Hogy hívnak, te szép pillangó?

Csiporka és Bíborka bemutatkozik a virágboltos lánynak

 – Jó napot kívánok! Három szál fehér szegfűt kérek zölddel, celofánba csomagolva! – harsant váratlan ébresztőként egy érces hang. – A barátnőmnek viszem. Gondolja, örülni fog neki? – csevegett már kedvesebb hangon a fiatalember.

– A nők szeretnek virágot kapni – mosolygott rá a virágárus. De, ha a barátnője is ilyen fiatal, mint Ön, akkor talán jobban örül egy szál vörös rózsának. Mostanában azzal szokták meglepni az ifjak a kedveseiket, úgy tapasztalom. Arra csak egy kis masni, vagy szalag kell, és még csomagoltatni sem szokták – árulta el a titkot bizalmasan.

– Jó! Akkor legyen az! Ön biztosan jobban ért ezekhez a női dolgokhoz, mint én. Hű – tárulkozott ki váratlanul a férfi, magam sem tudom, mikor is vásároltam utoljára virágot.

– Mennyivel tartozom?

– Háromszáz forint lesz. Remélem, sikerül vele örömet szereznie! – mosolygott a nap első vevőjére a virágárus.

– Hogy került ide ez a lány? – lepődött meg Csiporka. – Ó, nem csak mi lakunk itt? – nézett bizonytalanul barátnőjére.

– Láttam hát! Az a nagyhangú a legfinomabb nektárcsuprocskámat vitte el! – méltatlankodott Bíborka.

– Szerintem, mi egy boltban lakunk, mert a virágért valamit kapott is cserébe a viráglány – állapította meg Csiporka.

– Mégpedig egy virágboltban – pontosította Csiporka megállapítását Bíborka.

– Az jó! – ragyogott fel a boldogságtól Csiporka arca.

– Miért olyan nagyon jó? – értetlenkedett Bíborka.

– Mert itt mindig pótolni fogják az eladott növényeket, így mindig lesz bőségesen ennivalónk, és télen – ahogy Szellő tanította – fűteni kell, hogy a virágok ne fagyjanak meg. Így mi sem fogunk fázni – magyarázta barátnőjének. – Bíborka! Repülj fel óvatosan, és nézd meg, milyen a virágboltos lány! Hátha jó fej és megismerkedhetünk vele! – reménykedett Csiporka.

Bíborka gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Egy pillanat alatt felszállt.

– De gyönyörű vagy! Állj meg, kérlek! Hadd nézzelek meg közelről is! – hallotta pár pillanat múlva Csiporka. Gyorsan kirohant a házból és rémülten látta, hogy Bíborkát a viráglány a kezében tartja.

– Jaj, csak nehogy baj legyen a kíváncsiságomból! – kesergett.

– Hogy hívnak, te szép pillangó?

– Bí-bí-bíborkának – súgta a félelemtől alig hallhatóan Bíborka.

– Nem is tudom, hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy egy ilyen gyönyörű pillangó az új lakótársam – ujjongott a virágárus.

– Be-be-beköltöztünk hozzád ma reggel – dadogta Bíborka. Tudod, az erdőben minden elszáradt és nagyon hideg is lett. Nem maradhattunk ott tovább. Nem találtunk már ennivalót, és meg is fagytunk volna. Szellő azt mondta, ez természetes ősszel, és ide fújt bennünket a városba, ahol szerinte túl tudjuk élni a nagy hidegeket – mondta egyre oldottabban Bíborka.

– Nekem is tudnál örülni? – mászott felfelé integetve Csiporka a viráglányhoz közeli virágszáron.

– Ketten vagytok? Hát, az még jobb! Gyere közelebb hozzánk, kicsi bogár! – és a viráglány már le is hajolt, és óvatosan a tenyerébe emelte Csiporkát is. – Téged hogy hívnak, csíkos pocakú?

– Csiporka vagyok. Tényleg arra vágytál, hogy barátaid legyenek? Sosem hittem volna, hogy az otthoni barátainkon kívül valaki itt az idegenben is örülni fog nekünk – emelte hálás tekintetét Csiporka a Viráglányra. – Mondd, téged hogy szólíthatunk?

– Ibolya a nevem, de a legtöbben csak Ibinek szólítanak. Édesanyámnak ez volt a legkedvencebb virágja, arról nevezett el. Rengeteg virágot nevelt a kertünkben. Nem véletlen, hogy én is virágokkal foglalkozom.

– És te itt laksz a virágok között? – kíváncsiskodott tovább Bíborka.

– A virágbolt fölött lakom egy kis lakásban – válaszolt új barátainak készségesen Ibi.

– Akkor már értem, reggel hogy tudtál olyan nagy csendben itt teremni – jegyezte meg Csiporka. – De buta vagyok! Először azt hittem, hogy valahogy bevarázsoltad magad te is azon a szűk ajtórésen.

– Esélytelen lenne az átbújkálással próbálkoznom – nézett végig telt, mégis csinos formáin nevetve Ibi.  – De eleget jártattuk a szánkat! Épp ideje lenne, hogy szállást készítsünk nektek, míg el nem kezdenek özönölni a vásárlóim.

– Nekünk már van berendezett lakásunk a boltodban! – dicsekedett Bíborka.

– Hol találtatok kuckót magatoknak? – lepődött meg Ibi.

– Ott a sarokban, a jó meleg csövek mellett – lendítette fel karját Csiporka a kis lak felé mutatva.

– Megtaláltátok a régi madáretetőmet? Látom, kényelmesen be is rendeztétek – dicsérte meg Ibi a lányokat a házikó fölé hajolva.  – Pihenjetek egy nagyot, míg dolgozom! Zárás után majd elmegyünk hármasban sétálni, hogy megismerjétek az új lakóhelyetek környékét. Ha éhesek, szomjasak lesztek, bátra szolgáljátok ki magatokat! – tette egy nagy, rózsaszín virágtányér közepébe a bogárkákat Ibi, amikor észrevette, hogy újabb vevő lép a boltba. Csiporkáék megtízóraiztak, majd visszavonultak a lakásukba még egy kis pihenésre.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

 

 

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 01. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése