Össztánc a gardróbban


Írta: M. Szlávik Tünde

 

1388501_10201139389059839_1065614509_n.jpgA férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél kell megragadni. Enyhén megrázzuk, kissé kétfelé széthúzzuk. Bal kéz föllendít, kis libbenő mozdulattal a deszkára helyezzük a textilt. Bal a hónaljon betámaszt, jobb tenyerünkkel végigsimítunk az ujjon balról jobbra és fel, majd jöhet a vasaló, ellenkező irányból, határozott mozdulattal irányítva hegyes orrát a vállak felé. Balunk közben gyengéden végigsimít a mellrészen, előre ránctalanít. Gallérgombnál, hónaljnál megcsippentve a vasalt ujjat átlendítjük, lelógatjuk a deszkán, majd jobb kéz fogást vált, céltudatosan, ám gyengéden kezek balra, majd jobbra lendítik a ruhadarabot, s íme, itt fekszik előttünk az ing gombos szárnya. Igazításkor a bal térd berogyaszt, a jobb egyenes, a gerinc enyhén előredől. A tangós mozdulatokat csak a gombok közötti kis vasalóhegyes bökdösős közjáték zavarja meg. Ha a műveletet megismételtük a másik ujjal, szárnnyal, a háta levasalása már maga a lendületes pörgés, ami után a fejek ide-oda rántásának a gallér kisimítása felel meg.

Szeretek vasalni. Ez az én táncom. A pörgős szoknya vasalása valóságos keringő, a pólóké twist, a fiúnadrágoké csacsacsa. A gyerekruhák szteppje sajnos már a múlté. Egyedül az élvasalást kívánó öltönynadrágok megmunkálása során érzem magam éppen megpofozott tiroli táncosnak, de szerencsére ritkán járunk gálában.

Nem vagyok én a háziasszonyok gyöngye, egyszerűen szeretem a szép kézmozdulatokat, és a vasalás sok évtizedes beidegződött rutinja harmonikus mozgással jár. Elvonulok a gardrób csöndes magányába, mégsem érzem magam egyedül. Mintha szempárok tucatjainak kereszttüzében zajlana a ráncok tánca, ügyelek minden lendítésre forgatásra, bedöntésre. Tánc ez a javából!

Kamaszlányként a nagyszobában, az étkezőasztalon vasaltam, amit szertartásosan előbb vastag, merev vasalóruhával, majd szép tiszta lepedővel borítottam le. Kiszolgált babakádban a benedvesített ruhák, félkörben a székek kézközelben, hogy kinek-kinek egy stószban gyűljenek a holmijai. Édesapám ingeire különös gondot kellett fordítanom, mert nem csupán a vasalás számított, de a hajtogatás is, ő ugyanis nem vállfán tárolta az igeit, hanem bent a szekrényben. Azt szerette, ha látszik rajtuk a hajtás éle. Persze szép, szabályos négyzetes alakzatban, nem ám úgy, mint a kiszáradt, megrepedt föld mintázata. Hej, mennyit sírtam, mire megtanultam… Sokan voltunk, sokáig tartott a vasalás, kellett valami, ami segít a monotónia tűrésében. Így jött a belső tánc. Nem szólt hozzá zene, én sem énekeltem, csak a mozdulatok lüktettek. Kasztanyetta csattogott, szoknya lebbent nyakba, a kis táncosnő körbe piruettezte a rendíthetetlen ólomkatonát, Mojszejevék bokorugró-lábkirúgó forgásokkal simára taposták az ágyneműt… Hát, így…

A nagyasztal után nehezen szoktam meg a mozdulatokat lekorlátozó vasalódeszkát. Mintha a végtelen orosz sztyeppéről száműztek volna egy hokedlire. Na jó, ezek nem összemérhető dolgok, de akkor is nehezen találtam magamra. Ráadásul tánc helyett tanulásra kellett használnom a vasalóidőt – remek módszer, csak fel kell ragasztani szemmagasságba a papírokat. Igaz, a bilabiális-labiodentális-dentialveoláris hangok és társaik bemagolása közben elkövettem néhány csak újramosással eltüntethető ráncot, de lediplomáztam, s később a nyelvvizsgára négy hónap alatt vasaltam ki magam. Vasaltam reggel négytől hatig, majd este hattól tízig, már a vasalhatatlant is háromszor kivasaltam, végül elájultam, de megcsináltam.

Azóta ismét jönnének a gyönyörűséges mozdulatsorok, csak van egy konkrét biológiai akadály: a macska. Lendítek – ő ugrik, simítok – alul hintázik, lerántja a blúzom, az üres deszkát tapogatom. A ruhát felkupacolom a deszkára, vasalt részét vállamon egyensúlyozom – Boci lelkesen rágja a lelógó zsinórt. Ez már a Van máásiiiíííík! bohóctréfára emlékeztet, csak éppen hangszerek helyett újabb és újabb ötleteket húz elő abból a konok buksi fejéből. Nem alkuszik, nem lehet még tonhalas cilókonzervvel sem lekenyerezni. Ha bezárkózom, szétkarmolja az ajtót. Rongyot lógatok a kilincsről, unottan ásít. Reggel hatkor indul a gardróbba, mert tudja, hogy ott akkor kezdődik az össztánc. Megfogom a férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél…

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése