Hajnali öröm

Kora reggeli történet, Csiporka és Bíborka magafeledt álma alatt

 Vacsora után mindenkire hirtelen rátört a fáradtság, így Ibinek kellett összeszednie magát, hogy gyorsan megágyazzon mindőjüknek.

– Nem aludhatunk a párnádon? – görbült sírásra Bíborka szája, amikor meglátta, hogy nekik külön fekhelyet készített Ibi az ágyától távolabb eső asztalon.

– Bíborkám! Nehogy elsírd magad! – simogatta meg Ibi szeretettel. – Csak azért ágyaztam nektek külön, mert nekem reggel korán kell kelnem, és nem akarom, hogy miattam a hajnalok hajnalán ébredjetek. Ha már itt maradtok maminál, akkor örülnék neki, ha alaposan kipihennétek magatokat itthon a jó levegőn. Gyertek! Próbáljátok ki a párnaágyatokat!

Bíborka megvigasztalódva azonnal felröppent, majd rálibbent a kék szegélyű, hófehér puhaságra.

– Ó, de csodalágy! És még takarót is kaptam! – fészkelte be magát boldogan Bíborka a keresztcsíkos sárga-türkiz takaró alá. – Én már le sem mászom! Gyere Csiporka! Mássz ide mellém! – csábítgatta barátnőjét.

Csiporka azonnal megragadta az asztal lábát és elkezdett felfelé mászni. Ibi nem bírta nézni, ahogy erőlködik le-lecsukódó szemmel, így odanyúlt és átemelte Bíborka mellé. A bogárka azonnal elnyúlt, egy szót sem szólt. Mire Ibi betakargatta a hosszában csíkos kék-zöld takaróval, már aprókat horkolt és szusszantgatott.

– Na, ma egyik sem mosdott, az már biztos! – jegyezte meg súgva Ibi, pedig Bíborka a kocsiban azt bizonygatta, hogy koszosan nem lehet eltenni magunkat holnapra.

Ibi és Márti mama szeretettel összemosolyogtak, és lábujjhegyen kisettenkedtek a fürdőszobába. Rekord gyorsasággal végeztek a zuhanyozással, törölközéssel, a fogmosással, és a pizsama magukra húzásával. Amikor nagy óvatosan visszaosontak a szobába, Márti mama felhúzta a régi vekkert reggel hatra. Ibi mellé tette a mobilját, a gyűrűit, Márti mama meg a szemüvegét és a karóráját, hogy reggel ne kelljen mindent összekeresgetniük a sötétítő függönyök mesterséges sötétjében, majd jó éjt puszit nyomtak a kis alvók feje búbjára, és ők is lepihentek.

Hajnalban Márti mama még pirkadat előtt felébredt. Lenyomta az ébresztőórát, hogy nehogy felkerregje vendégeit, majd úgy döntött, egy kicsit még pihen, nem ugrik ki azonnal az ágyból. Nagy boldogan azt tervezgette, milyen reggelivel lepje meg Ibit, és hogyan töltsék a napjukat a bogárkákkal. Mióta a férje meghalt, csak akkor volt igazán boldog, amikor Ibi vele volt. Olyan örömben meg hosszú ideje nem volt része, hogy ilyen kedves, érdeklődő kis vendégekkel lehessen. Kibújás előtt kicsit megtornáztatta a lábait, a kezeit, derekát, mint minden reggel, hogy könnyebben tudjon mozogni. Fél hatkor bújt ki az ágymelegből. Felvette melegítőalsóját, pólóját, meleg kardigánját, amit Ibitől kapott karácsonyra. Amikor megkapta, szabadkozott, hogy nem való már ez a tarkaság egy ilyen vénasszonynak, de Ibi azt mondta, csak vegye magára. Ezek mind az ö kedvenc színei. Így úgy érezheti magát, amikor belebújik, mintha ő mindig vele lenne otthon. Azóta épp csak kimosni tette le, meg mikor nagyon meleg volt, de akkor is mindig úgy akasztotta, hogy egész nap rálásson. Titokban Ibikémnek becézte, és beszélgetett vele, ha nagyon egyedül volt. Mielőtt kilépett a szobából, szeretettel végignézett a három alvón.

– Bárcsak mindig itt lennétek velem! – suttogta maga elé, majd szinte némán lenyomta a kilincset, és nekiállt megvalósítani első tervét.

– Sosincs időd a kedvencedet elkészíteni reggel, ugye, angyalom?! – kérdezte-mondta halkan maga elé, és már be is nyitott a kamrába, hogy kihozzon mindent egyszerre, ami a bundás kenyérhez kell.

Feltört egy kis tálkába két tojást, csipetnyi sót szórt bele, meg belelöttyintett egy korty tejet, mert az ura így szerette, aztán Ibi is ezt szokta meg. Addig verte, kavargatta az egyveleget, míg az habos nem lett. Ekkor gyorsan kenyeret szelt a nagykéssel. Gondosan levágta a szeletek alsó héját, mert tudta, a lánya úgy szereti még mindig igazán, mint egykor, válogatós kisgyermekkorában. Elővette a szekrény aljából a vastag aljú serpenyőt, és az öreg vindőből egy kis zsírt mert bele egy hosszú nyelű kanállal. Meggyújtotta a gázt, és amíg folyékonnyá vált a zsír, belemártogatta a felvert tojásba a félbe vágott kenyérszeletek mindkét oldalát, jó alaposan, majd villára szúrta, és beleengedte a sercegő zsírba. Épp megsült az első két szelet, s mozdult a keze, hogy újabbakat tegyen be sülni, amikor halkan kinyílt a szobaajtó, és kikandikált rajta egy borzas fej.

– Te vagy a világ legjobb mamája! – suttogta Ibi köszönés helyett.

– Tedd be, lányom, az ajtót gyorsan! Ne legyen zsírszagú az egész szoba! – figyelmeztette Márti mama, aki örömét gyakran apró zsörtölődésbe rejtette. – Ugye a bogárkákat nem verted fel?!

– Nem, mami! – húzta be az ajtót azonnal Ibi, és már ült volna le, hogy kedvenc reggelijébe fogjon.

– Melegíts vizet a teádnak, Ibim! – kérte az anyja. – Arra még nem volt időm.

Ibi azonnal felkapta a vízmelegítőt, kivette kedvenc bögréjét és a házi mentatea dobozát a konyhaszekrény felső polcáról. Csak akkor jutott eszébe megnézni, hány óra van, amikor a víz már fortyogott.

– Hol a falióra, mami? – döbbent meg Ibi, amikor az asztal fölött csak az üres fal tátongott.

– Elromlott a hét elején. Elvittem az óráshoz, de azt mondta, csak a jövő hétre lesz meg, mert valami alkatrészt be kell szereznie hozzá.

– Megmondanád, hány óra van? – ásított két jókora harapás közben akkorát Ibi, majd benyelte a saját fejét is.

– Hat óra van. Nem kell sietned! Marad bőven időd beérni a városba! Végre látom, hogy rendesen eszel, nem csak bekapsz valamit, aztán üres gyomorral dolgozol estig! Azt hiszed, hogy az egészséges?! – dohogott szeretettel.

– Tudom, mamám! – ölelte át a reggelit megköszönve Ibi

Gyorsan felpattant, a mosogatóba tette tányérját, poharát, majd bevágtatott a zuhany alá. A rázuhogó víztől úgy érezte, új életre kelt. Leakasztotta csecsemőkori kék-fehér fürdőlepedőjét, és jó alaposan átdörgölte magát, majd beletekergőzött, és úgy szaladt be a szobába magára venni a ruháit. Csiporka és Bíborka mindezekből semmit nem vett észre, mert még mindig abban a helyzetben aludtak mozdulatlanul, ahogy este elnyomta őket az álom. Amikor Ibi elkészült, mindkettőjüket óvatosan megpuszilta.

– Üres lesz nélkületek a ház! – suttogta maga elé, majd behúzta csendesen maga mögött az ajtót. – Indulok, mami! Kikísérsz?

– Hogy kérdezhetsz ilyet?! Míg én élek, soha nem mész el innen búcsúölelés és integetés nélkül, az biztos!

Ibi gyorsan magára kapta a kabátját, Márti mamán körbe terítette a nagykendőt, és már ki is léptek a reggeli hidegbe. Mielőtt magára zárta volna a kocsiajtót, még kiszólt az anyjának:

– Kérlek, nagyon vigyázz Csiporkára és Bíborkára! Még el sem mentem, már hiányoznak! Este jövök! – intett anyjának, majd beindította a motort és kihajtott az udvarról.

Édesanyja addig integetett utána, míg a pici ponttá zsugorogott lánya el nem tűnt a szeme elől.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése