A bogárruha

   Csiporka és Bíborka megtudja, mitől nem fagynak meg az emberek a hidegben

A melegházból kilépve mindhárman azonnal megborzongtak. Márti mama óvatosan a két tenyere közé rejtette a bogárkákat, hogy meg ne fagyjanak, míg visszaérnek a házba. Odabent letette őket a konyhaasztalra, majd levette sáros kerti bakancsát, és lekerítette a válláról a nagykendőt. Hiába, a benti meleg kevésnek bizonyult. Belefújt a tenyerébe, hogy ne legyen úgy elgémberedve, majd odament a szenes ládához, és rátett még egy nagy lapáttal a kialvó félben levő tűzre. Kis idő múlva nagy láng lobbant, és azonnal érezhető lett a kályha mellett a kellemes melegség.

– Mi az a fekete, ami ilyen jó meleget ad? – nyújtogatta hosszú, vékony karjait Bíborka a lángok melege felé.

– Barnaszén – mondta Márti mama.

– Hogy lehet barna, ha egyszer feketének látom? – értetlenkedett Bíborka.

– Hozok egy fehér lapot, és bebizonyítom neked, hogy a feketének látszó, éghető kő barna – mosolygott rá Márti mama, és bizonyítékul egy egyértelműen barna vonalat húzott a szénnel a fehér lapra.

– Jé! Tényleg! De hisz ez varázslat! – ámuldozott Bíborka. – Honnan van ilyen csodaköved?

– A szén nagyon-nagyon régen keletkezett a mocsaras, vizes erdőkben. Az elpusztulóban levő növények besüllyedtek a földfelszín alá, majd még mélyebbre is. A föld belsejében az egyre nagyobb meleg és nyomás alakította át őket szénné. Az emberek sok ezer évvel később rájöttek, hogy a sötét kő elég, és meleget ad, így elkezdték kibányászni a föld mélyéből. Van egy ember a faluban, akinél fel lehet íratni, hogy kinek mennyit hozzon belőle a hideg beállta előtt. Én is rendelek nála minden évben annyit, hogy kitartson akkor is, ha nagyon hideg a tél.

– És hogy hozod be azt a rengeteg szenet?! – döbbent meg Csiporka. – Nem lehet valami könnyű a széncipelés!

– Hát még az a rengeteg menés! – tette hozzá Bíborka.

– Milyen menés, Kispillém? – kérdezte értetlenül Márti mama.

– Hát, a markodban nem tudsz egyszerre sokat behozni belőle, az már biztos! – bólogatott Bíborka Márti mama markát méregetve.

– Vödörbe lapátoltam, úgy hordtam be, nem egyesével! – mosolyodott el ismét Márti mama.

Régen csak leborította Jóska a szekér hátuljából a kapu elé az összeset, és magunknak kellett behordani. Manapság már sok az öreg a faluban, így mindenkinek zsákokba csomagolja, és behordja a kamrájába. Ibi azt mondta, amikor megtudta, hogy egyedül lapátoltam, cipeltem be a sok szenet: „Meg ne tudjam, anyám, hogy hurcolod azt a nehéz vödröt, lapátolsz! Mondd meg Jóskának, hogy hordja be neked zsákokban! Én meg megfizetem a különbözetet!” – Ilyen jó jány az én Ibikém! – büszkélkedett Márti mama. – De megyek, és behozom a rongyos zsákomat! Készítek nektek is kendőt!

Alig, hogy kitette a lábát a konyhából, a bogárkák összenéztek:

– Mi vagyunk a világon a legszerencsésebbek! – jelentette ki meggyőződéssel Csiporka.

Mire Bíborka válaszolhatott volna, Márti mama már vissza is ért.

– Nézzétek csak, mit találtam! Jó lesz neked ez a narancssárga puhaság kendőnek, Csiporkám? És neked ez a rózsaszín, Bíborka?

– Jóóóó! Jóóóó! – harsogták a lányok.

Beleegyezésük után Márti mama nem sokat teketóriázott, előkapta a fiókból a nagyollót. Hozzámérte az anyagot először Csiporkához, és néhány nyisszantással kiszelte a szükséges rövidebb, szélesebb darabot, majd Bíborkának a magasabb, keskenyebb négyszöget, és mindkettőjük fejére egy-egy turbánkához való anyagcsíkot. Egy szempillantás alatt vékony narancssárga és rózsaszín szalagot varázsolt elő a varródobozából, és néhány öltéssel ráerősítette a megkötőt a kabátkák felső sarkaira. Majd feltekerte az anyagcsíkot nem túl szorosan a fejük köré, és azt is összetűzte néhány rejtett öltéssel.

– Gyertek! Próbáljátok fel a kabátotokat és a sapkátokat! – hívta a mozdulatait figyelemmel kísérő, ücsörgő bogárkákat.

Alig, hogy kimondta, éles hang sivított a várakozásteljes csendbe:

– Csrrrr, Krrrr!

– Egy pillanat! Felveszem a telefont!

Egy darabig néma csend telepedett a konyhára. Csak a kagylóból kiszűrődő kérdésáradat foszlányai hallatszottak, aztán végre Márti mama is szóhoz jutott:

– Igen, Csillagom. Jót aludtak, megreggeliztek! Most varrtam nekik kendőt, mert idehaza nagyon hideg lett reggelre. Ne aggódj! Idehaza minden rendben van!

Amikor Csiporka és Bíborka végre rájött, hogy Ibi hívja őket, boldogan kiabálták:

– Ibi! Ibi! Szia! Szia! Nagyon várunk! Gyere hamar haza!

Kis kezeikkel mindeközben folyamatosan integettek. Mivel még sosem telefonáltak, nem tudhatták, hogy a vezetékes telefon csak a hangot közvetíti, de azt, akivel beszélünk, nem lehet látni.

– Várunk kislányom! Vigyázz nagyon az úton! Hozzál magaddal elég meleg ruhát!

Amikor Márti mama letette a telefont, senki sem szólalt meg, de mindhármuk arcán boldog mosoly ült.

– Milyen jó érzés, ha tudjuk, hogy fontosak vagyunk! – törte meg a csendet végül Bíborka, és legszebb mosolyát ragyogtatta a hozzá hajló Márti mamára, aki épp azon mesterkedett, hogy rájuk adja az új télikabátjukat és a turbánokat.

– Csoda csinosak lettünk! – állapította meg Bíborka!

– Köszönjük a kendőket, Márti mami!

– Szívesen, tündérkéim! De most aztán induljunk, mert ránk melegszik a kabát! Aláizzadunk, aztán jól megfázunk odakint.

***

(A szerző Facebook oldala ITT. )

 

Szerző: 2018. 02. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése