Mint egy falka polip

Írta: M. Szlávik Tünde

 

maria_magdalena_oosthuizen_feladom_masolata.jpgGyermekkoromban el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttem, mit jelent, ha a felnőttek legyintenek, s azt mondják: hja, ahogy azt Móricka… Később arra gondoltam, ez valami olyasféle név lehet, mint a Maurice Chevalier. Végül nem szomorított el a felismerés, mert attól kezdve én lehettem Móricka, aki elképzeli… Például azt, hogy festő leszek.

Állok a tengerparton – ez a szél miatt fontos, ami dús hajamba tép. Nem tép, az fáj…Tehát: a szél lágyan borzolgatja a hullámokat, a hajam lobog. Időnként hátravetem a fejem, hogy még előnyösebben lengedezzen. Felemelem a kezem, hátrasimítani a szemembe hulló tincseket. Az ecset nyele megakad a szemöldökömben. Hogy kerül ez a kezembe? Jah, hogy festőművész vagyok! Állok a sziklafalon… Dehogy állok! Az én tériszonyommal? Akkor állok a homokban… Égeti a talpam, de nem érdekes, első a művészet, igyekszem festői tartásban állni, fej felszegve, hajam zászlót játszik. Bal kezemben nincs ecset, tehát azzal időnként elgondolkodva beletúrhatok a hajamba – közben homlok enyhén ráncol, szem becsuk, nyakszirt hátrafeszül, ajak biggyeszt. Szépséges vagyok. Naná! Festő ecsetjére méltó. De hiszen én vagyok a festő! Szóval, festem a tengert. Festeném, de nem látom a hajamtól, ami a fejem körül kavarog, beletapad a számba. Diszkréten nem megy, tehát egyre vadabbul köpködöm kifelé, már tiszta nyál körülöttem a homok, még jó, hogy ki-kicsap a tenger is, legalább nem látszik. A tenger sem látszik ettől a marha nagy állványtól meg vászontól itt előttem. Oldalra lépek. Jön a víz, jön a víz, futni kéne, de hova tegyem ezt a tengersok festéket, meg ezt a rengeteg hóbelevancot…?

Nem nekem való ez, még egy ecsetvonást sem tettem, mégis csurom víz vagyok, a hajam is teljesen körbetekeredett az arcom körül, rám tapad, mint egy falka polip. No, szép, mindjárt megszakadnak itt mellettem… Hát ezeknek legyek én festőművész? Na, ahogy azt Móricka elképzeli…

***  2cm user_15153816_1286461986515_tn2.jpg

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése