Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
A „bűzeregetőberregőemberlengető”
Csiporka és Bíborka a városba érkezik
Csiporka és Bíborka nem volt szokva ilyen hosszú és pörgős utazáshoz. Szemeiket szorosra zárták és szorították egymás kezét. Hosszú, végtelennek tetsző utat tettek meg, amikor végre érezték, röptük meglassul. Csiporka, aki mindig is a bátrabb volt kettejük közül, lassan résnyire nyitotta a szemeit.
– Jé, itt nincsenek gombák, fák, virágok! Csak házakat látok, de egyik sem gombából van, mint nálunk! – álmélkodott hangosan. – Nyisd már ki a szemed, Bíborka! – sürgette barátnőjét.
– Félekkk! – nyögte Bíborka, akiben szinte benn akadt a szó vége, mivel Szellő éppen akkor pottyantotta le őket a városszélen egy buszmegálló fapadjára.
– Ne féljetek! Legyetek bátrak, de körültekintőek! Vigyázzatok egymásra! Tavasszal, ha hívtok, értetek jövök! Szervussssssssztok! – halt el sziszegve az azonnal tovairamló Szellő hangja. Muszáj volt sietnie, hiszen Szél apó sok-sok munkát osztott minden szélcsemetére az ősz és a tél folyamán.
– Itt nem maradhatunk! – koccant össze az ücsörgésben és a repülésben teljesen áthűlt Csiporka foga. – Gyere! – segítette fel a továbbra is gyámoltalanul ücsörgő Bíborkát. – Keressünk valami jó meleg szállást!
– Keressünk, keressünk… – esett kétségbe a nagy ismeretlentől az amúgy mindig jókedvű Bíborka. – De hol???… Mi lesz velünk??? Féééélek!!! – zokogott fel hirtelen.
– Gyere! Fogom a kezed! Egy darabig sétáljunk együtt itt lent a földön, hogy mindketten átmelegedjünk. Utána – tudom – már lesz kedved, erőd felrepülni – mosolygott bátorítóan Bíborkára és felsegítette.
Egy darabig csendben bandukoltak a város reggeli morajlását hallgatva. Nem mozdult körülöttük semmi, csak Nap próbálgatta, hogyan tudna a szürke felhők közül kibújni, hogy mindenkivel elhitethesse, valóban reggel van.
A szürke csendben váratlanul egy nagy, sárga berregő tűnt fel és egy szempillantás alatt elsuhant mellettük.
– Láttad? – álmélkodott Csiporka.
– Láttam hát! Valami szállítóféle lehetett. Szerintem emberek himbálóztak benne.
– Embereeek? Egy berregőben, ami ilyen büdöset hagy maga után? Hogy nem fulladnak bele??? – hitetlenkedett Csiporka.
– Már jön is a következő! – húzta be a nyakát Bíborka, miután hátra pillantott.
– Ott állnak meg egy pillanatra, ahová Szellő lepottyantott bennünket. Menjünk vissza és szálljunk fel egyre! – indítványozta Csiporka, aki tudta, miatta nem tudnak rendesen haladni.
Bíborka azonnal felpattant és szárnyra kapott, Csiporka pedig annyira szedte a kis, pufi lábait, hogy csápjai teljesen összegubancolódtak. Mire visszaértek, ugyan csak apró pontként látszott, de egyre erősebben hallatszott a következő bűzeregetőberregőemberlengető. Mire eszméltek, már melléjük is ért, fékezett és megállt. Fáradt, sápadt arcú embereket ontott ki magából. Úgy áramlottak mindannyian lefelé, hogy a bogárkáknak igen csak vigyázniuk kellett magukra, hogy el ne tapossák őket, az egyetlen felszállókat.
– Itt egy bogár! – csapdosott, kapkodott a bogárkák után egy magát azonnal kiabálásig hergelő utas. – Mit keres ez itt a buszon??? Nem volt elég a nyáron az a sok szemtelen légy és szúnyog?! Ó, bárcsak soha ne látnék egyet sem! Mindig agyonig marnak! – morgolódott még távolodtában is.
* * *
(A szerző Facebook oldala ITT)
Hasonló
Sceptrum
Santa Maria della Salute
Amikor még megénekeltük Rom...
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyver...
Szent István Bazilika, Buda...
Havas pillanatok
Szilveszteri morzsák
Hazatérő
Lépések a hóban
Varázsvessző a fűz a madeir...
Királylepkék és császári sa...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Aranyvitorlás a gyarmati id...
Barcelona, gótikus negyed
Mikor megy le a nap
Régen minden szebb és jobb ...
Napfényes ősz
Halászbástya
Ködös napfelkelte
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése