Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Orrbeszélő Szívlátó Puhaszőr
Csiporka és Bíborka cicaboldogsága
– Új családtag! Új családtag! – skandálták a lányok a kiscica puha szépségétől elragadtatva.
– Vigyük be a házba! – kérlelte Márti mamát Bíborka!
– Visszük! Hogyne vinnénk! – felelte Ibi, amikor rápillantott édesanyja boldogságtól fénylő arcára. – Gyertek!
Márti mama a konyhában sem tette le az öléből a talált cicust. Észre sem vette, hogy melege van kinti ruháiban, egyre csak a kis zöldszeműt cirógatta.
– Hozok neked valami finomságot! – ajánlkozott Ibi.
Néhány pillanat múlva egy darabka kolbásszal, és a tejes dobozzal fordult ki a kamra ajtaján.
– Kapsz két szép zöld tálkát! – mondta a kismacskának. – Az egyikbe beledarabolom a kolbászt, a másikba pedig beleöntöm a meglangyosított tejedet! Jó lesz?
A cica nem válaszolt, de hangos dorombolása jelezte beleegyezését.
– Anya! Te add oda neki! Úgy látom, téged választott!
Márti mama óvatosan letette a bajszost a földre, és elé tette a két tálkát. A kis csíkos nem teketóriázott sokáig, jóízű falatozásba, lefetyelésbe kezdett.
– Hol vannak a lányok? – nézett körbe ijedten Ibi.
– Itt vagyok! – integetett Csiporka a macska hegyes farkán csimpaszkodva.
– Én meg iiiitt! – simogatta rendületlenül Bíborka a macsek selymes bal fülszőreit.
– Látom, akkor már mindenki összeismerkedett mindenkivel, míg én cicaételt készítettem! – mosolyodott el elégedetten Ibi. Majd megfogta a cicus jobb első tappancsát, és finoman megrázta:
– Ibi vagyok! Ezennel cicatestvéremmé fogadlak! Mondd, honnan tudtad, hogy éppen most kell idevetődnöd?
– Nem lehetett véletlen! – szólalt meg Bíborka. – Érezte Márti mama szomorúságát. Meg azt, hogy nem szeret egyedül lenni!
– Te szomorú voltál? – nézett Márti mamára Csiporka. – Észre sem vettem! Annyit nevettünk mostanában, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy közben meg szomorú vagy.
– Nem is búsult ő egy pillanatig sem, mióta itt vagytok vele, csak amikor kimentetek ebédelni a fóliasátorba, akkor döbbent rá, hogy mi ebéd után haza fogunk utazni – magyarázta meg Ibi.
– Ó, de jókor jöttél, te cicaszép! – cirógatta meg Bíborka szeretettel a cicus puha orrát.
– Édesanya! Biztos, hogy ez a kis jövevény azután is veled marad, ha jóllakott? – nézett Ibi kérdőn Márti mamára.
– Nem biztos! De mondd, jányom! Tudnál csak egy dolgot mondani, ami biztos?
– Én tudok! Kettőt is! – bizonygatta Bíborka. – Az első, hogy nagyon szeretlek! A második, hogy nagyod szeretnéd, hogy ez a cica veled éljen!
– És én is tudok! – kontrázott Csiporka. – Te vagy a legjobb ember az egész világon! Megérdemled, hogy ilyen szép cicatársad legyen!
– És én is! – csatlakozott barátnőihez Ibi is. – Te vagy a világ legjobb anyukája!
– Ó, tündéreim! – lábadt könnybe Márti mama szerető szeme.
Ő is el szerette volna mondani, hogy mindőjüket nagyon szereti, de érzelmeit, gondolatait most nem volt képes szavakba önteni, csak a szeméhez szorította zsebkendőjét, és szipogott.
Az új kis családtag ránézett, s mint aki a gondolatait szavak nélkül is érti, bólintott, majd orrával finoman megbökte Ibit, majd a két bogárkát.
– Ennek a cicának lelke van, anya! – ámult el Ibi. – Elmondta helyetted, hogy szeretsz minket!
– Akkor ő az Orrbeszélő Szívlátó Puhaszőr! – keresgetett önkéntelenül találó cicanevet az érzelmekre nagyon fogékony Bíborka.
– Ez a név egy kicsit hosszú lesz neki! – kacagott Ibi. – Az állatok jobban hallgatnak a rövid nevekre. Nem a szavakat értik meg első sorban, hanem megjegyzik a szavak dallamát, és megérzik a kimondottak mögötti érzéseket, indulatokat, hangulatokat.
– Legyen akkor Pihe! – forgott a puha, sárgás szőrben boldogan Csiporka.
– Az jó lesz! – ragyogott fel Bíborka szeme! – Ez elég rövid? – nézett kérdőn Ibire.
Ibi még válaszolni sem tudott, mire Márti mama a karjára emelte a cicát, és megszólalt:
– Gyere, Pihe! Itt a kályha mellett csinálunk neked cicaágyat. Néhány napig nem engedlek ki, és akkor megtanulod, hogy itt nálam van az otthonod.
– Akkor ez eldőlt! – örvendezett Ibi, és azonnal bement a kamrába a faládáért, meg a régi tepsiért. A szekrény aljából régi takarót, foszlott szélű, de puha törölközőt vett ki, majd belesimította a dobozba. Alig, hogy letette a tűzhely mellé, pihe lekérezkedett Márti mama kezéből, és befeküdt az új ágyába, lábára hajtotta a fejét, karikába görbítette testét, és elaludt a jó melegben.
– Minek hoztad ki azt a tepsit? – kérdezte Csiporka súgva Ibit, hogy fel ne ébressze a cicát.
– Abban csinálunk cicavécét! Ha anya nem engedi ki néhány napig Pihét, valahová el kell végeznie a dolgát – mondta Ibi, azzal a mosdóállvány mellé letette a csupasz tepsit a földre. Csiporka odaszaladt, és belehuppant, majd gyorsan ki is ugrott belőle.
– Ez a pisitepsi nagyon hideg! – nézett szemrehányóan Ibire. – Pihe ebben fel fog fázni!
– Nem fog az! Gyertek! Öltözzünk fel! Apa műhelyében van zsákokban elrakva finom, puha faforgács. Hozunk be belőle Pihe kakatáljába!
Egy szempillantás alatt felkapkodták a ruháikat, és szaladtak forgácsért, nehogy Pihe túl hamar felébredjen, és használni kívánja a túl hidegnek minősített cicavécét.
– Vigyünk be a ház elé egy zsákkal! – indítványozta Bíborka.
– Minek? Nem kell abba a kis tepsibe olyan sok! – nézett rá értetlenül Ibi.
– De csak vigyük! – szólt bele Csiporka is. – Akkor Márti mamának nem kell messzire mennie, hogy mindig tisztán tudja tartani Pihe wc-jét!
– Ó, de jó, hogy ilyen előrelátóak, gondoskodók vagytok! – mosolygott rájuk Ibi, és a vállára dobta a zsákot.
Aztán visszamentek a házba, és gondosan kibélelték az alját, hogy Pihe meg ne fázzon.
– Próbáld ki, most elég meleg-e! – kérte Ibi Csiporkát.
Csiporka gondosan körbejárta az egész cicáldát, majd nagy komolyan közölte:
– Jelentem, a cicakakálda használatra alkalmas!
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Toronyóra a templom mennyez...
A magyar jakobinusok a kuff...
Rózsa Sándor talpig nehéz v...
A császár kaiserschmarrnij...
Hitler Sasfészke Berchtesch...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Szent Márton kert, Monaco
A füzérradványi Károlyi-kas...
Az oroszi kis híd becsülett...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Hol bót, hol nem vót
Láttyátuk feleim szümtükhel...
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Halk csipogás kezdett halla...
Az idő végtelen éneke
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
Erdélyi románc
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése