Virtuális virtus

Írta: M. Szlávik Tünde

 

lady_in_red_by_artist_heather_arenas_masolata.jpgKihúzta kezét az enyémből, ujjai végigszáguldottak a karomon, majd felrebbentek rólam. Egyikünk sem szólalt meg, csak lélegeztünk, előbb még eltérő ütemben, majd önkéntelenül átvettük egymás ritmusát. Nem csináltam semmit, csak passzívan néztem őt, amint jobb keze ujjai rövid staccatókba kezdenek. Egy kis felületen, de annál intenzívebben mozogtak, leginkább a mutató és a középső ujja, amit integetőnek hív, mert azzal szokott beinteni, ha valamin nagyon felháborodik. Néha megállt, ilyenkor töprengve nézett maga elé, miközben hüvelyk- és kisujja rövideket karmolt. A mutatóujja rövidre nyírt körme alá beszorult valami szösz vagy hajszáldarabka, felé nyúltam, hogy kiszedjem, de baljával úgy tett hárító mozdulatot, hogy közben rám sem nézett, s kicsit eltolt magától. Hátrébb húzódtam, mire megragadott és visszarántott, szorosan közel magához, s a fejemet odahúzta a vállához.

– Nézd! – súgta rekedten.

Megpróbáltam a tekintetét keresni, de már elfordította a fejét. Hát odanéztem. Amit láttam, egyszerre volt zavarba ejtő és szédítő. Ujjai ismét száguldani kezdtek, néha már követhetetlen sebességgel. Egyre merevebben nézett maga elé, feje kissé oldalra billent, s ahogy egyre jobban koncentrált, tekintete úgy lett egyre üvegesebb. Szája kissé elnyílt, néha aprókat lihegett, fel-felszisszent. Nem kellek én ide, gondoltam, de baljával megragadta a tarkómat, néhányszor körkörösen végigszántott rajta, amiktől elgyengült lábakkal visszaroskadtam a helyemre.

– Nem kellek én ehhez, megoldod te ezt nélkülem is.

– Neked csinálom, azt akarom, hogy végignézd!

– De nekem ebben nem sok örömöm van, ülhetek melletted, miközben…

– Már nem szeretsz? Régen élvezted, hogy idebújhatsz közben. Jaj, ne csináld már! Inkább segíts! Tedd ide az ujjad… Ha szólok, kezdjed szaporán nyomkodni!

– Legalább csókolj meg közben, ez így nekem nem jó!

– Rögtön, csak… Nézd, mekkora lett! Mondom, hogy ketten … Az a gyönyörű ujjad! Nézd, miket varázsolsz vele! Figyelj, figyelj, most… Igen, már jön! Ez aaaaz! Ó! Az a sok parányi emberke, azok az icipici nők és férfiak neked köszönhetik, hogy kijöhettek a fényre. Istennőm! Mondtam én, hogy ketten… Várj, most az egérrel kijelölöm nekik a területet, ahová elküldöm őket. A férfiak mennek a csatamezőre, a nők a várkonyhára. Igaz is, nem főznél egy kávét, olyan jól esne utána…

Remegő lábakkal álltam fel. Az ajtóból visszanéztem, széles háta eltakarta a monitort, amelyre a puszta ujjaival városokat emelt, erdőket teremtett – élet és halál ura volt fél négyzetméteres felületen.

 

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

 

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése