A “bűzeregetőberregőemberlengető”

Csiporka és Bíborka a városba érkezik

Csiporka és Bíborka nem volt szokva ilyen hosszú és pörgős utazáshoz. Szemeiket szorosra zárták és szorították egymás kezét. Hosszú, végtelennek tetsző utat tettek meg, amikor végre érezték, röptük meglassul. Csiporka, aki mindig is a bátrabb volt kettejük közül, lassan résnyire nyitotta a szemeit.

– Jé, itt nincsenek gombák, fák, virágok! Csak házakat látok, de egyik sem gombából van, mint nálunk! – álmélkodott hangosan. – Nyisd már ki a szemed, Bíborka! – sürgette barátnőjét.

– Félekkk! – nyögte Bíborka, akiben szinte benn akadt a szó vége, mivel Szellő éppen akkor pottyantotta le őket a városszélen egy buszmegálló fapadjára.

– Ne féljetek! Legyetek bátrak, de körültekintőek! Vigyázzatok egymásra! Tavasszal, ha hívtok, értetek jövök! Szervussssssssztok! – halt el sziszegve az azonnal tovairamló Szellő hangja. Muszáj volt sietnie, hiszen Szél apó sok-sok munkát osztott minden szélcsemetére az ősz és a tél folyamán.

– Itt nem maradhatunk! – koccant össze az ücsörgésben és a repülésben teljesen áthűlt Csiporka foga. – Gyere! – segítette fel a továbbra is gyámoltalanul ücsörgő Bíborkát. – Keressünk valami jó meleg szállást!

– Keressünk, keressünk… – esett kétségbe a nagy ismeretlentől az amúgy mindig jókedvű Bíborka. – De hol???… Mi lesz velünk??? Féééélek!!! – zokogott fel hirtelen.

– Gyere! Fogom a kezed! Egy darabig sétáljunk együtt itt lent a földön, hogy mindketten átmelegedjünk. Utána – tudom – már lesz kedved, erőd felrepülni – mosolygott bátorítóan Bíborkára és felsegítette.

Egy darabig csendben bandukoltak a város reggeli morajlását hallgatva. Nem mozdult körülöttük semmi, csak Nap próbálgatta, hogyan tudna a szürke felhők közül kibújni, hogy mindenkivel elhitethesse, valóban reggel van.

A szürke csendben váratlanul egy nagy, sárga berregő tűnt fel és egy szempillantás alatt elsuhant mellettük.

– Láttad? – álmélkodott Csiporka.

– Láttam hát! Valami szállítóféle lehetett. Szerintem emberek himbálóztak benne.

– Embereeek? Egy berregőben, ami ilyen büdöset hagy maga után? Hogy nem fulladnak bele??? – hitetlenkedett Csiporka.

– Már jön is a következő! – húzta be a nyakát Bíborka, miután hátra pillantott.

– Ott állnak meg egy pillanatra, ahová Szellő lepottyantott bennünket. Menjünk vissza és szálljunk fel egyre! – indítványozta Csiporka, aki tudta, miatta nem tudnak rendesen haladni.

Bíborka azonnal felpattant és szárnyra kapott, Csiporka pedig annyira szedte a kis, pufi lábait, hogy csápjai teljesen összegubancolódtak. Mire visszaértek, ugyan csak apró pontként látszott, de egyre erősebben hallatszott a következő bűzeregetőberregőemberlengető. Mire eszméltek, már melléjük is ért, fékezett és megállt. Fáradt, sápadt arcú embereket ontott ki magából. Úgy áramlottak mindannyian lefelé, hogy a bogárkáknak igen csak vigyázniuk kellett magukra, hogy el ne tapossák őket, az egyetlen felszállókat.

– Itt egy bogár! – csapdosott, kapkodott a bogárkák után egy magát azonnal kiabálásig hergelő utas. –  Mit keres ez itt a buszon??? Nem volt elég a nyáron az a sok szemtelen légy és szúnyog?! Ó, bárcsak soha ne látnék egyet sem! Mindig agyonig marnak! – morgolódott még távolodtában is.

* * *

(A szerző Facebook oldala ITT)

Írta és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése