Orrbeszélő Szívlátó Puhaszőr

Csiporka és Bíborka cicaboldogsága

– Új családtag! Új családtag! – skandálták a lányok a kiscica puha szépségétől elragadtatva.

– Vigyük be a házba! – kérlelte Márti mamát Bíborka!

– Visszük! Hogyne vinnénk! – felelte Ibi, amikor rápillantott édesanyja boldogságtól fénylő arcára. – Gyertek!

Márti mama a konyhában sem tette le az öléből a talált cicust. Észre sem vette, hogy melege van kinti ruháiban, egyre csak a kis zöldszeműt cirógatta.

– Hozok neked valami finomságot! – ajánlkozott Ibi.

Néhány pillanat múlva egy darabka kolbásszal, és a tejes dobozzal fordult ki a kamra ajtaján.

– Kapsz két szép zöld tálkát! – mondta a kismacskának. – Az egyikbe beledarabolom a kolbászt, a másikba pedig beleöntöm a meglangyosított tejedet! Jó lesz?

A cica nem válaszolt, de hangos dorombolása jelezte beleegyezését.

– Anya! Te add oda neki! Úgy látom, téged választott!

Márti mama óvatosan letette a bajszost a földre, és elé tette a két tálkát. A kis csíkos nem teketóriázott sokáig, jóízű falatozásba, lefetyelésbe kezdett.

– Hol vannak a lányok? – nézett körbe ijedten Ibi.

– Itt vagyok! – integetett Csiporka a macska hegyes farkán csimpaszkodva.

– Én meg iiiitt! – simogatta rendületlenül Bíborka a macsek selymes bal fülszőreit.

– Látom, akkor már mindenki összeismerkedett mindenkivel, míg én cicaételt készítettem! – mosolyodott el elégedetten Ibi. Majd megfogta a cicus jobb első tappancsát, és finoman megrázta:

– Ibi vagyok! Ezennel cicatestvéremmé fogadlak! Mondd, honnan tudtad, hogy éppen most kell idevetődnöd?

– Nem lehetett véletlen! – szólalt meg Bíborka. – Érezte Márti mama szomorúságát. Meg azt, hogy nem szeret egyedül lenni!

– Te szomorú voltál? – nézett Márti mamára Csiporka. – Észre sem vettem! Annyit nevettünk mostanában, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy  közben meg szomorú vagy.

– Nem is búsult ő egy pillanatig sem, mióta itt vagytok vele, csak amikor kimentetek ebédelni a fóliasátorba, akkor döbbent rá, hogy mi ebéd után haza fogunk utazni – magyarázta meg Ibi.

– Ó, de jókor jöttél, te cicaszép! – cirógatta meg Bíborka szeretettel a cicus puha orrát.

– Édesanya! Biztos, hogy ez a kis jövevény azután is veled marad, ha jóllakott?  – nézett Ibi kérdőn Márti mamára.

– Nem biztos! De mondd, jányom! Tudnál csak egy dolgot mondani, ami biztos?

– Én tudok! Kettőt is! – bizonygatta Bíborka. – Az első, hogy nagyon szeretlek! A második, hogy nagyod szeretnéd, hogy ez a cica veled éljen!

– És én is tudok! – kontrázott Csiporka. – Te vagy a legjobb ember az egész világon! Megérdemled, hogy ilyen szép cicatársad legyen!

– És én is! – csatlakozott barátnőihez Ibi is. – Te vagy a világ legjobb anyukája!

– Ó, tündéreim! – lábadt könnybe Márti mama szerető szeme.

Ő is el szerette volna mondani, hogy mindőjüket nagyon szereti, de érzelmeit, gondolatait most nem volt képes szavakba önteni, csak a szeméhez szorította zsebkendőjét, és szipogott.

Az új kis családtag ránézett, s mint aki a gondolatait szavak nélkül is érti, bólintott, majd orrával finoman megbökte Ibit, majd a két bogárkát.

– Ennek a cicának lelke van, anya! – ámult el Ibi. – Elmondta helyetted, hogy szeretsz minket!

– Akkor ő az Orrbeszélő Szívlátó Puhaszőr! – keresgetett önkéntelenül találó cicanevet az érzelmekre nagyon fogékony Bíborka.

– Ez a név egy kicsit hosszú lesz neki! – kacagott Ibi. – Az állatok jobban hallgatnak a rövid nevekre. Nem a szavakat értik meg első sorban, hanem megjegyzik a szavak dallamát, és megérzik a kimondottak mögötti érzéseket, indulatokat, hangulatokat.

– Legyen akkor Pihe! – forgott a puha, sárgás szőrben boldogan Csiporka.

– Az jó lesz! – ragyogott fel Bíborka szeme! – Ez elég rövid? – nézett kérdőn Ibire.

Ibi még válaszolni sem tudott, mire Márti mama a karjára emelte a cicát, és megszólalt:

– Gyere, Pihe! Itt a kályha mellett csinálunk neked cicaágyat. Néhány napig nem engedlek ki, és akkor megtanulod, hogy itt nálam van az otthonod.

– Akkor ez eldőlt! – örvendezett Ibi, és azonnal bement a kamrába a faládáért, meg a régi tepsiért. A szekrény aljából régi takarót, foszlott szélű, de puha törölközőt vett ki, majd belesimította a dobozba. Alig, hogy letette a tűzhely mellé, pihe lekérezkedett Márti mama kezéből, és befeküdt az új ágyába, lábára hajtotta a fejét, karikába görbítette testét, és elaludt a jó melegben.

– Minek hoztad ki azt a tepsit? – kérdezte Csiporka súgva Ibit, hogy fel ne ébressze a cicát.

– Abban csinálunk cicavécét! Ha anya nem engedi ki néhány napig Pihét, valahová el kell végeznie a dolgát – mondta Ibi, azzal a mosdóállvány mellé letette a csupasz tepsit a földre. Csiporka odaszaladt, és belehuppant, majd gyorsan ki is ugrott belőle.

– Ez a pisitepsi nagyon hideg! – nézett szemrehányóan Ibire. – Pihe ebben fel fog fázni!

– Nem fog az! Gyertek! Öltözzünk fel! Apa műhelyében van zsákokban elrakva finom, puha faforgács. Hozunk be belőle Pihe kakatáljába!

Egy szempillantás alatt felkapkodták a ruháikat, és szaladtak forgácsért, nehogy Pihe túl hamar felébredjen, és használni kívánja a túl hidegnek minősített cicavécét.

– Vigyünk be a ház elé egy zsákkal! – indítványozta Bíborka.

– Minek? Nem kell abba a kis tepsibe olyan sok! – nézett rá értetlenül Ibi.

– De csak vigyük! – szólt bele Csiporka is. – Akkor Márti mamának nem kell messzire mennie, hogy mindig tisztán tudja tartani Pihe wc-jét!

– Ó, de jó, hogy ilyen előrelátóak, gondoskodók vagytok! – mosolygott rájuk Ibi, és a vállára dobta a zsákot.

Aztán visszamentek a házba, és gondosan kibélelték az alját, hogy Pihe meg ne fázzon.

– Próbáld ki, most elég meleg-e! – kérte Ibi Csiporkát.

Csiporka gondosan körbejárta az egész cicáldát, majd nagy komolyan közölte:

– Jelentem, a cicakakálda használatra alkalmas!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése