Seprűnyélhez csomózzák a nyelvét

Az emberek többsége valószínűleg, arra vár, hogy elérkezzen a várva, várt nyugdíjas időszak az életükben, és az addig munkával telt órákat, a megérdemelt pihenés töltse ki, vagy hobbijuknak hódolva éljék a kellemes korszakot. De azért szép számmal vannak olyanok is, akik nehezen állnak át, az aktív életről, a nyugodt, békés mindennapokra, egyrészt, mert egész életüket munkával töltötték, másrészt, úgy érzik, valami hasznos elfoglaltságot kell végezniük, hogy értékes embernek érezzék magukat, és a dolgos, munkával töltött évek után, boldog nyugdíjasként éljenek családjuk körében. A fehérgyarmati, Horváth Zsigmondné sem tölti tétlenül életének ezt a korszakát, férjével együtt, cirokseprűt kötnek, és varrnak nap, mint nap.

Az udvarra belépve, már hallom a gép zaját, amivel a ház ura, Zsiga bácsi tevékenykedik, felesége Szeréna is éppen készülődik ki, a műhelybe, ahol együtt szorgoskodnak párjával, és közben beavatnak engem is, ennek a csaknem elfeledett ősi mesterségnek a rejtelmeibe. Ez a tevékenység, nem a nyugdíjas évekkel együtt jött, már akkor is intenzíven gyártották a seprűket, mikor még a munkahelyen töltötték idejük jó részét. Több mint húsz évvel ezelőtt, idős bácsik mutatták meg, minden csínját-bínját a seprűkötésének.

– Volt mikor száz seprűt is megcsináltunk egy nap – meséli Szeréna – ma már nem szoktunk annyit, mikor, hogy van kedvünk, meg ahogy igény van rá.

A 63 éves asszony, Kölcsében töltötte gyermekkorát, majd a vendéglátóipari pálya Fehérgyarmatra sodorta. Jó néhány évet töltött a Halász, majd a Szamos étterem falai között, egészen addig, míg a vendéglátást fel nem cserélte a kereskedelemre, amely a nyugdíjas évekig biztos pontot jelentett számára. Eközben persze jött a családalapítás, és ahhoz, hogy gyermekeiknek meg tudják adni mindazt amit szerettek volna, munkahely mellett, ahogy a legtöbb szatmári ember, ők is gazdálkodással töltötték a szabadidejüket.

Volt mikor állattartással is foglalkoztak, több sertés és szarvasmarha várta őket haza a munkából az ólakban, és a reggeli első műszak is ott kezdődött, hogy ellátták a haszonállataikat. Az állattartás lassan elmaradt, maradt a növénytermesztés, így kezdték el egy idő után cirok termesztését, és annak a feldolgozását.

Rengeteg, és hosszadalmas munka kíséri azt a folyamatot, amíg használatba vehetik a szorgos kezek a precízen megkötött és levarrt cirokseprűket. A ciroknak, vagy más néven cirok kölesnek, különböző célokra, több faját is termesztik. Szerénáék, a seprőcirkot termesztik, amely erőteljes talajt kíván, a művelése szinte megegyezik a kukoricáéval, és külleme is ahhoz hasonló, magas, széles levelű pázsitkóró.

Megfelelő talaj előkészítés után, április közepe táján vetik el a magokat, vegyszerezik, és pétisóval is szükséges megszórni ahhoz, hogy jó minőségű legyen a termés. A termő terület nagysága is befolyásolja a szálkatermés mennyiségét és minőségét.

– Régebben megkapáltuk a gyomoktól, ma már nem bírjuk, marad a vegyszer – mosolyog az asszony, miközben a műhelyből kísér abba a helyiségbe, ahol seprű gyártás első fázisa kezdődik. A sarokban, kévébe kötve sorakoznak a cirok csomók, előtte, műanyag ládában ázik a következő seprű alapanyaga. Október elején, érés idején aratják le a növényt kézzel, úgy, hogy a szárakat tőből levágják. A learatott növényt, kiterítve hagyják száradni a földeken, majd kévébe kötve, hazaszállítják. Mielőtt a padlásra kerülne a termés, további szárítás miatt, a növény virágát – más néven nyirányát – le kell fésülni a szárakról. Ehhez a művelethez Zsiga bácsi készített egy magvaló gépet, amit villanymotor hajt. Kis csomónként teszik be a cirkot a gépbe, ügyelve, hogy a fésű ne tekerje be a szálakat, így tisztítják meg a növényt a magvaktól. De minden további munkafolyamathoz, szükséges valamilyen eszköz, amit szintén Szeréna férje készített el.

Magvalás után, a padláson felfüggesztve szárítják még egy ideig, de még előtte a szárakról levágják és szétválogatják a szálakat. A seprű kötéséhez, öt fajta cirok szál kell, a szerint válogatják szét, mindegyik fajtának, meg van a maga helye, a hosszabbak külső takarónak, a rövidebbek a seprű nyelvének valók.

A tökéletes száradás után, a szálak tövét beáztatják, azért, hogy puha, könnyen hajlítható legyen, és így a kötésnél, nem fog eltörni a cirok. Miután megvoltak az előmunkálatok, kezdődhet a kötés. A műhely közepén a saját gyártású gépet is villanymotor hajtja, amit egy pedállal szabályoznak munka közben. Mellette az asztalon osztályozva sorakoznak a szálak. A seprű nyelének egyik vége befogatva a gépbe, másik végébe egy szöget vernek, amelyre drótot erősítenek. A drót, egy hengerre van feltekerve, ami a gép tartozéka, a cirokszálakat ezzel erősítik rá a nyélre.

Az első csomó lesz a seprű nyelve, vagyis a közepe, ehhez a rövidebb szálakat használják fel, majd visszafelé kötözve erősítik rá a vállrészt, a helyes kialakítás eléréséhez, egy-egy marék szalma, vagy levágott szárcsomót tesznek. Az áztatásnak ekkor lesz jelentősége, mikor a fordítva felerősített szálakat visszahajtják, mivel ha száraz lenne a cirok, akkor a művelet alatt eltörne. Sorban kötözik rá, az osztályozott cirokszálakat, az utolsó adag lesz a takaró.

Ha már a teljes mennyiség a nyélen van, ami egy nagy seprűnél 1 – 1,1 kg-ot jelent, szépen eligazgatva, összekötözik egy zsinórral, és aztán jöhet a varrás. A varráshoz a megkötött seprűt, egy nagy fából készült, satuhoz hasonló szerkezetbe fogatják. Szeréna a szálakat itt is szépen eligazgatja, majd befűzi a madzagot a varró eszközbe. Két féle színű zsineget használnak, hogy esztétikus, mutatós seprűk legyenek, és a szabványnak megfelelően, ötsorosan varrják le, hogy tartós legyen a használati eszköz. Az utolsó lépésként, a cirokseprű végét egyenesbe vágják, és már mehet is a piacra, a hosszadalmas munka eredménye.

Sajnos nem sokan ismerik ennek az ősi mesterségnek a fortélyát, és valószínűleg, ha meglátják, mennyi munkával jár, nem is sokan akarják elsajátítani. Reménykedjünk, hogy a Horváth házaspárnak sikerül tovább örökíteni ezt a tudást.

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Szilágyi Krisztina

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése