Pulykanapkor Arakjánéknál

Pulykanapkor Arakjánéknál 1.jpgNem tudtam mire vélni a váratlanul kitört tökárusítási lázat. A késő őszi bágyadt nyárban nagyokat sétáltam Los Angeles egyik külső kerületében,Whittierben ez idő tájt. November közepét írtunk már, de a kaktuszok vadul virágoztak és egyetlen fa, vagy virág sem mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy elhullassa levelét. Talán csak a reggeli ködök és a dús harmatok, amelyektől alig látszottak a belvárosának felhőkarcolói…

Éppen csak ennyi emlékeztetett arra, hogy itthon már a tél kopogtat. Szóval, az egyik hétvégéhez közeledve tökárusok tűntek fel a szupermarketek parkolóiban, a benzinkutak mellett, és a kisebb parkok sarkában. Éppoly hirtelen, mint Magyarországon a dinnyések augusztus táján. Guadelupe , a hangzatos nevű, de elég jelentéktelen külsejű mexikói asszony a szomszédból vásárolt is néhányat. Halálfejnek faragta ki a héját, a belét pedig kikaparta. Itt a Helloween, világosított fel John, a házigazdám.

Fogyott a tök. A kertváros polgárai kettesével, hármasával hordták haza. Készültek a halálfejek, de utóbb kiderült más meglepetést is tartogat a kísértetünnep.  A házak előtti parkocskákban életnagyságú szellemek jeletek meg. Az ablakokban szintén nagyon élethű halottak csontváz formájában.

A gyerekek az iskolákat körbepingálták. Színes ábrák. Ízlésesek, kevésbé ízlésesek. A nagy nap éjszakáján, vagy talán még előbb, a nagy éjszaka napján, már mindenki jelmezekben járt, és válogatott ugratásokra készült szomszédja, barátja ellen. A tévében, a rádióban döntőbe érkeztek a jelmez, az ötlet, és egyéb vetélkedők. A híradókban felsorolta a rendőrség képviselője hogy tavaly, meg annak előtte mennyi tűz keletkezett, és mennyi baleset a rosszízű tréfákból. Napnyugtára aztán tetőfokára hágott a hangulat. Esther, a házigazda felesége egy kosárka apró cukrot készített, és vártunk. „Ilyenkor a gyerekek eljönnek, és ha nem kínáljuk meg őket, hát megtréfálnak”, mondta. Az útról már hallatszott is az apróságok cserfelése. Közben John elmesélte a tavalyelőtti esetet, amikor a mexikói gyerekeknek egy fehér ember mérgezett cukrot adott. Hja, eleven még a faji gyűlölködés, ha titkolná is a közvélemény.

A gyerekek elkerülték a házat. Talán az lehetett az oka, hogy fehér emberé, a gyerekek többsége pedig „kreol” bőrű, azaz mexikói. A környék vegyesen lakott. Az európaiak csendesebben, behúzódva ülték meg a Helloween-t. A más fajúak harsányabban, de ugyancsak egymás közt.

Másnap reggel kissé ziláltak voltak a homlokzatok. A díszítések megszaggatva élték meg a virradatot. A szellemek lekókadtak. A harmadik szomszéd biccentett, aztán tovább kapargatta az átírt táblát, amelyen tegnap még az állt, hogy Vigyázz a kutya harap. Ma pedig ákombákom spraybetűkkel: A kutya nem bánt, de a gazdával jó lesz vigyázni. A tökfejek eltűntek. A külsőre a mi marhatökünkre hasonlító takarmánytökről kiderült, hogy ehető. Miközben a házigazdák takarították a portákat a nagy szellemjárás után, a tévében már a soros szakácsműsorból azt lehetett megtudni, miként készül a pumpkin pie, a híres töktorta. Takarékos nép az amerikai.

***

Pulykanapkor Arakjánéknál 1 11.jpg— Itt lesz délután az elnök — újságolta John.

— Itt, hol? — érdeklődtem és csodálkoztam, hogy egyáltalán nincs megilletődve.

— Megy Hawaii-ra. Most lesz ötven éve, hogy a japánok lebombázták Pearl Harbort. Meg különben is holnap van a Veteránok Napja.

Valamit hallottam harangozni a dologról Wirginia Wolftól, aki csak névrokona a híres költőnőnek, ám nagyszerűen lehet tőle az amerikai angolt tanulni a közeli High Schoolban. „Pénteken nem dolgozunk, kimegyünk a gyerekekkel Palmdale-be” mondta. Es akkor emlegette ezt a bizonyos napot. Milyen jó dolga van itt az állatorvosoknak gondoltam magamban, de azért maradt bennem egy kis gyanakvás. Az állatorvos ugyanis ”veterinar”,  vagy valami ilyesmi angolul. Így aztán lassan csak rájöttem, hogy a következő ünnep amit megélek Kaliforniában, az a Veteránok Napja, és nem az állatorvosoké.

Az elnököt délutánra várták.  A hatos híradót nem akartam lekésni, jó előre a készülék elé telepedtem. John nyugodtan vacsorázott, Esther a lóversenyújságot bújta. Ismét gyanakodni kezdtem:

— Mi az, nem jön az elnök?

— Az jön, ha megígérte — szögezte le John.

Az Eyewittness News-ban, ami nem kevesebbet jelent, mint Szemtanú Híradó, már szinte csak az időjárás jelentés hiányzott, amikor felbukkant Bush elnök.

— Na, azért ha Nyíregyházára lejön az elnök, az mindent megelőz — kötöttem bele Johnba.

— Ugyan — intett le, — itt van és kész. Most essünk hasra? — legyintett egykedvűen John. Esther fel sem nézett a lóversenyújságból.

A veteránokra így aztán nagyon kevés ideje jutott az amerikaiaknak. Egy elég vérszegény kis ünnepségen mondott nekik az elnök néhány közhelyet. Ahogy elnéztem őket, két korcsoportra oszlottak. A második háborús generáció már elég gyengén állt a lábán, viszont annyi kitűntetés csilingelt a keblükön, hogy a Vörös téren se vallottak volna szégyent. A vietnami generáció nagy részét a kopasz hosszú hajúak uralták. Az Easy Rider gárda, akiknek már a tarkójukig ér a homlokuk, ám a maradék hajukat varkocsban viselik. Egy győztes, és egy vesztes háború veteránjai. Ez bizony ott ült az arckifejezésükön is.

A másnapi eseményre tartogatták a szertartásmesterek a muníciót. Ez még tegnap, azaz éjfélkor elkezdődött.  Azért ilyen zavaros az időmeghatározás, mert az elnök másfél órás Los Angeles-i tartózkodás után ismét felszállt az US Air Force Number One-ra, azaz a légierő egyes számú gépére, és utána ment a napnak. Maga az Egyesült Államok három időzónára oszlik, de a szigetállam Hawaii még ennyire van. Vagyis odaért délután, miközben itt éjfél elmúlt. Kimerítő.

Honolulu lényegesen nagyobb respektussal fogadta Busht, mint Kaliforniában Los Angeles. Igaz, azt az ötven évvel ezelőtti borzalmas bombázást nehéz elfelejteni. A meghívott japán vendégek, és az öreg amerikai hadfiak úgy feszengtek egymás mellett, mint egy régi csoportképen Kádár és Ceausescu, amikor a protokoll egymás mellé parancsolta őket. Volt egy pillanat, amikor nekem, az idegennek is elszorult a torkom. Bush az egyik hajó korlátjáról egy trópusi színekben pompázó csokrot vetett a vízbe, azokba a hullámokba, amelyek piroslottak a vértől fél évszázada. A tenger alatti felvételeken látszott a Pearl Harbor-i kikötő öblének alja valóságos roncstelep, és a rozsdásodó monstrumok között csontok, csontok mindenütt. 

***

A szupermarketek hűtőpultjain november vége felé tűntek fel az első gyönyörű pulykamellek. Négy-öt kiló körüliek, de mind teljesen egyforma nagyságú.

— Közeledik a Thanksgiving, a Hálaadás napja — világosított fel egy délután Virgínia. A délelőttömet egy Jack London elbeszélés fordításának szenteltem. Csodálkoztam, hogy London nem csak vadnyugati sztorikat irt, amilyeneket otthon olvastam tőle. Ez az írás Kolumbusz Kristófról szólt, és annak alkalmából ajánlotta figyelmembe Virginia, hogy ötszáz éve fedezték lel az Újvilágot. Mennyi évforduló, méláztam el az enyhe szellőtől lustán meglengő pálmalombok alatt. Minduntalan megakadtam a régies szóhasználat miatt. Virginia megszánt, és adott egy másik anyagot. A Hálaadás napjának történetét. Nem tudom miért, de én eleddig arra gondoltam, hogy valami vallásos ünnepről lehet szó. Virginia felnevetett.

—  A yenki vallásos, nagyon vallásos, de az ünnepei praktikusak.

Történt pedig, hogy a vadnyugat meghódítása közben a telepesek — nem ismervén sem a gazdálkodás, sem a vadászat itteni módját — már szinte éhen haltak, amikor az indiánok megszánták őket. Megtanították a jövevényeket az itteni földművelésre és az Amerikában vadon élő pulyka vadászatára.  Annak utána gazdag aratás és bőséges  zsákmány lett a jutalmuk. Ezt pedig egy november végi napon lakomával ünnepelték meg. Természetesen együtt az indiánokkal.

— Kicsit idilli — próbáltam udvariasan célozni arra, hogy nem fér össze ez az ügy az indiánok ismert történetével.

— Higgye el, hogy tényleg így volt — győzködött.

***

Pulykanapkor Arakjánéknál 1 2.jpgHarry Arakján, az örmény ismerős már jóval a Turkeyday előtt egy héttel odacsengetett Johnnak, szívesen vennék, ha elmennénk vacsorára. A Turkeyday-ről annyit, hogy pulykanapot jelent, és a hétköznapi szóhasználatban ez helyettesíti a Hálaadás, azaz a Thanksgiving elnevezést. Célozva a főszereplőre, a pulykára, amely az ősöket megmentette. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy számos félreértés okozója, mert a „turkey’’ egyúttal törököt is jelent. Harry felesége török, és ismerve a török-örmény viszonyt, ez több mint figyelemre méltó. Mivel Mrs Arakján ingatlanügynök, gyakran jön a házhoz, amelyben lakni volt szerencsém, lévén hogy a házigazdáék ingatlanban utaztak. Így jöttem össze Harryval, akinek élete kész regény, de ide csak egy szelete kívánkozik. Valamikor Északon vendéglői voltak, de a maffiával nem jött ki így el kellett onnan pályáznia. Viszont — talán éppen vendéglős multjából kifolyólag — nagyszerűen főz.

Harryék domboldalban laktak, ahol a parti hegység lankái kezdődnek. Itt egy ingatlan két-háromszorosát éri a lentinek a view, a kilátás miatt. A csendes, szép utca felső végén valóban fejedelmi panoráma nyílt Los Angelesre. Úgy nyúlt el előttünk „mint egy hatalmas állat” jutott eszembe Babits, és a Jónás könyve. Szinte hihetetlen, de egyszerre látszottak a Long Beachi hajógyár darui nyugaton, és a felhőkarcolók, a Downtown, a belváros szíve.

A ház belseje egy nyugodt kis mikrokozmosz. Félarasznyi vastag süppedő szőnyeg, faragott bútorok. A konyha érdekes módon régimódi berendezésű. A hűtő olyan Elvis Presley korabeli lehet, a tűzhely sem a legutóbbi kiadás.

Harry főzött. Rajtunk kívül egy Libanonból elszármazott család volt vendég a nevezetes napon. Mivel még várni kellett a terítéssel, a vendégség férfitagjai, John, a libanoni. Harry és jómagam a konyhában beszélgettünk. Harry féltékenyen takarta az étkeket, legfőképpen a pulyka titkát őrizgette. Aztán behívta a lányát, vágnák fel együtt az est főszereplőjét. A tizennyolc éves ezeregyéjszaka szépségű lány politológiát hallgat a Long Beach-i egyetemen. Rám nézett, és azt mondta, tisztára úgy nézek ki, mint Freud. Ügyet sem vetett megrökönyödésemre. Szakszerű mozdulatokkal felvágta a pulykát.

Az asztal olyan volt, amilyenről csak olvas az ember, vagy amilyet csak hollywoodi filmeken lát. Ezüst evőeszköz, és kínai porcelán, pedáns terítés, áhítatosan várakozó emberek. Magyar, örmény, török, libanoni és sehol egy tőrőlmetszett amerikai.

A fő attrakció mégsem a pulyka lesz, ahogy észrevettem. A ház asszonya egy letakart tálon hozta, és rövidke hatásszünet után felemelte a fedőt.

— Hitték volna, hogy nem csak káposztába, de szőlőlevélbe is lehet tölteni a…

A töltelék egyezett. Nem tudtam nem elárulni, hogy ez Magyarországon egyáltalán nem ritkaság. Még szerencse, hogy „kiderült”: talán a török hódoltság idején tanulhattuk meg. A pulykában különben mandula volt. A sütemények nagy része valamilyen közel-keleti módi alapján készült. Harry bele is kezdett egy két receptbe, de aztán elkalandoztunk. A libanoni elmesélte, hogyan restaurálnak ócska szőnyegeket, és miként lehet ebből dollármilliókra szert tenni. Harry elidőzött a maffiánál, a hölgyek megbeszélték, a jövő héten hol néznek meg néhány ingatlant. Sok mindenről beszéltünk, nagyon-nagyon jól érezte magát mindenki. Csak éppen a Thanksgiving nem jött szóba. 

***

Pulykanapkor Arakjánéknál 1 3.jpgDecemberre fordulván, amikor közeledett hazautazásom napja, azaz tizenharmadika péntek, még egy utolsó ünnepnek, pontosabban előkészületeinek voltam tanúja. Ahol néhány hete még a tököt árultak, egyik napról a másikra, egészen pontosan december elsején, megtelt minden karácsonyfával. Abból is a legszebbekkel, ezüstfenyővel. Megszokhatatlan érzés volt együtt látni a pálmát és a fenyőt. Már szaladtak a napok. A Santa, azaz Mikulás szinte észrevétlenül múlt el felettem. Tele volt a város piros köntösű, nagy szakállú Santákkal. Természetesen ebben jártak a gengszterek bankot rabolni… Természetesen minden a Santára hangolódott ezekben a napokban. A Santa elmentével megkezdődött a házdíszítési láz. Színes égőktől ragyogott a tető, az ablak, a szarvas alakúra nyírt sövény, minden minden, pedig még hetek voltak hátra karácsonyig. 

***

 A repülőgép mélyen jobbra dőlt, keletnek fordította az orrát, és nekivágott az éjszakának.  Lenéztem a magasból. Ragyogó lámpafüzérré vált a város, fürtös csillagzáporrá az utcák hálója.

(1991)

 

***esiksandor2cm.jpg

Ilyen szép a világ

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése