Kicsibogár! Hogy te milyen figyelmes vagy!

Amíg Bíborka az igazak álmát aludta, Csiporka beállt dolgozni Ibi mellé a virágboltba

Csiporka és Bíborka a kellemes melegben és az új, puha ágyban szinte mozdulatlanul végigaludta a napot. Csiporka ébredt hamarabb. Tekintetével végigsimogatta barátnője békésen alvó arcát, majd kiállt kis házuk ajtajába, hogy alaposan megfigyelhesse, mi is történik egy boltban.

Őszinte meglepődéssel látta, hogy Ibi rengeteg virágot eladott, míg ők szunyókáltak. A vázákban alig néhány szál maradt csupán. Csak ez után jutott eszébe, hogy új barátnőjük arcára emelje szemeit. Ibi arca délelőtt óta jóval fáradtabb lett, reggeli friss mozdulatai kissé meglassultak.

– Nem celofánba! Rózsaszín selyempapírba kérem! – szólalt meg váratlanul az épp vásárló apró, fejkendős néni, akit Csiporka észre sem vett eddig. – A temetőbe lesz, oda nem kell a cifra papír!

– Rendben – mosolygott rá Ibi kedvesen, de fáradt ujjai sehogy nem találták a hajszálvékony, csúszós felületű papír szélét. – De ügyetlen vagyok! – bosszankodott saját magán, a fejét csóválva.

– Várj, segítek! – kiáltott neki Csiporka. – Ha felteszel az asztalra, megemelem neked sorban a kért csomagolók szélét. Én pici vagyok. Sokkal könnyebb nekem a legfelső lap szélébe belekapaszkodnom – ajánlkozott.

– Ó, de kedves vagy! – mosolygott rá Ibi és már emelte is a bogárkát a papírkötegeket tároló asztal tetejére.

Csiporka hamar megtanulta, melyik a celofán ív, a zacskó és a selyempapír, és pillanatok alatt ahhoz a kupachoz ugrott, amiből a vevő rendelt.

A nagy munkában észre sem vették, hogy alkonyodni kezdett. Amikor végre néhány percig nem érkezett senki, Ibi csodálkozva emelte a szürkülő ablakra a szemeit.

– Na, Csiporkám! A mai munkának vége! Köszönöm, hogy segítettél! Talán nem is hiszed, milyen sokat könnyítettél a munkámon! – mosolygott új munkatársára. – Gyere, zárjuk be együtt a kasszát!

– Mi ez a sok szép, színes korong? – kukkantott bele Csiporka a pénztárgép fiókjába. – Jé! Mind más méretű, és a színük sem azonos! – állapította meg szemfülesen.

– Ezek a pénzérmék. Ezekkel, a papírpénzekkel és bankkártyával vásárolnak az emberek.

– A vásárlás azt jelenti, hogyha az emberek éhesek, nem ehetik meg, amit találnak, mint én otthon és nálad, hanem bemennek egy olyasmi boltba, mint a tied, és odaadják a korongjukat, akarom mondani a pénzüket valamilyen ennivalóért?

– Igen. Ilyesmit jelent a vásárlás – dicsérte meg Ibi. De tudod, az emberek nem csak élelmet vásárolnak, hanem szinte mindent, ami az élethez kell. Házat, bútorokat, ruhaneműket, lábbeliket, könyveket, virágokat, és még sok-sok mindent, amit most nem is győzök végigsorolni. Inkább majd apránként mindent megmutatok nektek a mi városi világunkban – ígérte Ibi.

– Az jó lesz! Tudod, minden nagyon ismeretlen nekünk itt… Nálunk, ha éhes vagy, megeszed, amit találsz. Ha szomjas vagy, iszol a reggeli harmatból, vagy a forrásvízből. Ha meleged van, bebújsz egy bokor, vagy gomba árnyékába, ha elfáradtál, csak leheveredsz egy puha gombaszárra, amit azonnal az otthonodnak is nevezhetsz, minden ellenszolgáltatás nélkül… – komorodott el Csiporka visszaemlékezve eddigi gondtalan, boldog, szabad életére, majd megrázta a fejét, és lopva kitörölte szemeiből a honvágy árulkodó jeleit, és tovább kérdezősködött.

– Mondd! A pénzérmék azért különböző nagyságúak, mert mindért mást lehet venni?

– A pénzek használata azért nem ennyire egyszerű. A legkisebb pénzérme a kis sárgás ötforintos,  de ha abból kettőt adok, ugyanannyit ér, mint ez a második legnagyobb, ezüstszínű, a tízforintos. De ha négyet veszek belőle, az húsz forintot ér, ami ezzel, a következő fakkban levő, sárgaréz húszforintossal egyenértékű – emelte ki a húszast is Ibi, hogy azt is alaposan tanulmányozhassa Csiporka. – Ez a csillogó ezüst érme pedig az ötvenforintos. De helyettesíthetem tíz darab ötössel, vagy öt tízessel, vagy két húszassal és egy tízessel – rakosgatta ki a pénzérméket készségesen Ibi, hogy Csiporka mindent megérthessen.

– Vagy a tízes helyett rakhatsz két ötöst, nem? – nézett Csiporka a megerősítésért kérdőn Ibire.

Amikor az csodálkozva, de igenlőn bólintott, továbbkérdezett:

– És az a kisebb ezüstben sárga, és a nagyobb, sárgában ezüst? Azok mire valók?

– A kisebbik a százforintos, a nagyobbik a kétszázas.

Ibi folytatta volna az előzőekhez hasonlóan a magyarázatot és a pénzek rakosgatását, amikor Csiporka belevágott:

– Ibi! Észrevetted, hogy a pénzérmék váltogatják a színeiket? Sárga, ezüst, sárga, ezüst, ezüstben sárga, sárgában ezüst? – nézett izgatottan, kérdő szemekkel Csiporka a viráglányra.

– Kicsibogár! Hogy te milyen figyelmes vagy! Én ezt még sosem figyeltem meg! – ámuldozott Ibi.

– És, amikor kicsi voltál, honnan tanultad meg, hogy melyik érme melyik?

– Rá van írva minden érmére számokkal – mutatta meg Ibi – a papírpénzekre pedig – szedegetett ki mindből egyet  – számokkal és betűkkel is.

– Ó, de kár, hogy én sem a számokat, sem a betűket nem ismerem! – sóhajtott fel elboruló arccal Csiporka.

– Szeretnéd megismerni őket? – emelte fel gyengéden a bogárkát Ibi, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.

– Nagyon, nagyon szeretném! – ragyogott fel Csiporka arca.

– Jó, akkor majd beíratlak benneteket a közeli iskolába. Délelőttönként – míg én dolgozom – megtanultok az embergyerekekkel együtt olvasni, írni, számolni. Ismerem az első osztályosok tanító nénijét, majd megbeszélem vele.

– Te nem leszel ott? – riadt meg Csiporka.

– Nem nekem muszáj dolgoznom, hogy legyen pénzem ahhoz, hogy meg tudjak élni belőle. De ne ijedj meg! Nem most azonnal íratlak be benneteket, hanem majd később, amikor már egy kicsit megszoktátok a városi életet, és nélkülem sem érzitek elveszettnek magatokat. Jó lesz így?

– Igazi jó lesz! – simította végig Csiporka Ibi ujját szeretettel.

– Hűűűű, jól elment az idő! Gyorsan összeszámolom a bevételt, te meg találd, ki, hová menjünk zárás után!

Ibi hamar végzett és a sok újdonságon elgondolkodó Csiporka akkor jött rá, hogy nem talált ki semmit, amikor a pénztárgép ajtaja a helyére csattant.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése