Huszár Boglárka remek portréja az élet csendes lenyomata. A koncentrált közlés eszköze az arc, az életkor, a hátrahagyott évek letagadhatatlan mutatója, a művészeti ágak kedvelt témája. Szinte nincs olyan művész akit nem foglalkoztatott volna ez a rejtélyes kihívás, mert az a javából. Zsiga bácsiról készült kép, illetve képek az egyszerű hétköznapi, a pátosz nélküli közlés közvetlensége is megragadó. Szemünkbe néz, várja a kérdést, a hang nélküli párbeszéd elindul. Zavartalanul nézelődhetünk, a szemek a tiszta értelem bizonyosságát tükrözik. Nem kell tudósnak lenni, hogy életét, életformáját firtassuk. Zsiga bácsiról készült kép a nyugalom, a barátság, és talán a békesség jelvénye is lehetne. 2009 tyukodi emlék, egy jó emlékű alkotótáborról.