Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Az egypillanatos éjszaka
Csiporka és Bíborka és a bogártalanság
– És van táblázata is hozzá! – hallotta meg Bíborka hangját Márti mama és Csiporka, ahogy beléptek a még sötét konyhába, hiszen Ibi és Bíborka csak egy orrhosszal értek oda hamarabb, mint ők gyalogosan, mert nekik meg be kellett vinniük az autót a hátsó udvarra.
– Hallom, már elindult a mesélés! – mosolygott Márti mama, és felkattintotta a villanyt.
– De szépek vagytok! – csodálta meg kabátkába és turbánba öltözött barátnőit Ibi jó alaposan.
– Anya! De ügyesen felöltöztetted őket! Így nem fáznak meg!– puszilta körbe öröme és köszönete jeléül Ibi az édesanyját, majd mindhárman kezdték levetni magukról a meleg holmit.
– Ne vetkezzetek le! Készítsetek gyújtóst és vastag fát a kemencéhez, én meg addig megetetem a kovászt, utána vacsorázunk.
– Végre! – sóhajtott ürességtől sajgó gyomrára szorítva a kezeit Csiporka.
– Ahogy jöttök befelé, hozzatok a lányoknak vacsorára valót is a melegházból! – szólt utánuk Márti mama.
– De ebben a sötétben már nem találjuk meg az ennivalót! – aggódott Csiporka.
– Vigyétek magatokkal az elemlámpát is! Ott van felakasztva a fogason, a kabátok alatt! Az majd ad annyi világosságot, hogy ételt találjatok magatoknak – mutatott a sarok felé Márti mama. – Ibi! Csak annyi zöldet szedj, hogy Csiporka tartani tudja a diétáját!
– De anya! – kezdett bele Ibi, de édesanyja közbevágott:
– Csiporka legnagyobb vágya, hogy repülni tudjon. Ebben a pocakja gátolja. Tudom, hogy szereted, és kényeztetnéd, de ne tedd! Segítsd inkább abban, hogy elérhesse a célját, lányom!
– Igazad van, anya! Na, mutassátok gyorsan azt a fogyókúrás táblázatot, hogy megtanulhassam, az ételmennyiségeket! – fordult a bogárkák felé.
– Ide ragasztottuk a konyhaasztal fölötti falra, hogy mindig szem előtt legyen! Így mindig emlékeztetni tudom magam a célomra, amikor már elfogyott az ennivalóm, de a hasamban még igen sok az üres hely – jegyezte meg Csiporka, majd rámosolygott Ibire, hogy kölcsönösen erősíteni tudják magukat a kisebb has akcióban.
Amikor a lányok kimentek, Márti mama bement a kamrába. Levette a nagy üvegről a takarót és egy fakanállal adott hozzá a friss lisztből, meg hozzáöntött egy kanálnyi vizet is.
– Épp jó lesz hajnalra! – gondolta elégedetten. – Idebenn jó hideg van, így nyolc-kilenc óra múlva lesz a legélénkebb. Csak ki ne másszon az üvegből!
Aztán visszatette rá a fedőt. Kivette a hűtőből a vacsorának valót, és megterített, közben meg végiggondolta a napját a két bogárkával.
– Vajon mit mesél Ibinek ez a két kis csodabogár? Egy biztos, én nagyon jól éreztem magam velük !
Mire mindennel elkészült, már jöttek is befele. Pirosra fagyott orruk jelezte, hogy megint hűlt az idő.
– Köszönöm, anya, hogy ilyen boldog napjuk volt az én csodabarátnőimnek! – ugrott az ajtóból egyenest az anyját körülölelni Ibi.
Aztán már csak kezet mostak, és ki-ki leült a helyére. Most még Csiporka sem érzékelte, hogy kevesebb a vacsorája, mert elterelte a figyelmét a mesélés, a sok kacagás. Észre sem vették az idő múlását, csak akkor, amikor Csiporka olyan hirtelen álomba merült, hogy a vizes pohárjának a széléről a tányérjába pottyant.
– Ébresztő! – harsant egy pillanattal később Márti mama friss hangja. – Ne húzd vissza a takaródat, te jány! Ki fog akkor kenyeret sütni velem?!
– Anyaaa! Még egészen sötét van! – nyöszörögte Ibi, de látszott, már csak beszél, de lemondott a visszaalvásról.
– Sötét vagy világos? Kit érdekel? Most a legjobb a kovászunk! Az előbb már majd kifutott az üvegből, amikor kint jártam. Ha halogatjuk a sütést, összeesik, és akkor már csak késő délutánra lesz megint jó.
– Itt vagyok! – röppent ki a helyéről tettre készen Bíborka is, aki felébredt a beszédre. – Megyek, megmosdom, ha valaki kinyitja nekem az ajtót!
Márti mama úgy tett, mintha borzasztóan elfoglalná a pillangó takarójának összehajtása, így Ibi végre kimászott a meleg dunna alól, hogy kiengedje a pillangót.
– Röppenj, pillém! – ásított egy akkorát, majd’ lenyelte saját fejét, aztán ő is összerendezte az ágyát, és elsietett zuhanyozni, nehogy meggondolja magát.
– Csiporka meg nem mozdul! – állapította meg Bíborka, így amikor elkészült a tisztálkodással, két kis tenyerébe vizet vett a mosdótálból, és visszaröppent a szobába egyenesen a moccanatlanul pihegő Csiporka felé.
– Majd én felébresztelek, te világ lustája! – motyogta maga elé, majd a magasból rázúdította a vizet a bogárka fejére.
– Segítség! Árvíz! Jaj, megfulladok! – kapálózott a felriadó, rémült Csiporka.
– Nincs árvíz! Ne kapkodj, hanem kelj már fel végre, mert lemaradsz a kenyérsütésről! – noszogatta mérges arccal köztudottan álomszuszék barátnőjét a pille, de alig tudta visszafogni a mosolyát, annyira viccesnek találta, hogy a néhány csepp víztől fuldokolni kezdett Csiporka.
A bogárka sértődötten ránézett, nem szólt egy szót sem, csak dacosan visszabújt. Néhány pillanat múlva azonban felcsapta csíkos takarója szélét, és mégis kibújt az ágyból.
– Teljesen átáztattad az ágyamat! Ez bogártalanság! Hogy volt szíved vizet zúdítani rám? – morgolódott Bíborkával. – Éppen arról álmodtam, hogy repkedek a mezőn, tavaszfinom zöldeket harapdálok, és akkor zutty, rám öntesz egy kád vizet! – panaszkodott, de azért kikelt az ágyból, és az ébresztő óra gombjára akasztotta száradni a takaróját.
– Ne, morcogj már, te világ lustája! Ha az a vágyad, hogy repülj, akkor mássz le innen gyorsan, és szaladj mosdani! Minden csepp mozgás közelebb visz a célod eléréséhez!
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Hasonló
Sceptrum
Santa Maria della Salute
Amikor még megénekeltük Rom...
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyver...
Szent István Bazilika, Buda...
Havas pillanatok
Szilveszteri morzsák
Hazatérő
Lépések a hóban
Varázsvessző a fűz a madeir...
Királylepkék és császári sa...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Aranyvitorlás a gyarmati id...
Barcelona, gótikus negyed
Mikor megy le a nap
Régen minden szebb és jobb ...
Napfényes ősz
Halászbástya
Ködös napfelkelte
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése