Kicsibogár! Hogy te milyen figyelmes vagy!

Amíg Bíborka az igazak álmát aludta, Csiporka beállt dolgozni Ibi mellé a virágboltba

Csiporka és Bíborka a kellemes melegben és az új, puha ágyban szinte mozdulatlanul végigaludta a napot. Csiporka ébredt hamarabb. Tekintetével végigsimogatta barátnője békésen alvó arcát, majd kiállt kis házuk ajtajába, hogy alaposan megfigyelhesse, mi is történik egy boltban.

Őszinte meglepődéssel látta, hogy Ibi rengeteg virágot eladott, míg ők szunyókáltak. A vázákban alig néhány szál maradt csupán. Csak ez után jutott eszébe, hogy új barátnőjük arcára emelje szemeit. Ibi arca délelőtt óta jóval fáradtabb lett, reggeli friss mozdulatai kissé meglassultak.

– Nem celofánba! Rózsaszín selyempapírba kérem! – szólalt meg váratlanul az épp vásárló apró, fejkendős néni, akit Csiporka észre sem vett eddig. – A temetőbe lesz, oda nem kell a cifra papír!

– Rendben – mosolygott rá Ibi kedvesen, de fáradt ujjai sehogy nem találták a hajszálvékony, csúszós felületű papír szélét. – De ügyetlen vagyok! – bosszankodott saját magán, a fejét csóválva.

– Várj, segítek! – kiáltott neki Csiporka. – Ha felteszel az asztalra, megemelem neked sorban a kért csomagolók szélét. Én pici vagyok. Sokkal könnyebb nekem a legfelső lap szélébe belekapaszkodnom – ajánlkozott.

– Ó, de kedves vagy! – mosolygott rá Ibi és már emelte is a bogárkát a papírkötegeket tároló asztal tetejére.

Csiporka hamar megtanulta, melyik a celofán ív, a zacskó és a selyempapír, és pillanatok alatt ahhoz a kupachoz ugrott, amiből a vevő rendelt.

A nagy munkában észre sem vették, hogy alkonyodni kezdett. Amikor végre néhány percig nem érkezett senki, Ibi csodálkozva emelte a szürkülő ablakra a szemeit.

– Na, Csiporkám! A mai munkának vége! Köszönöm, hogy segítettél! Talán nem is hiszed, milyen sokat könnyítettél a munkámon! – mosolygott új munkatársára. – Gyere, zárjuk be együtt a kasszát!

– Mi ez a sok szép, színes korong? – kukkantott bele Csiporka a pénztárgép fiókjába. – Jé! Mind más méretű, és a színük sem azonos! – állapította meg szemfülesen.

– Ezek a pénzérmék. Ezekkel, a papírpénzekkel és bankkártyával vásárolnak az emberek.

– A vásárlás azt jelenti, hogyha az emberek éhesek, nem ehetik meg, amit találnak, mint én otthon és nálad, hanem bemennek egy olyasmi boltba, mint a tied, és odaadják a korongjukat, akarom mondani a pénzüket valamilyen ennivalóért?

– Igen. Ilyesmit jelent a vásárlás – dicsérte meg Ibi. De tudod, az emberek nem csak élelmet vásárolnak, hanem szinte mindent, ami az élethez kell. Házat, bútorokat, ruhaneműket, lábbeliket, könyveket, virágokat, és még sok-sok mindent, amit most nem is győzök végigsorolni. Inkább majd apránként mindent megmutatok nektek a mi városi világunkban – ígérte Ibi.

– Az jó lesz! Tudod, minden nagyon ismeretlen nekünk itt… Nálunk, ha éhes vagy, megeszed, amit találsz. Ha szomjas vagy, iszol a reggeli harmatból, vagy a forrásvízből. Ha meleged van, bebújsz egy bokor, vagy gomba árnyékába, ha elfáradtál, csak leheveredsz egy puha gombaszárra, amit azonnal az otthonodnak is nevezhetsz, minden ellenszolgáltatás nélkül… – komorodott el Csiporka visszaemlékezve eddigi gondtalan, boldog, szabad életére, majd megrázta a fejét, és lopva kitörölte szemeiből a honvágy árulkodó jeleit, és tovább kérdezősködött.

– Mondd! A pénzérmék azért különböző nagyságúak, mert mindért mást lehet venni?

– A pénzek használata azért nem ennyire egyszerű. A legkisebb pénzérme a kis sárgás ötforintos,  de ha abból kettőt adok, ugyanannyit ér, mint ez a második legnagyobb, ezüstszínű, a tízforintos. De ha négyet veszek belőle, az húsz forintot ér, ami ezzel, a következő fakkban levő, sárgaréz húszforintossal egyenértékű – emelte ki a húszast is Ibi, hogy azt is alaposan tanulmányozhassa Csiporka. – Ez a csillogó ezüst érme pedig az ötvenforintos. De helyettesíthetem tíz darab ötössel, vagy öt tízessel, vagy két húszassal és egy tízessel – rakosgatta ki a pénzérméket készségesen Ibi, hogy Csiporka mindent megérthessen.

– Vagy a tízes helyett rakhatsz két ötöst, nem? – nézett Csiporka a megerősítésért kérdőn Ibire.

Amikor az csodálkozva, de igenlőn bólintott, továbbkérdezett:

– És az a kisebb ezüstben sárga, és a nagyobb, sárgában ezüst? Azok mire valók?

– A kisebbik a százforintos, a nagyobbik a kétszázas.

Ibi folytatta volna az előzőekhez hasonlóan a magyarázatot és a pénzek rakosgatását, amikor Csiporka belevágott:

– Ibi! Észrevetted, hogy a pénzérmék váltogatják a színeiket? Sárga, ezüst, sárga, ezüst, ezüstben sárga, sárgában ezüst? – nézett izgatottan, kérdő szemekkel Csiporka a viráglányra.

– Kicsibogár! Hogy te milyen figyelmes vagy! Én ezt még sosem figyeltem meg! – ámuldozott Ibi.

– És, amikor kicsi voltál, honnan tanultad meg, hogy melyik érme melyik?

– Rá van írva minden érmére számokkal – mutatta meg Ibi – a papírpénzekre pedig – szedegetett ki mindből egyet  – számokkal és betűkkel is.

– Ó, de kár, hogy én sem a számokat, sem a betűket nem ismerem! – sóhajtott fel elboruló arccal Csiporka.

– Szeretnéd megismerni őket? – emelte fel gyengéden a bogárkát Ibi, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.

– Nagyon, nagyon szeretném! – ragyogott fel Csiporka arca.

– Jó, akkor majd beíratlak benneteket a közeli iskolába. Délelőttönként – míg én dolgozom – megtanultok az embergyerekekkel együtt olvasni, írni, számolni. Ismerem az első osztályosok tanító nénijét, majd megbeszélem vele.

– Te nem leszel ott? – riadt meg Csiporka.

– Nem nekem muszáj dolgoznom, hogy legyen pénzem ahhoz, hogy meg tudjak élni belőle. De ne ijedj meg! Nem most azonnal íratlak be benneteket, hanem majd később, amikor már egy kicsit megszoktátok a városi életet, és nélkülem sem érzitek elveszettnek magatokat. Jó lesz így?

– Igazi jó lesz! – simította végig Csiporka Ibi ujját szeretettel.

– Hűűűű, jól elment az idő! Gyorsan összeszámolom a bevételt, te meg találd, ki, hová menjünk zárás után!

Ibi hamar végzett és a sok újdonságon elgondolkodó Csiporka akkor jött rá, hogy nem talált ki semmit, amikor a pénztárgép ajtaja a helyére csattant.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése