Az egypillanatos éjszaka

Csiporka és Bíborka és a bogártalanság

– És van táblázata is hozzá! – hallotta meg Bíborka hangját Márti mama és Csiporka, ahogy beléptek a még sötét konyhába, hiszen Ibi és Bíborka csak egy orrhosszal értek oda hamarabb, mint ők gyalogosan, mert nekik meg be kellett vinniük az autót a hátsó udvarra.

– Hallom, már elindult a mesélés! – mosolygott Márti mama, és felkattintotta a villanyt.

– De szépek vagytok! – csodálta meg kabátkába és turbánba öltözött barátnőit Ibi jó alaposan.

– Anya! De ügyesen felöltöztetted őket! Így nem fáznak meg!– puszilta körbe öröme és köszönete jeléül Ibi az édesanyját, majd mindhárman kezdték levetni magukról a meleg holmit.

– Ne vetkezzetek le! Készítsetek gyújtóst és vastag fát a kemencéhez, én meg addig megetetem a kovászt, utána vacsorázunk.

– Végre! – sóhajtott ürességtől sajgó gyomrára szorítva a kezeit Csiporka.

– Ahogy jöttök befelé, hozzatok a lányoknak vacsorára valót is a melegházból! – szólt utánuk Márti mama.

– De ebben a sötétben már nem találjuk meg az ennivalót! – aggódott Csiporka.

– Vigyétek magatokkal az elemlámpát is! Ott van felakasztva a fogason, a kabátok alatt! Az majd ad annyi világosságot, hogy ételt találjatok magatoknak – mutatott a sarok felé Márti mama. – Ibi! Csak annyi zöldet szedj, hogy Csiporka tartani tudja a diétáját!

– De anya! – kezdett bele Ibi, de édesanyja közbevágott:

– Csiporka legnagyobb vágya, hogy repülni tudjon. Ebben a pocakja gátolja. Tudom, hogy szereted, és kényeztetnéd, de ne tedd! Segítsd inkább abban, hogy elérhesse a célját, lányom!

– Igazad van, anya! Na, mutassátok gyorsan azt a fogyókúrás táblázatot, hogy megtanulhassam, az ételmennyiségeket! – fordult a bogárkák felé.

– Ide ragasztottuk a konyhaasztal fölötti falra, hogy mindig szem előtt legyen! Így mindig emlékeztetni tudom magam a célomra, amikor már elfogyott az ennivalóm, de a hasamban még igen sok az üres hely – jegyezte meg Csiporka, majd rámosolygott Ibire, hogy kölcsönösen erősíteni tudják magukat a kisebb has akcióban.

Amikor a lányok kimentek, Márti mama bement a kamrába. Levette a nagy üvegről a takarót és egy fakanállal adott hozzá a friss lisztből, meg hozzáöntött egy kanálnyi vizet is.

– Épp jó lesz hajnalra! – gondolta elégedetten. – Idebenn jó hideg van, így nyolc-kilenc óra múlva lesz a legélénkebb. Csak ki ne másszon az üvegből!

Aztán visszatette rá a fedőt. Kivette a hűtőből a vacsorának valót, és megterített, közben meg végiggondolta a napját a két bogárkával.

– Vajon mit mesél Ibinek ez a két kis csodabogár?  Egy biztos, én nagyon jól éreztem  magam velük !

Mire mindennel elkészült, már jöttek is befele. Pirosra fagyott orruk jelezte, hogy megint hűlt az idő.

– Köszönöm, anya, hogy ilyen boldog napjuk volt az én csodabarátnőimnek! – ugrott az ajtóból egyenest az anyját körülölelni Ibi.

Aztán már csak kezet mostak, és ki-ki leült a helyére. Most még Csiporka sem érzékelte, hogy kevesebb a vacsorája, mert elterelte a figyelmét a mesélés, a sok kacagás. Észre sem vették az idő múlását, csak akkor, amikor Csiporka olyan hirtelen álomba merült, hogy a vizes pohárjának a széléről a tányérjába pottyant.

– Ébresztő! – harsant egy pillanattal később Márti mama friss hangja. – Ne húzd vissza a takaródat, te jány! Ki fog akkor kenyeret sütni velem?!

– Anyaaa! Még egészen sötét van! – nyöszörögte Ibi, de látszott, már csak beszél, de lemondott a visszaalvásról.

– Sötét vagy világos? Kit érdekel? Most a legjobb a kovászunk! Az előbb már majd kifutott az üvegből, amikor kint jártam. Ha halogatjuk a sütést, összeesik, és akkor már csak késő délutánra lesz megint jó.

– Itt vagyok! – röppent ki a helyéről tettre készen Bíborka is, aki felébredt a beszédre. – Megyek, megmosdom, ha valaki kinyitja nekem az ajtót!

Márti mama úgy tett, mintha borzasztóan elfoglalná a pillangó takarójának összehajtása, így Ibi végre kimászott a meleg dunna alól, hogy kiengedje a pillangót.

– Röppenj, pillém! – ásított egy akkorát, majd’ lenyelte saját fejét, aztán ő is összerendezte az ágyát, és elsietett zuhanyozni, nehogy meggondolja magát.

– Csiporka meg nem mozdul! – állapította meg Bíborka, így amikor elkészült a tisztálkodással, két kis tenyerébe vizet vett a mosdótálból, és visszaröppent a szobába egyenesen a moccanatlanul pihegő Csiporka felé.

– Majd én felébresztelek, te világ lustája! – motyogta maga elé, majd a magasból rázúdította a vizet a bogárka fejére.

– Segítség! Árvíz! Jaj, megfulladok! – kapálózott a felriadó, rémült Csiporka.

– Nincs árvíz! Ne kapkodj, hanem kelj már fel végre, mert lemaradsz a kenyérsütésről! – noszogatta mérges arccal köztudottan álomszuszék barátnőjét a pille, de alig tudta visszafogni a mosolyát, annyira viccesnek találta, hogy a néhány csepp víztől fuldokolni kezdett Csiporka.

A bogárka sértődötten ránézett, nem szólt egy szót sem, csak dacosan visszabújt. Néhány pillanat múlva azonban felcsapta csíkos takarója szélét, és mégis kibújt az ágyból.

– Teljesen átáztattad az ágyamat! Ez bogártalanság! Hogy volt szíved vizet zúdítani rám? – morgolódott Bíborkával. – Éppen arról álmodtam, hogy repkedek a mezőn, tavaszfinom zöldeket harapdálok, és akkor zutty, rám öntesz egy kád vizet! – panaszkodott, de azért kikelt az ágyból, és az ébresztő óra gombjára akasztotta száradni a takaróját.

– Ne, morcogj már, te világ lustája! Ha az a vágyad, hogy repülj, akkor mássz le innen gyorsan, és szaladj mosdani! Minden csepp mozgás közelebb visz a célod eléréséhez!

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

 

Szerző: 2018. 04. 10.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló