Hosszúkás talpú betolakodók

Csiporka és Bíborka nyomoz

 

– Ott balra, a legkisebben Buksi lakik.

– És neki is úgy be van rendezve a kuckója, mint neked odabenn a nagyházban? – kérdezte Bíborka.

– Annyira azért nincsen, de van puha fekvőpárnája, takarója, tányérja, és ivótála. Minden nap többször kap friss vizet, és napjában egyszer ennivalót.– Egyszeeer??? – döbbent meg Csiporka. – Buksi! – fordult a kutyához. – Hogy lehetsz ilyen jókedvű és boldog, ha folyton korog a gyomrod???

– A felnőtt kutyáknak nem kell többször enniük. Az állatorvos mindig azt mondja, hogy ne etessük túl a kutyát pusztán szeretetből, mert ha elhízik, sokkal több betegség támadhatja meg. Ezt meg nem szeretném, így betartom az állatorvos tilalmait, hiszen tudjátok, ő Ibi kedvenc állata, és azt szeretném, hogy sokáig velünk élhessen még ez az apja ajándéka – mosolygott rá Márti mama a nevét hallva a fejét felkapó kutyára.

Közben odaértek a kutyaólhoz. Márti mama szétnézett, és morgolódni kezdett:

– Ejnye, te jószág! Ibi azért adta a Buksi nevet neked, mert te voltál a legokosabb kiskutya az alomban. Nem értem, miért borítod fel a vizedet, az evős tálkádat napok óta!

Buksi megérezte Márti mama hangján, hogy valami baj lehet, így behúzta fülét, farkát, hogy minél kisebbnek látsszon. Nem vakkantott, csak pislogó nagy szemei jelezték, hogy szégyelli magát. Bíborka mélységesen megsajnálta, így ledobta kabátkáját Márti mama vállára, és Buksi tányérja fölé repült.

– Itt valaki járt! – állapította meg kisvártatva.

– Hadd nézzem meg én is! – kérte Márti mamát Csiporka.

Márti mama szó nélkül letette a kutyatányér szélére Csiporkát. A bogárka alaposan szétnézett, majd megszólalt:

– Itt valami nem stimmel! Buksi talpa széles, kerekded. Itt meg apró, hosszúkás nyomok vannak! Tedd csak fel a szemüvegedet, Márti mama, és hajolj közelebb, kérlek!

– Csakugyan! – döbbent meg. – Én meg szidom itt szegényt!…

Rögtön hátra fordult, és bocsánatkérően nézett a kutyára, aki azonnal megértette, a veszély elhárult, a gazda már nem haragszik. Így odanyargalt, és megnyalogatta gazdája kezét megbocsátása jeléül.

– Tudom már, hol láttam hasonló talprajzot! – kiáltott fel Csiporka. – Az Erdei Tanodában Cincogi, a cickány talpa volt ilyesmi!– Oóóó! Akkor bizony hívatlan vendégeink érkeztek! – állapította meg Márti mama. – Gyakran előfordul, hogy a hideg beálltával az ólainkba beköltöznek a mezei egerek, a pockok. Értem már, miért ugrált, hangoskodott annyira ez a kutya. Nem csak az üdvözölni akart minket, hanem mondanivalója is volt, csak sajnos én vak, meg süket voltam rá… – De sebaj! Máris hozok neked bentről vizet, Buksikám – borzolta meg szeretettel a kutya fejét –, de előbb jó alaposan kifertőtlenítem a tányérjaidat.

Márti mama Csiporkát és Bíborkát a vállára tette, és azonnal elsietett a ház felé. Odabent hypót öntött a kutyaedény-mosó lavórjába, és meleg vizet engedett rá. A fertőtlenítés után még mosogatószerrel is átmosta a tányérokat, majd jó alaposan elöblítette, nehogy valami vegyszer maradjon rajta. Papírtörlővel fényesre törölte mindkettőt, majd a vizestálba forró vizet engedett.

– Le akarod forrázni Buksi száját és a torkát? – döbbent meg Bíborka.

– Dehogy, aranyom! A víz hamar átveszi a környezete hőmérsékletét, és kihűl. Mire kiérünk, épp jó lesz a vízivásra Buksinak. Legalább nem fázik meg ivás közben a torka. Tavaly megitta a felolvadó jeget, és nagyon köhögött sokáig. Még injekciókat is kapott, és belázasodott, mint az emberek. Akkor tanácsolta a doktor úr, hogyha beáll a hideg, meleg vizet tegyek a tányérjába.

Beszélgetés közben visszaértek az udvarra. Márti mama Buksi elé tette a vizet, ő pedig azonnal hálásan lefetyelni kezdett.

– Jó szomjas lehetett! – állapította meg Csiporka, amikor látta, hogy Buksi sebes nyelvcsapásai nyomán egy pillanat alatt üres lett a tányér.

– Az bizony! Majd hozunk ki neki még inni, de most kiengedjük a tyúkokat, Buksit meg beengedjük a tyúkok szállására, mert tavaly is ott a melegben bújtak meg a kis rágcsálók.

– Minek kell oda Buksi? – kérdezte rosszat sejtve Bíborka.

– Azért, hogy megfogja az egereket, a pockokat.

– Éééés… Buksi megöli őket? – suttogta elborzadva Bíborka.

– Nem, pedig az lenne a dolga. El szokta csípni őket, és a kezembe teszi őket egyesével.

– És mi történik utána velük? – suttogott most már Csiporka is, kiszáradó szájjal.

– Ki szoktam vinni őket a szántó szélére, és elengedem mindet.

– De hát akkor visszajöhetnek! – lepődött meg Csiporka a válaszon.

– Inkább jöjjenek vissza, de nem tudok megölni egy olyan kis puha jószágot.

– És mindenki ilyen jószívű velük? – kérdezte Bíborka reménykedve.

– Nem. A legtöbben rájuk eresztik a macskákat. Az ragadozó állat, és megeszi őket. Ez számomra teljesen elfogadható, hiszen az erdőkben az állatok között is ez a rend. A kisebb, a gyengébb élőlény a nagyok, erősek táplálékává válik. De azt nem bírom elnézni, amikor kiteszik az egérfogót egy darab ennivalóval. A kis állat, ha odamegy, rácsapódik a kelepce, de nem hal meg, hanem még sokáig kínlódik…

– Hűűű, ez elég embertelennek hallatszik… – borzongott meg még az erősebb lelkű, racionálisabb Csiporka is.

– Nem is tudom, mi a jó megoldás – mondta Márti mama. Egyszer elvitt Ibi kirándulni egy nagyváros állatkertjébe. Képzeljétek! Ott külön fagórét, tudjátok, olyan játék méretű terménytárolót építettek az egereknek, pockoknak. Teletették kukoricával, hagy egyenek, rágicsáljanak kedvükre.

– Hű! Az jó lehetett! – lelkesedett Bíborka.

– Én is azt hittem, és itthon készítettünk nekik egy kis fa házikót tele gabonamagvakkal. És azt hiszitek, megelégedtek vele? Hát nem! Mindent elkezdtek ugyanúgy összerágni, mint korábban, ráadásul még többen költöztek be hozzánk, mint máskor szoktak.

– Szóval, csúfosan elbukott a jószívű kísérleted, ugye? – mosolygott Márti mamára Csiporka.

– El bizony! Úgy döntöttem, amíg csak bírom, visszahordom őket a mezőre – kacagott fel Márti mama.

– És most gyertek a középső házhoz! Engedjük ki a baromfiakat!

***

(A szerző Facebook oldala ITT. )

Szerző: 2018. 03. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése