Szerelmem, Demalgon

Írta: Ésik Sándor

Ha Krúdyt olvasom, igen hamar eltéved szemem a sorok barázdáin. Gondolataim útra kelnek, vele sétálnak a hangulatos régi budai utcákon. Utána erednek az éjszaka lámpással suhanó, vállukon jótékonyan rejtő köntöst viselő szép asszonyoknak itthon, Nyíregyházán, a még azóta is földszintes városrészekben. Szindbádról az ízek és színek tobzódása jut eszembe, az étkekről meg − ideje lévén − a farsangi fánk. A farsangi fánk, amelynek illatosan párolgó szalmapuha belsejében olyan ízek rejteznek, mint amilyen szavak a legveszedelmesebb korban leledző asszonyok fülében, hogy továbbra is annál az embernél maradjunk, aki írónak született és semmi másnak.

Farsang volt akkor is, amikor megboldogult egyetemista koromban − ráadásul éppen az elején, gólyaként − hárman, barátok elmúlt időkre emlékeztünk. Egy nagyon szép lányra, Mátészalka legszebb hajadonára. Bánatosan ismertük be egymásnak, hogy külön-külön mindegyikünk halálosan szerelmes volt belé. Mi mindent suttogtunk volna a fülébe, párolgott az emlékezéstől szalmapuhává lényegült agyunk. A kamaszból még alig átminősített legények zaftosabb vágyainak felemlítésétől eltekintek. Maradjunk annak kifejtésénél, amit belesuttogtunk volna a már említett rózsaszín gyöngyházkagylóba. Sőt még ezt is az olvasó − remélhetőleg Krúdyn művelődött − fantáziájára bízzuk. Kiemeljük viszont azt, hogy „suttogtunk volna”. Mert mint ahogy vannak el nem csókolt csókok, léteznek el nem suttogott bókok is. Még csak szót sem váltott a kökényszemű bálvánnyal egyikünk sem.

Ezt a szomorú tényt valahogy kerülgettük az én Csaba és Béla barátommal, de ez csak „ideig-óráig” sikerülhetett − ismét klasszikust idézve. Az első vizsgaidőszak tombolt akkor, engem kémiából akartak éppen aznap kirúgni, majdnem sikerrel, egyszóval mindhárman eléggé magunk alatt voltunk. Ebből egyenesen következett, hogy az egykor volt szépségről beszélgettünk. Aztán mégiscsak elfogytak a jelzők a gyönyörű lány dicséretére.  Egyikünknek megfájdult a feje. Megkérdezte: nincs egy Demalgonotok?

„Demalgon!”, sóhajtott Béla, azt hittem az ő agya is sajog. „Istenem, mennyi Demalgont megvettem a patikában, ahol ő dolgozott, hogy láthassam”, folytatta. Megfeledkeztünk a fejfájásról, mert Csaba kijelentette, hogy az Antineuralgica olcsóbb. Marhaság, mondtam, mert elég volt megkérdezni, hogy van-e inzulinfecskendő, azt úgysem tartottak.

Mégis a Demalgon maradt meg az emlékezetünkben. Olyannyira, hogy egykori titkos szerelmünk neve az idők során Demalgonná szépült.

Emlékszel Demalgonra? − így kérdezte Béla, amikor egyszer itthon sétáltunk a szalkai utcákon. Nézegettük az átformálódott várost, ahol alig igazodunk már el.

Hogyne emlékeznék, gondoltam. Szótlanul ballagtunk tovább az emlékeink helyszínein. Nem tudom mi okból, de váratlanul a patika előtt találtuk magunkat.

Szép leány, fűzöm most tovább az emlékek gyöngyeit. Éltél volna Krúdynak, mazsola lennél egy foszlós túrós béles összeboruló porcukros frakkszárnyai között, és nem fájdalomcsillapító. Emlékezetedbe belefájdult a feje három egykori imádódnak egy régi farsangi éjszakán.

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése