A hócsoda-ünnep

Csiporka és Bíborka karácsonya

– Csiporka! Gyere gyorsan! – kiabált döbbenten Bíborka a virágbolt ablakából kinézve. – Eltűnt a város színe! Minden hófehér lett!

– Csakugyan elvarázsolódott! – ámult Csiporka is a jégvirágos ablaküveg réséhez nyomva az orrát. – Ibi! Gyere gyorsan!

– Nincs semmi baj, bogárkáim! Csak leesett végre az első hó.

– Mi az a hó? – néztek rá a bogárkák.

– A levegőben – bármilyen hihetetlen – mindig van vízgőz.

– Komolyan?? – hitetlenkedett Bíborka. – Észre sem vettem, hogy akár az orrommal is ihatnék!

– Hát, azért az nem lenne lehetséges, hiszen icuri–picuriak a cseppek – mondta Ibi, majd folytatta. – Ez a rengeteg cseppecske odafent felhőkké válik. Ha a felhőben lévő vízcseppek megfagynak, és lefelé esés közben sem olvadnak meg, akkor ezek a picike jégkristályok leszállingóznak a földre. Ez a hó.

– Ez a gyönyörű takaró apróka jegecskékből áll? – kérdezte meg elámulva Csiporka.

– Jó hatalmas lehet odafenn az ég, ha ennyi kristály belefér! – tette hozzá teljesen lenyűgözve Bíborka. – De Ibi! Miért öltöztél ilyen szép ruhába?

– Mert ma ünnep van.

– Mi az az ünnep? – kérdezte Bíborka.

– Az ünnep egy különleges nap, amire jó előre felkészíti az ember a lelkét. Már hetekkel korábban mindig arra gondol, hogyan tehetné különlegessé. Ilyenkor mindig a szívünkhöz legközelebb állókkal tervezzük a nap eltöltését. Ahogy a testünket, úgy mosdatjuk, tisztítjuk meg a lelküket is, hogy beleférjen a szeretteinktől kapott, és a nekik adott sok szeretet, szépség, megértés, kedvesség, törődés. Szép ruhát öltünk, hogy ez is jelezze, nem egy átlagos napra virradtunk.

– És ma az első hó ünnepe van? – kérdezte Bíborka.

– Nem, Bíborkám. Ma karácsony van.

– Mi az a kácsarony? – értetlenkedett Bíborka. – A kácsa az a kacsa. Olyat láttam már édesanyád udvarán. De mitől ünnep egy kacsa??!!

– Nem kácsarony, hanem karácsony! – kacagott fel Ibi, majd elkomolyodva folytatta. – Tudjátok, régen nagyon sok gonoszság, rossz történt az emberekkel. Nem hittek a saját erejükben. Azt gondolták, a vágyaik és a tetteik kevesek, így vártak egy megváltóra, aki jobbá teszi számukra a világot.

– És honnan termett nekik ilyen? Van megváltófa??? – kérdezte Csiporka.

– Nem fán terem ez sem, Csiporkám! Egy különleges képességekkel megáldott gyermek születésére vártak, aki felnőttként majd képes lesz a segítségadásra. A legendák szerint volt egy ember, akit Józsefnek hívtak. Názáretben élt párjával, Máriával. Uralkodójuk, Augustus császár meg akarta tudni, hány ember tartozik a népéhez, így elrendelte, mindenki menjen el a szülővárosába, és jelentkezzék az összeíróknál. Így József és Mária is útnak indult Betlehembe, pedig a szeretett asszony már nem sokkal állt gyermekük megszületése előtt. Amikor odaértek, jelentkeztek, majd azonnal szállást kerestek maguknak, mert Mária érezte, hamarosan világra jön a kisded.  A város egyetlen házában sem fogadták szívesen őket, így egy állatokkal teli istállóban született meg a kisfiú, Jézus. Édesanyja bepólyálta, megetette, elaltatta, s gyönyörködött benne, mint ahogy minden gyermekét szerető, gondos édesanya tette volna. A város környékén pásztorok őrizték nyájukat. Hirtelen fényesség támadt körülöttük, s egy angyal elmondta nekik, hogy megszületett a megváltó. Ha bemennek a városba, arról ismerik fel e különleges gyermeket, hogy egy jászolban fekszik, nem a puha ágyban, mint a többi újszülött. Besiettek hozzá mindannyian. Vittek maguk készítette egyszerű ajándékokat, és szeretettel köszöntötték a régen áhított megváltót, és dicsőítették Istent, aki e különleges gyermeket nekik ajándékozta.

– Igazán szép történet! – sóhajtott elégedetten Csiporka.

– Csak azt nem értem – szólalt meg Bíborka –, hogy a Jézusfiú születése hogy jön a mai naphoz!

– Ó, igazad van! Azt kifelejtettem a meséből, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük.

– A várakozást is? – kérdezte Bíborka, mert, ha igen, akkor már értem, miért áll annyi ember ott szemben a buszmegállóban.

– Azt is, de nem úgy, ahogy te gondolod, Picipillém. November 30–ához, Szent András napjához a legközelebbi vasárnapon indul az advent, az eljövetel várása. Az emberek koszorút készítenek, rajta négy gyertyával, melyek közül az első, a második és a negyedik lila. Ez a katolikus egyháznál a bűnbánat színe, míg a harmadik rózsaszín, mert azt az öröm vasárnapján gyújtjuk meg először.

– Előszöööör?? Hát nem csak egyszer gyújtanak meg egy-egy gyertyát? – csodálkozott Bíborka.

– Nem bizony! Minden adventi vasárnap eggyel többet gyújtunk meg, hogy egyre növekedjen a fény a lelkünkben.

– Mi miért nem gyújtottunk egy gyertyát sem, Ibi? – nézett rá szomorúan Csiporka. – Én is szívesen növesztgettem volna a szeretetlángokat…

– Kérlek, ne gondold, hogy nem vagytok fontosak a számomra! – lábadt könnybe Ibi szeme.  – Elkészítettem a koszorúnkat. Eldugtam előletek, hogy meg ne lássátok idő előtt, amilyen kis szemfülesek vagytok – mosolygott a bogárkákra. – Aztán, mivel folyton nyitva volt a virágbolt, mert karácsony előtt még vasárnap is nyitva szokott tartani minden üzlet, teljesen megfeledkeztem róla. Ne haragudjatok! Most viszont felöltözünk, veszünk a piacon egy kis fenyőt.

– Minek kell a lakásba fenyő? – nézett rá Csiporka.

–  Az erdőnkben volt néhány hatalmasra nőtt, illatos lábú. De egy sem vágyott szerintem házban lakásra! – tette hozzá Bíborka.

– Nálunk is csak Vízkeresztig, vagyis január hatodikáig lesz, utána kiültetjük kora tavasszal mami kertjébe. Ha hazahoztuk, feldíszítjük, és meggyújtjuk a gyertyáinkat is. Körbeüljük és énekelünk.

– Én nem tudok egy karácsonyi dalt sem – jegyezte meg Bíborka.

– Majd mami tanít nektek!

– Éljen! Eljön Márti mami is! – sikították örömükben a lányok!

– Vele együtt pont olyanok leszünk, mint az adventi gyertyák! – mondta Csiporka.

– Mi leszünk a négy szeretetfények! – ragyogott fel Bíborka arca. Vegyük meg gyorsan azt a fenyőt, és induljunk édesanyád elé! Alig várom, hogy ideérjen!

Ibi egy szót sem tudott szólni. Meghatódott a bogárkák feltétlen szeretetétől. Úgy érezte, csakis a Jóisten irányíthatta hozzá őket azon az őszi napon, mert tudta, szüksége van olyan igazi barátokra, akikkel szebbé tudják tenni egymás életét.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése