hogy szeretsz minket!

– Akkor ő az Orrbeszélő Szívlátó Puhaszőr! – keresgetett önkéntelenül találó cicanevet az érzelmekre nagyon fogékony Bíborka.

– Ez a név egy kicsit hosszú lesz neki! – kacagott Ibi. – Az állatok jobban hallgatnak a rövid nevekre. Nem a szavakat értik meg első sorban, hanem megjegyzik a szavak dallamát, és megérzik a kimondottak mögötti érzéseket, indulatokat, hangulatokat.

– Legyen akkor Pihe! – forgott a puha, sárgás szőrben boldogan Csiporka.

– Az jó lesz! – ragyogott fel Bíborka szeme! – Ez elég rövid? – nézett kérdőn Ibire.

Ibi még válaszolni sem tudott, mire Márti mama a karjára emelte a cicát, és megszólalt:

– Gyere, Pihe! Itt a kályha mellett csinálunk neked cicaágyat. Néhány napig nem engedlek ki, és akkor megtanulod, hogy itt nálam van az otthonod.

– Akkor ez eldőlt! – örvendezett Ibi, és azonnal bement a kamrába a faládáért, meg a régi tepsiért. A szekrény aljából régi takarót, foszlott szélű, de puha törölközőt vett ki, majd belesimította a dobozba. Alig, hogy letette a tűzhely mellé, pihe lekérezkedett Márti mama kezéből, és befeküdt az új ágyába, lábára hajtotta a fejét, karikába görbítette testét, és elaludt a jó melegben.

– Minek hoztad ki azt a tepsit? – kérdezte Csiporka súgva Ibit, hogy fel ne ébressze a cicát.

– Abban csinálunk cicavécét! Ha anya nem engedi ki néhány napig Pihét, valahová el kell végeznie a dolgát – mondta Ibi, azzal a mosdóállvány mellé letette a csupasz tepsit a földre. Csiporka odaszaladt, és belehuppant, majd gyorsan ki is ugrott belőle.

– Ez a pisitepsi nagyon hideg! – nézett szemrehányóan Ibire. – Pihe ebben fel fog fázni!

– Nem fog az! Gyertek! Öltözzünk fel! Apa műhelyében van zsákokban elrakva finom, puha faforgács. Hozunk be belőle Pihe kakatáljába!

Egy szempillantás alatt felkapkodták a ruháikat, és szaladtak forgácsért, nehogy Pihe túl hamar felébredjen, és használni kívánja a túl hidegnek minősített cicavécét.

– Vigyünk be a ház elé egy zsákkal! – indítványozta Bíborka.

– Minek? Nem kell abba a kis tepsibe olyan sok! – nézett rá értetlenül Ibi.

– De csak vigyük! – szólt bele Csiporka is. – Akkor Márti mamának nem kell messzire mennie, hogy mindig tisztán tudja tartani Pihe wc-jét!

– Ó, de jó, hogy ilyen előrelátóak, gondoskodók vagytok! – mosolygott rájuk Ibi, és a vállára dobta a zsákot.

Aztán visszamentek a házba, és gondosan kibélelték az alját, hogy Pihe meg ne fázzon.

– Próbáld ki, most elég meleg-e! – kérte Ibi Csiporkát.

Csiporka gondosan körbejárta az egész cicáldát, majd nagy komolyan közölte:

– Jelentem, a cicakakálda használatra alkalmas!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése