Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Hogy hívnak, te szép pillangó?
Csiporka és Bíborka bemutatkozik a virágboltos lánynak
– Jó napot kívánok! Három szál fehér szegfűt kérek zölddel, celofánba csomagolva! – harsant váratlan ébresztőként egy érces hang. – A barátnőmnek viszem. Gondolja, örülni fog neki? – csevegett már kedvesebb hangon a fiatalember.
– A nők szeretnek virágot kapni – mosolygott rá a virágárus. De, ha a barátnője is ilyen fiatal, mint Ön, akkor talán jobban örül egy szál vörös rózsának. Mostanában azzal szokták meglepni az ifjak a kedveseiket, úgy tapasztalom. Arra csak egy kis masni, vagy szalag kell, és még csomagoltatni sem szokták – árulta el a titkot bizalmasan.
– Jó! Akkor legyen az! Ön biztosan jobban ért ezekhez a női dolgokhoz, mint én. Hű – tárulkozott ki váratlanul a férfi, magam sem tudom, mikor is vásároltam utoljára virágot.
– Mennyivel tartozom?
– Háromszáz forint lesz. Remélem, sikerül vele örömet szereznie! – mosolygott a nap első vevőjére a virágárus.
– Hogy került ide ez a lány? – lepődött meg Csiporka. – Ó, nem csak mi lakunk itt? – nézett bizonytalanul barátnőjére.
– Láttam hát! Az a nagyhangú a legfinomabb nektárcsuprocskámat vitte el! – méltatlankodott Bíborka.
– Szerintem, mi egy boltban lakunk, mert a virágért valamit kapott is cserébe a viráglány – állapította meg Csiporka.
– Mégpedig egy virágboltban – pontosította Csiporka megállapítását Bíborka.
– Az jó! – ragyogott fel a boldogságtól Csiporka arca.
– Miért olyan nagyon jó? – értetlenkedett Bíborka.
– Mert itt mindig pótolni fogják az eladott növényeket, így mindig lesz bőségesen ennivalónk, és télen – ahogy Szellő tanította – fűteni kell, hogy a virágok ne fagyjanak meg. Így mi sem fogunk fázni – magyarázta barátnőjének. – Bíborka! Repülj fel óvatosan, és nézd meg, milyen a virágboltos lány! Hátha jó fej és megismerkedhetünk vele! – reménykedett Csiporka.
Bíborka gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Egy pillanat alatt felszállt.
– De gyönyörű vagy! Állj meg, kérlek! Hadd nézzelek meg közelről is! – hallotta pár pillanat múlva Csiporka. Gyorsan kirohant a házból és rémülten látta, hogy Bíborkát a viráglány a kezében tartja.
– Jaj, csak nehogy baj legyen a kíváncsiságomból! – kesergett.
– Hogy hívnak, te szép pillangó?
– Bí-bí-bíborkának – súgta a félelemtől alig hallhatóan Bíborka.
– Nem is tudom, hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy egy ilyen gyönyörű pillangó az új lakótársam – ujjongott a virágárus.
– Be-be-beköltöztünk hozzád ma reggel – dadogta Bíborka. Tudod, az erdőben minden elszáradt és nagyon hideg is lett. Nem maradhattunk ott tovább. Nem találtunk már ennivalót, és meg is fagytunk volna. Szellő azt mondta, ez természetes ősszel, és ide fújt bennünket a városba, ahol szerinte túl tudjuk élni a nagy hidegeket – mondta egyre oldottabban Bíborka.
– Nekem is tudnál örülni? – mászott felfelé integetve Csiporka a viráglányhoz közeli virágszáron.
– Ketten vagytok? Hát, az még jobb! Gyere közelebb hozzánk, kicsi bogár! – és a viráglány már le is hajolt, és óvatosan a tenyerébe emelte Csiporkát is. – Téged hogy hívnak, csíkos pocakú?
– Csiporka vagyok. Tényleg arra vágytál, hogy barátaid legyenek? Sosem hittem volna, hogy az otthoni barátainkon kívül valaki itt az idegenben is örülni fog nekünk – emelte hálás tekintetét Csiporka a Viráglányra. – Mondd, téged hogy szólíthatunk?
– Ibolya a nevem, de a legtöbben csak Ibinek szólítanak. Édesanyámnak ez volt a legkedvencebb virágja, arról nevezett el. Rengeteg virágot nevelt a kertünkben. Nem véletlen, hogy én is virágokkal foglalkozom.
– És te itt laksz a virágok között? – kíváncsiskodott tovább Bíborka.
– A virágbolt fölött lakom egy kis lakásban – válaszolt új barátainak készségesen Ibi.
– Akkor már értem, reggel hogy tudtál olyan nagy csendben itt teremni – jegyezte meg Csiporka. – De buta vagyok! Először azt hittem, hogy valahogy bevarázsoltad magad te is azon a szűk ajtórésen.
– Esélytelen lenne az átbújkálással próbálkoznom – nézett végig telt, mégis csinos formáin nevetve Ibi. – De eleget jártattuk a szánkat! Épp ideje lenne, hogy szállást készítsünk nektek, míg el nem kezdenek özönölni a vásárlóim.
– Nekünk már van berendezett lakásunk a boltodban! – dicsekedett Bíborka.
– Hol találtatok kuckót magatoknak? – lepődött meg Ibi.
– Ott a sarokban, a jó meleg csövek mellett – lendítette fel karját Csiporka a kis lak felé mutatva.
– Megtaláltátok a régi madáretetőmet? Látom, kényelmesen be is rendeztétek – dicsérte meg Ibi a lányokat a házikó fölé hajolva. – Pihenjetek egy nagyot, míg dolgozom! Zárás után majd elmegyünk hármasban sétálni, hogy megismerjétek az új lakóhelyetek környékét. Ha éhesek, szomjasak lesztek, bátra szolgáljátok ki magatokat! – tette egy nagy, rózsaszín virágtányér közepébe a bogárkákat Ibi, amikor észrevette, hogy újabb vevő lép a boltba. Csiporkáék megtízóraiztak, majd visszavonultak a lakásukba még egy kis pihenésre.
***
(A szerző Facebook oldala ITT.)
Hasonló
Égi áldás az özvegyasszony ...
Virágvasárnap Vatikánban a ...
Varázslat
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Pomaranski Luca portréja
Győr Bécsi kapu tér. Egy cs...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Történetek a füstölődő szal...
Pince bejárat, Tokaj
Emlék
Rekviem-féle egy pót-nagyap...
Síkpályás hegymászás feltör...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Szilágyi Imre statisztikus...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feljárat a borospincékhez
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Szent Donát kápolna Balaton...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése