Össztánc a gardróbban

Írta: M. Szlávik Tünde

A férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél kell megragadni. Enyhén megrázzuk, kissé kétfelé széthúzzuk. Bal kéz föllendít, kis libbenő mozdulattal a deszkára helyezzük a textilt. Bal a hónaljon betámaszt, jobb tenyerünkkel végigsimítunk az ujjon balról jobbra és fel, majd jöhet a vasaló, ellenkező irányból, határozott mozdulattal irányítva hegyes orrát a vállak felé. Balunk közben gyengéden végigsimít a mellrészen, előre ránctalanít. Gallérgombnál, hónaljnál megcsippentve a vasalt ujjat átlendítjük, lelógatjuk a deszkán, majd jobb kéz fogást vált, céltudatosan, ám gyengéden kezek balra, majd jobbra lendítik a ruhadarabot, s íme, itt fekszik előttünk az ing gombos szárnya. Igazításkor a bal térd berogyaszt, a jobb egyenes, a gerinc enyhén előredől. A tangós mozdulatokat csak a gombok közötti kis vasalóhegyes bökdösős közjáték zavarja meg. Ha a műveletet megismételtük a másik ujjal, szárnnyal, a háta levasalása már maga a lendületes pörgés, ami után a fejek ide-oda rántásának a gallér kisimítása felel meg.

Szeretek vasalni. Ez az én táncom. A pörgős szoknya vasalása valóságos keringő, a pólóké twist, a fiúnadrágoké csacsacsa. A gyerekruhák szteppje sajnos már a múlté. Egyedül az élvasalást kívánó öltönynadrágok megmunkálása során érzem magam éppen megpofozott tiroli táncosnak, de szerencsére ritkán járunk gálában.

Nem vagyok én a háziasszonyok gyöngye, egyszerűen szeretem a szép kézmozdulatokat, és a vasalás sok évtizedes beidegződött rutinja harmonikus mozgással jár. Elvonulok a gardrób csöndes magányába, mégsem érzem magam egyedül. Mintha szempárok tucatjainak kereszttüzében zajlana a ráncok tánca, ügyelek minden lendítésre forgatásra, bedöntésre. Tánc ez a javából!

Kamaszlányként a nagyszobában, az étkezőasztalon vasaltam, amit szertartásosan előbb vastag, merev vasalóruhával, majd szép tiszta lepedővel borítottam le. Kiszolgált babakádban a benedvesített ruhák, félkörben a székek kézközelben, hogy kinek-kinek egy stószban gyűljenek a holmijai. Édesapám ingeire különös gondot kellett fordítanom, mert nem csupán a vasalás számított, de a hajtogatás is, ő ugyanis nem vállfán tárolta az igeit, hanem bent a szekrényben. Azt szerette, ha látszik rajtuk a hajtás éle. Persze szép, szabályos négyzetes alakzatban, nem ám úgy, mint a kiszáradt, megrepedt föld mintázata. Hej, mennyit sírtam, mire megtanultam… Sokan voltunk, sokáig tartott a vasalás, kellett valami, ami segít a monotónia tűrésében. Így jött a belső tánc. Nem szólt hozzá zene, én sem énekeltem, csak a mozdulatok lüktettek. Kasztanyetta csattogott, szoknya lebbent nyakba, a kis táncosnő körbe piruettezte a rendíthetetlen ólomkatonát, Mojszejevék bokorugró-lábkirúgó forgásokkal simára taposták az ágyneműt… Hát, így…

A nagyasztal után nehezen szoktam meg a mozdulatokat lekorlátozó vasalódeszkát. Mintha a végtelen orosz sztyeppéről száműztek volna egy hokedlire. Na jó, ezek nem összemérhető dolgok, de akkor is nehezen találtam magamra. Ráadásul tánc helyett tanulásra kellett használnom a vasalóidőt – remek módszer, csak fel kell ragasztani szemmagasságba a papírokat. Igaz, a bilabiális-labiodentális-dentialveoláris hangok és társaik bemagolása közben elkövettem néhány csak újramosással eltüntethető ráncot, de lediplomáztam, s később a nyelvvizsgára négy hónap alatt vasaltam ki magam. Vasaltam reggel négytől hatig, majd este hattól tízig, már a vasalhatatlant is háromszor kivasaltam, végül elájultam, de megcsináltam.

Azóta ismét jönnének a gyönyörűséges mozdulatsorok, csak van egy konkrét biológiai akadály: a macska. Lendítek – ő ugrik, simítok – alul hintázik, lerántja a blúzom, az üres deszkát tapogatom. A ruhát felkupacolom a deszkára, vasalt részét vállamon egyensúlyozom – Boci lelkesen rágja a lelógó zsinórt. Ez már a Van máásiiiíííík! bohóctréfára emlékeztet, csak éppen hangszerek helyett újabb és újabb ötleteket húz elő abból a konok buksi fejéből. Nem alkuszik, nem lehet még tonhalas cilókonzervvel sem lekenyerezni. Ha bezárkózom, szétkarmolja az ajtót. Rongyot lógatok a kilincsről, unottan ásít. Reggel hatkor indul a gardróbba, mert tudja, hogy ott akkor kezdődik az össztánc. Megfogom a férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél…

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése