Illatmámor

Míg Csiporka falatozik, Bíborka csodára lel a falusi melegházban

A melegház csendjét csak Csiporka rágicsálása verte fel. Bíborka ínyenc lévén, virágról virágra repdesve fedezte fel az új birodalmat. Minden virágfajtára rászállt, megillatolta, szippantott egyet–egyet mindből, de sehol nem ragadt le. Kereste a tökéletesen fogára valót. Észre sem vette, de lassanként eltávolodott Csiporkától és Márti mamától. Az üvegház túlvégén egy finom, tiszta, mégis átható illatra lett figyelmes. Tudta, ezzel még sosem találkozott. Ettől kezdve nem érdekelte semmi más, csakis az igaziillatot adó virágot kutatta. Körberepülte a területet a növények teteje mentén haladva, de bármelyik kehelyhez libbent, mindig csalódás érte.

– Hol lehet, hogy sehol nem találom??? – bosszankodott. – Feljebb nincs értelme mennem, ott már nincsenek növények, csak a levegő. Megyek akkor lejjebb! – gondolkodott hangosan.

Bevetette magát a növényszárak rengetegébe, és egyre lejjebb hatolt. Amikor már egészen a föld színéhez közel ereszkedett, a sátor sarkában egy csapatnyi liláskékséget fedezett fel. Vágtatva megindult feléjük. Ahogy közeledett, úgy erősödött az illat-tökély.

– Milyen aprókák ezek a félre tartott fejű, halványsárga szemecskés lilaságok! – gondolta, majd megszólalt:

– Végre megvagytok!

– Te kerestél minket? – döbbentek meg a kis virágok.

– A ti illatotokkal ebben a növényházban senki nem vetekedhet! – dicsérte őket Bíborka. – Megkóstolhatlak benneteket?

– Természetesen! – bólogattak apró szirmaikkal beleegyezően az apróságok.

– Mennyei! – sóhajtott boldogan Bíborka két nektárszippantás között. – Kik vagytok, ti csodásak, akik nagy szerényen megbújtok a virágágy legeldugottabb zugában?

– Mi vagyunk az ibolyák – felelték neki kedvesen a kékeslilák, akik a sok dicsérettől legszívesebben elpirultak volna.

– Ibolyááák??? De hát az a mi barátnőnk neve!! Ő ember, és nem virág! – méltatlankodott megdöbbenve a pillangó.

– Rólunk kapta a nevét – vallották be a virágocskák. – Mi vagyunk Márti mama kedvenc virágai kislány kora óta. – És Ibi is kedvel minket! – vallotta be egy apró bimbó, miközben szirmait próbálta kitárni, hogy rendesen láthassa a vendéget. – Sokszor idejön hozzánk, amikor itthon van. Mindig segít az édesanyjának a kertben. Tudja, hogy túl sok már neki itt a munka.

– Ó, már értem, miért szereti mindenben Ibi a kéket, a lilát, meg minden apróságot – mormolta maga elé Bíborka. – Amikor Márti mamánál leszünk, én is meg foglak mindig látogatni benneteket! – ígérte a pille, s egy nagyot szippantott a felé áradó tiszta illatból.

– Bíborkaaa! Merre vaaagy?? – hallotta Márti mama és Csiporka ijedt hangját.

– A viszontlátásra! – súgta új barátainak, és felröppentében még integetett is nekik. – Itt vagyok! Jövök már! – libbent a növények fölé gyorsan, hogy hamarabb megláthassák, és ne aggódjanak fölöslegesen tovább az eltűnése miatt.

– Hol voltál? Miért bújtál el? – faggatta zaklatottan Csiporka.

– Megtaláltam Ibit!

– Ibiiit??? De hiszen ő a városban van, és dolgozik! – hitetlenkedett Csiporka.

– Az igaz – mosolygott rá a pille –, de azok a kis virágok nem, akikről a nevét kapta!

– Létezik Ibi-virág??? Láthatnám én is? – emelte kérő szemeit Márti mamára Csiporka.

– Hogyne, aranyom! Odaviszlek hozzájuk, de ígérd meg, hogy az új hajtásaikból sohasem falatozol! Kislány koromban találtam a kertünk szélén egy tő ibolyát. Azóta szaporítom, gondozom őket. Amikor megépítettük a melegházat, betelepítettem őket, így legtöbbször nem csak tavasszal, hanem ősszel is virítanak.

– Megígérem, persze, hogy megígérem! – tette a szívére a kezét Csiporka, és nagy, őszinte szemeivel Márti mama szemébe nézett. – Induljunk már is!

Márti mama alig néhányat lépett, amikor már Csiporka orrába is belecsimpaszkodott a csodaillat. Majd, amikor odaért a névadó-virágokhoz, apró kezeivel végigsimogatta szirmaikat.

– Örülök, hogy megismerhettelek benneteket! Csiporka vagyok! Ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni rátok!

Az ibolyák rámosolyogtak, apró sárga szemeiket vidáman rávillantották, és szótlanul, oldalra hajtott fejjel, szerényen állták csodáló pillantásait. Márti mama sem szólt. Néhány pillanatig visszagondolt a régmúltba, amikor kicsilányként ő is megélte a bogárkák által most átélt, sosem múló csodát. Aztán megrázta magát, és megszólalt:

– Menjünk be, bogárkáim, a házba! Itt bent ugyan nem érzitek annyira, de mielőtt kimegyünk az állataimhoz, készítenünk kell nektek valami ruhát, mert cudar hideg lett ma reggelre!

(A szerző facebook oldala itt.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése