Össztánc a gardróbban


Írta: M. Szlávik Tünde

 

1388501_10201139389059839_1065614509_n.jpgA férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél kell megragadni. Enyhén megrázzuk, kissé kétfelé széthúzzuk. Bal kéz föllendít, kis libbenő mozdulattal a deszkára helyezzük a textilt. Bal a hónaljon betámaszt, jobb tenyerünkkel végigsimítunk az ujjon balról jobbra és fel, majd jöhet a vasaló, ellenkező irányból, határozott mozdulattal irányítva hegyes orrát a vállak felé. Balunk közben gyengéden végigsimít a mellrészen, előre ránctalanít. Gallérgombnál, hónaljnál megcsippentve a vasalt ujjat átlendítjük, lelógatjuk a deszkán, majd jobb kéz fogást vált, céltudatosan, ám gyengéden kezek balra, majd jobbra lendítik a ruhadarabot, s íme, itt fekszik előttünk az ing gombos szárnya. Igazításkor a bal térd berogyaszt, a jobb egyenes, a gerinc enyhén előredől. A tangós mozdulatokat csak a gombok közötti kis vasalóhegyes bökdösős közjáték zavarja meg. Ha a műveletet megismételtük a másik ujjal, szárnnyal, a háta levasalása már maga a lendületes pörgés, ami után a fejek ide-oda rántásának a gallér kisimítása felel meg.

Szeretek vasalni. Ez az én táncom. A pörgős szoknya vasalása valóságos keringő, a pólóké twist, a fiúnadrágoké csacsacsa. A gyerekruhák szteppje sajnos már a múlté. Egyedül az élvasalást kívánó öltönynadrágok megmunkálása során érzem magam éppen megpofozott tiroli táncosnak, de szerencsére ritkán járunk gálában.

Nem vagyok én a háziasszonyok gyöngye, egyszerűen szeretem a szép kézmozdulatokat, és a vasalás sok évtizedes beidegződött rutinja harmonikus mozgással jár. Elvonulok a gardrób csöndes magányába, mégsem érzem magam egyedül. Mintha szempárok tucatjainak kereszttüzében zajlana a ráncok tánca, ügyelek minden lendítésre forgatásra, bedöntésre. Tánc ez a javából!

Kamaszlányként a nagyszobában, az étkezőasztalon vasaltam, amit szertartásosan előbb vastag, merev vasalóruhával, majd szép tiszta lepedővel borítottam le. Kiszolgált babakádban a benedvesített ruhák, félkörben a székek kézközelben, hogy kinek-kinek egy stószban gyűljenek a holmijai. Édesapám ingeire különös gondot kellett fordítanom, mert nem csupán a vasalás számított, de a hajtogatás is, ő ugyanis nem vállfán tárolta az igeit, hanem bent a szekrényben. Azt szerette, ha látszik rajtuk a hajtás éle. Persze szép, szabályos négyzetes alakzatban, nem ám úgy, mint a kiszáradt, megrepedt föld mintázata. Hej, mennyit sírtam, mire megtanultam… Sokan voltunk, sokáig tartott a vasalás, kellett valami, ami segít a monotónia tűrésében. Így jött a belső tánc. Nem szólt hozzá zene, én sem énekeltem, csak a mozdulatok lüktettek. Kasztanyetta csattogott, szoknya lebbent nyakba, a kis táncosnő körbe piruettezte a rendíthetetlen ólomkatonát, Mojszejevék bokorugró-lábkirúgó forgásokkal simára taposták az ágyneműt… Hát, így…

A nagyasztal után nehezen szoktam meg a mozdulatokat lekorlátozó vasalódeszkát. Mintha a végtelen orosz sztyeppéről száműztek volna egy hokedlire. Na jó, ezek nem összemérhető dolgok, de akkor is nehezen találtam magamra. Ráadásul tánc helyett tanulásra kellett használnom a vasalóidőt – remek módszer, csak fel kell ragasztani szemmagasságba a papírokat. Igaz, a bilabiális-labiodentális-dentialveoláris hangok és társaik bemagolása közben elkövettem néhány csak újramosással eltüntethető ráncot, de lediplomáztam, s később a nyelvvizsgára négy hónap alatt vasaltam ki magam. Vasaltam reggel négytől hatig, majd este hattól tízig, már a vasalhatatlant is háromszor kivasaltam, végül elájultam, de megcsináltam.

Azóta ismét jönnének a gyönyörűséges mozdulatsorok, csak van egy konkrét biológiai akadály: a macska. Lendítek – ő ugrik, simítok – alul hintázik, lerántja a blúzom, az üres deszkát tapogatom. A ruhát felkupacolom a deszkára, vasalt részét vállamon egyensúlyozom – Boci lelkesen rágja a lelógó zsinórt. Ez már a Van máásiiiíííík! bohóctréfára emlékeztet, csak éppen hangszerek helyett újabb és újabb ötleteket húz elő abból a konok buksi fejéből. Nem alkuszik, nem lehet még tonhalas cilókonzervvel sem lekenyerezni. Ha bezárkózom, szétkarmolja az ajtót. Rongyot lógatok a kilincsről, unottan ásít. Reggel hatkor indul a gardróbba, mert tudja, hogy ott akkor kezdődik az össztánc. Megfogom a férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél…

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése