A bogárruha

   Csiporka és Bíborka megtudja, mitől nem fagynak meg az emberek a hidegben

A melegházból kilépve mindhárman azonnal megborzongtak. Márti mama óvatosan a két tenyere közé rejtette a bogárkákat, hogy meg ne fagyjanak, míg visszaérnek a házba. Odabent letette őket a konyhaasztalra, majd levette sáros kerti bakancsát, és lekerítette a válláról a nagykendőt. Hiába, a benti meleg kevésnek bizonyult. Belefújt a tenyerébe, hogy ne legyen úgy elgémberedve, majd odament a szenes ládához, és rátett még egy nagy lapáttal a kialvó félben levő tűzre. Kis idő múlva nagy láng lobbant, és azonnal érezhető lett a kályha mellett a kellemes melegség.

– Mi az a fekete, ami ilyen jó meleget ad? – nyújtogatta hosszú, vékony karjait Bíborka a lángok melege felé.

– Barnaszén – mondta Márti mama.

– Hogy lehet barna, ha egyszer feketének látom? – értetlenkedett Bíborka.

– Hozok egy fehér lapot, és bebizonyítom neked, hogy a feketének látszó, éghető kő barna – mosolygott rá Márti mama, és bizonyítékul egy egyértelműen barna vonalat húzott a szénnel a fehér lapra.

– Jé! Tényleg! De hisz ez varázslat! – ámuldozott Bíborka. – Honnan van ilyen csodaköved?

– A szén nagyon-nagyon régen keletkezett a mocsaras, vizes erdőkben. Az elpusztulóban levő növények besüllyedtek a földfelszín alá, majd még mélyebbre is. A föld belsejében az egyre nagyobb meleg és nyomás alakította át őket szénné. Az emberek sok ezer évvel később rájöttek, hogy a sötét kő elég, és meleget ad, így elkezdték kibányászni a föld mélyéből. Van egy ember a faluban, akinél fel lehet íratni, hogy kinek mennyit hozzon belőle a hideg beállta előtt. Én is rendelek nála minden évben annyit, hogy kitartson akkor is, ha nagyon hideg a tél.

– És hogy hozod be azt a rengeteg szenet?! – döbbent meg Csiporka. – Nem lehet valami könnyű a széncipelés!

– Hát még az a rengeteg menés! – tette hozzá Bíborka.

– Milyen menés, Kispillém? – kérdezte értetlenül Márti mama.

– Hát, a markodban nem tudsz egyszerre sokat behozni belőle, az már biztos! – bólogatott Bíborka Márti mama markát méregetve.

– Vödörbe lapátoltam, úgy hordtam be, nem egyesével! – mosolyodott el ismét Márti mama.

Régen csak leborította Jóska a szekér hátuljából a kapu elé az összeset, és magunknak kellett behordani. Manapság már sok az öreg a faluban, így mindenkinek zsákokba csomagolja, és behordja a kamrájába. Ibi azt mondta, amikor megtudta, hogy egyedül lapátoltam, cipeltem be a sok szenet: „Meg ne tudjam, anyám, hogy hurcolod azt a nehéz vödröt, lapátolsz! Mondd meg Jóskának, hogy hordja be neked zsákokban! Én meg megfizetem a különbözetet!” – Ilyen jó jány az én Ibikém! – büszkélkedett Márti mama. – De megyek, és behozom a rongyos zsákomat! Készítek nektek is kendőt!

Alig, hogy kitette a lábát a konyhából, a bogárkák összenéztek:

– Mi vagyunk a világon a legszerencsésebbek! – jelentette ki meggyőződéssel Csiporka.

Mire Bíborka válaszolhatott volna, Márti mama már vissza is ért.

– Nézzétek csak, mit találtam! Jó lesz neked ez a narancssárga puhaság kendőnek, Csiporkám? És neked ez a rózsaszín, Bíborka?

– Jóóóó! Jóóóó! – harsogták a lányok.

Beleegyezésük után Márti mama nem sokat teketóriázott, előkapta a fiókból a nagyollót. Hozzámérte az anyagot először Csiporkához, és néhány nyisszantással kiszelte a szükséges rövidebb, szélesebb darabot, majd Bíborkának a magasabb, keskenyebb négyszöget, és mindkettőjük fejére egy-egy turbánkához való anyagcsíkot. Egy szempillantás alatt vékony narancssárga és rózsaszín szalagot varázsolt elő a varródobozából, és néhány öltéssel ráerősítette a megkötőt a kabátkák felső sarkaira. Majd feltekerte az anyagcsíkot nem túl szorosan a fejük köré, és azt is összetűzte néhány rejtett öltéssel.

– Gyertek! Próbáljátok fel a kabátotokat és a sapkátokat! – hívta a mozdulatait figyelemmel kísérő, ücsörgő bogárkákat.

Alig, hogy kimondta, éles hang sivított a várakozásteljes csendbe:

– Csrrrr, Krrrr!

– Egy pillanat! Felveszem a telefont!

Egy darabig néma csend telepedett a konyhára. Csak a kagylóból kiszűrődő kérdésáradat foszlányai hallatszottak, aztán végre Márti mama is szóhoz jutott:

– Igen, Csillagom. Jót aludtak, megreggeliztek! Most varrtam nekik kendőt, mert idehaza nagyon hideg lett reggelre. Ne aggódj! Idehaza minden rendben van!

Amikor Csiporka és Bíborka végre rájött, hogy Ibi hívja őket, boldogan kiabálták:

– Ibi! Ibi! Szia! Szia! Nagyon várunk! Gyere hamar haza!

Kis kezeikkel mindeközben folyamatosan integettek. Mivel még sosem telefonáltak, nem tudhatták, hogy a vezetékes telefon csak a hangot közvetíti, de azt, akivel beszélünk, nem lehet látni.

– Várunk kislányom! Vigyázz nagyon az úton! Hozzál magaddal elég meleg ruhát!

Amikor Márti mama letette a telefont, senki sem szólalt meg, de mindhármuk arcán boldog mosoly ült.

– Milyen jó érzés, ha tudjuk, hogy fontosak vagyunk! – törte meg a csendet végül Bíborka, és legszebb mosolyát ragyogtatta a hozzá hajló Márti mamára, aki épp azon mesterkedett, hogy rájuk adja az új télikabátjukat és a turbánokat.

– Csoda csinosak lettünk! – állapította meg Bíborka!

– Köszönjük a kendőket, Márti mami!

– Szívesen, tündérkéim! De most aztán induljunk, mert ránk melegszik a kabát! Aláizzadunk, aztán jól megfázunk odakint.

***

(A szerző Facebook oldala ITT. )

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése