Illatmámor

Míg Csiporka falatozik, Bíborka csodára lel a falusi melegházban

A melegház csendjét csak Csiporka rágicsálása verte fel. Bíborka ínyenc lévén, virágról virágra repdesve fedezte fel az új birodalmat. Minden virágfajtára rászállt, megillatolta, szippantott egyet–egyet mindből, de sehol nem ragadt le. Kereste a tökéletesen fogára valót. Észre sem vette, de lassanként eltávolodott Csiporkától és Márti mamától. Az üvegház túlvégén egy finom, tiszta, mégis átható illatra lett figyelmes. Tudta, ezzel még sosem találkozott. Ettől kezdve nem érdekelte semmi más, csakis az igaziillatot adó virágot kutatta. Körberepülte a területet a növények teteje mentén haladva, de bármelyik kehelyhez libbent, mindig csalódás érte.

– Hol lehet, hogy sehol nem találom??? – bosszankodott. – Feljebb nincs értelme mennem, ott már nincsenek növények, csak a levegő. Megyek akkor lejjebb! – gondolkodott hangosan.

Bevetette magát a növényszárak rengetegébe, és egyre lejjebb hatolt. Amikor már egészen a föld színéhez közel ereszkedett, a sátor sarkában egy csapatnyi liláskékséget fedezett fel. Vágtatva megindult feléjük. Ahogy közeledett, úgy erősödött az illat-tökély.

– Milyen aprókák ezek a félre tartott fejű, halványsárga szemecskés lilaságok! – gondolta, majd megszólalt:

– Végre megvagytok!

– Te kerestél minket? – döbbentek meg a kis virágok.

– A ti illatotokkal ebben a növényházban senki nem vetekedhet! – dicsérte őket Bíborka. – Megkóstolhatlak benneteket?

– Természetesen! – bólogattak apró szirmaikkal beleegyezően az apróságok.

– Mennyei! – sóhajtott boldogan Bíborka két nektárszippantás között. – Kik vagytok, ti csodásak, akik nagy szerényen megbújtok a virágágy legeldugottabb zugában?

– Mi vagyunk az ibolyák – felelték neki kedvesen a kékeslilák, akik a sok dicsérettől legszívesebben elpirultak volna.

– Ibolyááák??? De hát az a mi barátnőnk neve!! Ő ember, és nem virág! – méltatlankodott megdöbbenve a pillangó.

– Rólunk kapta a nevét – vallották be a virágocskák. – Mi vagyunk Márti mama kedvenc virágai kislány kora óta. – És Ibi is kedvel minket! – vallotta be egy apró bimbó, miközben szirmait próbálta kitárni, hogy rendesen láthassa a vendéget. – Sokszor idejön hozzánk, amikor itthon van. Mindig segít az édesanyjának a kertben. Tudja, hogy túl sok már neki itt a munka.

– Ó, már értem, miért szereti mindenben Ibi a kéket, a lilát, meg minden apróságot – mormolta maga elé Bíborka. – Amikor Márti mamánál leszünk, én is meg foglak mindig látogatni benneteket! – ígérte a pille, s egy nagyot szippantott a felé áradó tiszta illatból.

– Bíborkaaa! Merre vaaagy?? – hallotta Márti mama és Csiporka ijedt hangját.

– A viszontlátásra! – súgta új barátainak, és felröppentében még integetett is nekik. – Itt vagyok! Jövök már! – libbent a növények fölé gyorsan, hogy hamarabb megláthassák, és ne aggódjanak fölöslegesen tovább az eltűnése miatt.

– Hol voltál? Miért bújtál el? – faggatta zaklatottan Csiporka.

– Megtaláltam Ibit!

– Ibiiit??? De hiszen ő a városban van, és dolgozik! – hitetlenkedett Csiporka.

– Az igaz – mosolygott rá a pille –, de azok a kis virágok nem, akikről a nevét kapta!

– Létezik Ibi-virág??? Láthatnám én is? – emelte kérő szemeit Márti mamára Csiporka.

– Hogyne, aranyom! Odaviszlek hozzájuk, de ígérd meg, hogy az új hajtásaikból sohasem falatozol! Kislány koromban találtam a kertünk szélén egy tő ibolyát. Azóta szaporítom, gondozom őket. Amikor megépítettük a melegházat, betelepítettem őket, így legtöbbször nem csak tavasszal, hanem ősszel is virítanak.

– Megígérem, persze, hogy megígérem! – tette a szívére a kezét Csiporka, és nagy, őszinte szemeivel Márti mama szemébe nézett. – Induljunk már is!

Márti mama alig néhányat lépett, amikor már Csiporka orrába is belecsimpaszkodott a csodaillat. Majd, amikor odaért a névadó-virágokhoz, apró kezeivel végigsimogatta szirmaikat.

– Örülök, hogy megismerhettelek benneteket! Csiporka vagyok! Ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni rátok!

Az ibolyák rámosolyogtak, apró sárga szemeiket vidáman rávillantották, és szótlanul, oldalra hajtott fejjel, szerényen állták csodáló pillantásait. Márti mama sem szólt. Néhány pillanatig visszagondolt a régmúltba, amikor kicsilányként ő is megélte a bogárkák által most átélt, sosem múló csodát. Aztán megrázta magát, és megszólalt:

– Menjünk be, bogárkáim, a házba! Itt bent ugyan nem érzitek annyira, de mielőtt kimegyünk az állataimhoz, készítenünk kell nektek valami ruhát, mert cudar hideg lett ma reggelre!

(A szerző facebook oldala itt.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése